Bátai Tibor | hármasoltár

Így írunk mi

 
 
 

                            virradat után
 
                            stilizált arkangyal az újra ki- 
                            táruló szárnyas ajtó eleven
                            sebbe befogadtatsz ma is álmod 
                            szemedből kitörölve ne fordulj 
                            vissza még megrémülnél a fali 
                            tükör vitráljából nézelődő 
                            bárány tekintetétől valaki 
                            ébredésed előtt ott felejtette
 
 
                            kétkedés nélkül
 
                            eleven érzékekkel ébredsz újra
                            az ököllel gyötört szívgödör milyen
                            gyorsan felejt már nem kell emlékezet
                            hogy előhívhasd a színeket sarkig
                            tárulsz s ő felszikrázva körülölel
                            húzta ha maga után a porban most
                            kiterjesztett szárnyakkal áll előtted
                            ígérve hogy röptet örül amikor
                            látja kételkedés nélkül öltöd fel
 
 
                            már romolhatatlan
                             
                            most hogy a stációk mind mögötted
                            a fal áttetsző síkjából kilépő testeken 
                            keresztül lépcső vezet egy végső 
                            dimenzióba anyagtalan anyagon át 
                            sugárzó fény égő üveg-ikon már 
                            romolhatatlan remény visszavívott 
                            éden a bárány szemében s míg birkózol 
                            az első  fokkal ő vár rád tárt karokkal 
                            ki hívott a kezdetek óta beteljesül 

                            _________________________________

                            Illusztráció: Fra Angelico – Triptichon

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése