Megjelent magyarul Cormac McCarthy korai műve, az Isten gyermeke

Napjaink egyik legfontosabb amerikai regényírója, a hazánkban is népszerű Cormac McCarthy újabb műve olvasható magyarul. Az Isten gyermeke a szerző egyik korai műve, a Könyvfesztiválra megjelent kötetről a fordító, Morcsányi Júlia beszélt az MTI-nek.

    Cormac McCarthyra a sötétség mestereként szokás hivatkozni a világirodalomban, a legtöbbször az amerikai déli államokban játszódó műveiben szinte állandóan jelen van a kegyetlenség.
    "Amit stílusával és világképével hozzáad a puszta tényekhez, az annyira felemelő, hogy a sötétség mégsem emészti fel az embert, hanem egy hihetetlen élményt ad" – jegyezte meg Morcsányi Júlia.
    Az Egyesült Államokban először 1973-ban kiadott regény, a Magvető kiadó gondozásában most magyarul is olvasható Isten gyermeke főszereplője, Lester Ballard szellemi fogyatékos, akit a társadalom kiközösít, ő pedig tömeggyilkossá válik.
    "A regény során végig azt éreztem, hogy környezetének nagyon komoly szerepe van, szinte kinevelik ezt a csapást, amivé Lester a könyv végére válik. Szüleit elveszíti, árvaházban nevelkedik és talán az utolsó csepp a pohárban számára, amikor a házát elárverezik a feje fölül. Onnantól megállíthatatlanul sodródik a törvénytelenség és az őrület felé" – mondta a fordító az MTI-nek.
    Az 1960-as évek elején Tennessee-ben, az Appalache-hegység vidékén játszódó regény keveri Cormac McCarthy műveinek háromféle irodalmi zsánerét, a déli gótikus, a western és a posztapokaliptikus stílust.
    "Leginkább mégis a déli gótika dominál, a szerző a kisemberek világát, a hétköznapok apró borzalmait rendkívül érzékletesen mutatja be. A 83 éves McCarthy élete tekintélyes részét az Egyesült Államok déli államaiban élte le, amikor az Isten gyermekét írta, éppen a történet helyszínén, Tennessee-ben lakott, ahol maga épített át házzá egy korábban csűrnek használt épületet. Nem kizárt, hogy a regényben a valóság és a fikció összekapcsolódik, ha azt nézzük, hogy első felesége, egy költőnő azért hagyta el, mert nehezen barátkozott meg a zord McCarthy-lakkal. A nélkülözés az író puritán lelkének nem lehetett annyira nehéz, a regény szereplői közül pedig mindenki nyomorog és pengeélen táncol, mikor hullik le a Lestert körülvevő emberekről a civilizáció máza" – fogalmazott Morcsányi Júlia.
    Akárcsak sok más regényében, McCarthy ebben sem használ vesszőket a szövegben, számára a központozás, a nagybetűk, esetleg a kettőspont a fontos. Morcsányi Júlia szerint ez a forma olykor segít is a műfordítónak. Felidézte, hogy amikor Lester kiszabadul a börtönből, ezt az élményét az író egy véget nem érő mondatban írja le, ezzel is visszaadva a főszereplő várakozását a szabadságra.
    A fordító elmondta, hogy a magyarul a Magvetőnél 2013-ban megjelent McCarthy-műhöz, a forgatókönyvnek készült A jogász című kötethez már volt némi köze, segítette a szöveget magyarra átültető édesapja, Morcsányi Géza munkáját.
    Cormac McCarthy regényei közül a Nem vénnek való vidék jelent meg először magyarul 2008-ban, a továbbiak: Határvidék-trilógia (Vad lovak, Átkelés, A síkság városai), Az út, Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen, valamint A jogász. A Határvidék-trilógia első könyve, az 1992-ben megjelent Vad lovak (a magyar kiadás éve 2011) sikere hozta meg az addig sokat küszködő Cormac McCarthy számára az anyagi biztonságot, valamint a szakmai elismerést is, hiszen megkapta érte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.
    A széleskörű nemzetközi ismertséghez az is kellett, hogy műveit felfedezze a filmvilág: az áttörést a Nem vénnek való vidék Coen fivérek által készített moziverziója hozta, de készült film Az útból, A jogászból és az Isten gyermekéből is. (MTI)

Kommentek elrejtése, megjelenítése