Próza

Vers/Történés - SZABÓ IMOLA JULIANNA: Neked táncolok

Viszem az utat. Magamban hordom a lélegzetet, ami felfújja az égre a csillagokat. A hasamban sóhaj. Vékonyka buborék. Levegő nyelvén szélkerék. Üveghajú lány, fák és sistergő levelek. Az elhullás álomszerű. Elviszi, amit elvihet.

PODMANICZKY SZILÁRD: KANNÁK (novella)

Szerencsétlen, riadt szemű férfi gubbasztott az ágy mellett, a haja csapzott volt, az arca cserzett, öregebbnek látszott, mint amilyen idős lehetett. Összehúzta maga előtt a karjait, mint aki ütéstől tart. Hagyd, mondta a fiam, a barátom, jó ember.

EZELMÚLIK – Tóth Kinga vers/történései

a stroke az nem ilyen
az lassan maszírozza
a kezet először meleg van
és jó még rágyújt ahogy kell
újév van utána fogadja meg
hogy nem többet

Makkai Ádám: SZISZÜFOSZ SZIKLÁJA

Igen, nekem szükségem van arra, hogy a szikla mindig visszaguruljon. Ne álljon meg, igen ezt akarom. Addig volt jó, amíg volt miért küszködni és reménykedni, hogy hátha csak egyszer megáll…

KATAKOMBA - Novák Valentin novellája

Ez a nap a harang napja! Egésznap úgy képzelem – süllyedek. Süllyedek vissza a múltamba. Talán egy kútba. Magán-kutamba. Alá kell ereszkednem, mert gyermekkarnyi vastag meztelen csigák jelentek meg a felszínen, s azt tekergik: „Ez a te múltad! Mit akarsz többet?”

Páros játék A-val - ONAGY ZOLTÁN regénye, 13. rész

Beleírja a versbe a gesztenyesütés kékre égő vaslemezét, bele a cseresznyefák susogó lomját a méhekkel, bele a végtelen páfrányszüretet, bele, nem bírják lecipelni a nászünnepre lekaszabolt kazalnyi zöldet.

DÖNTŐ EPIZÓD - Lászlóffy Csaba elbeszélése

Csak annyit konstatáltam utólag, hogy öreg fejjel gyáva lettem. Felriadva gyertyát gyújtottam. Az volt az érzésem, hogy valaki kintről rám sunyít, a zsalugáteren keresztül alattomosan figyeli minden mozdulatomat. Tán még a gondolataim után is spionkodik.

Vers/Történés – NAGY ZOPÁN: Aludni szeretnék

Aludni szeretnék, de az előző játékosságra még néhányat biccentenem kell, és csak azután riadok a következőkre: a múlt-koptatta tisztáson megismert medve mászik fel galéria-ágyamra. Karmaival hasítja, szaggatja szilánkosra a lakkozott fenyőfát.

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN: Meleg este, telihold; Két miatyánk; A vak, aki látta a halált – novellák

Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.

NAGYKANÁLIS – Majoros Sándor regénye, második rész – A fekete kendő

Ez volt az a pillanat, amikor a nagyanyámban feltámadt a félelembe ágyazott életösztön. Ránézett a gyerekeire, akik még jóformán föl sem fogták, hogy apa nélkül maradtak, és az jutott eszébe, hogy ha eztán majd dolgozni megy, nem tudja kire hagyni őket.

Onagy Zoltán - PÁROS JÁTÉK A-val - regény, 12. rész

A kisváros zárt világ, új hús, új alak nem vész el, éjszakai sötétben is szem előtt van. Az se tűnik fel, friss vőlegényei mind ugyanazt a két albérletet használják.

Vers/Történés - SÓS DÓRA: SÉRÜLT NEGATÍVOK

 

 

Öröktől fogva láncon.
A bunker fölött kijártam a gyepet.
Kakasok, kutyák, lovak
farkasszeme. Átcsaholják az éjszakát.

DÖNTETLENEK – Kőrösi Zoltán novellái

A labda volt az egyetlen, amin látszani kezdett az egész napos használat. A csillogó bőrfelületen előbb apróbb kopások, kicsi repedések jelentek meg, s a fehérsége is kezdett eltűnni: elhalványultak a feliratok és a csillagok, mintha tömörebbé és súlyosabbá vált volna.

MOST MÁR MINDEN RENDBEN LESZ – Nyerges András elbeszélése

Nem láttad, hogy a nővérke ereiben valósággal megfagyott a vér, mikor leelvtársnőzted? De az nem direkt volt, dünnyögte anyám, szegény nővérke, én csak zavaromban szólítottam úgy. Berzenceiné legyintett, jaj, drágám, nehogy már megbánd, nekünk most éppen az a jó, ha tartanak tőlünk!

Onagy Zoltán - PÁROS JÁTÉK A-val - regény, 11. rész

A karácsony és a karácsonyi alma. Szenteste délutánján kútba dobott, vízkeresztkor kihalászott piros Jonatán alma. A konyhaasztalt körülállva a petróleumlámpa fényében, annyi cikkre bontva, amennyien éppen, körben a piros héj, belül az átlátszó magház, mint a mise végén.

Feliratkozás hírlevélre

Név:
E-mail cím*: