Bátai Tibor | Közmagánbeszéd-gyakorlatok tegező módban

Így írunk mi

  
 

                      Blanche de Bruxelles
 
                Zavarba hoz, ahogyan szólsz, 
                ha szólsz, és amiként hallgatsz; 
                idegesítő, ütemtelen cselek, 
                mintha folyton árnyékra vetődnék. 
                Empátia? Éppen most lennél 
                megértő? Nehogy már helyembe 
                képzeld magad! Ha sarokba szorítod, 
                a gyöngytyúk sem válogat elébe 
                szórt szavak között.  Fair play? 
                Hát persze! Poszter-mosoly fehére 
                naná, hogy innen villan haza: itt 
                kedvezőbbek a fényviszonyok, és
                stoptáblától mentes az egérút. 
 
                                      *

                        Nem érhet váratlanul

 
           Nyelvemen beszélsz, ellenem fordítva szavaim. 
           Ha visszatámadnék, saját állásaimat 
           bombáznám; így csak néhány definiálatlan 
           gesztusra futja a védekezés látszataként. 
           Identitásom skalpja régóta ott fityeg 
           öveden — eltűrhetetlen hatalmi jelvény. 
           Ötlet kellene, miként kezeljem a helyzetet. 
           Egymást kioltó praktikákkal lehetetlen
           tovább felszínen maradnom. Ideje lenne 
           végre dűlőre jutnunk egymással. Sarokba 
           szorítva fokozott biztonsági  kockázat 
           vagyok. Nem érhet váratlanul, hogy döntetlent
           ajánlok. Felőlem halkan is igent mondhatsz.  
 
                                      *

                              Kölcsönhatás

 
                Félrevezetésről papolsz, a látszatok 
                csapdájáról. Csakis értünk aggódsz, persze, 
                remélve, így talán sikerül kitörnöd       
                az elutasítottságból. Elképesző 
                a verbális trükk, miként lesz a megoldott 
                gubanc szálaiból jogot korlátozni 
                rám vetett béklyó, az átvágott csomóból 
                meg szóra sem érdemes göb egy cérnaszálon. 
                Végső érved halántékomhoz szorított 
                szabadság, csőre töltve. Arcunkon egyfor-
                ma döbbenet, amikor üresen kattan.
  
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése