Boldog hanukát!

HAG SAMEAN HANUKA!

Bátai Tibor | átkelés előtt

Így írunk mi

 
 
 

                  valahol messzi mintha egy csillag 
                  de csak a képzelet 
                  csak az 
                  testetlenné foszlott megannyi ígéret 
                  kidőltek alóluk a napszakok 
                  a csontfehér hajnal a kikezdett zenit 
                  seblázas alkony 
                  pihen a menet 
 
                  ártatlanul a fűben elterülve 
                  kitárulkozás 
                  és kémlelés egyben 
                  elcsigázott lovak horkannak 
                  alattomosan roppan valahol egy faág 
                  a már az indulás pillanatában veszítettek 
                  az idő elől szököttek lelkét nyomják 
                  a könnyelműen eltékozolt napok 
 
                  kiégett tűzhelyek 
                  körben kifakult tépett zászlók 
                  és üszök 
                  erről a vidékről jó lesz mielőbb 
                  odébb állni 
                  átkelés majd a hídon 
                  betöltött pályával 
                  teljes ívvel 
 
                  de most még ártatlanul a fűben elterülve 
                  úttalan és léttelen lebegve 
                  a forráshoz vissza már nem 
                  de esküszöm 
                  egyszer elérem a tengert 
                  lemaradt és győztesnek hitt 
                  szerelmeim hamuján nyíljon lóhere 
                  négylevelű 
 
                  emlékeimen lassan felmelegszem 
                  begombolom a terepzubbonyt 
                  sisakom lombokba öltöztetem 
                  megint útra készen állok 
                  megfáradt tagjaim biztatnak semmiség ez 
                  csak menj tovább 
                  de lépéseim rajtam kérik számon Istenemet 
                  hogy mikor hagytuk ki egymást játszmáinkból

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése