Láthatatlan könyvtár
Szerk, k, 11/08/2011 - 18:27 
Nincs a mozgalmas világpolitikának egyetlen olyan epizódja, amelynek megítélésében tévedett volna. Ahogy feltűnése pillanatában átlátott Hitleren, nem tévesztik meg a szovjet kirakatperek sem.
Onagy Zoltán, cs, 06/02/2011 - 04:18 Sade frissen olvasott kötete, A szerelem stratégiája kevésbé vad, mint a felsoroltak. A szexkretén és a társadalombírálat egyszerre jelenik meg Boccaccio-szerű édes-bús történetvezetéssel. Egy kisregény arról, hogy az ezerhétszázas évek hatalmi apparátusa ostoba, öntelt, gátlástalan és pedofil (gondoljunk Berijára, Sztálin KGB-főnökére), és hogy tizenháromszor fizeti vissza (Fazekas: Ludas Matyi) a megalázott polgár. Plusz négy novella a bónusz. Szolidak. A szexről, a vágyról, illetőleg arról, mi történik a férfi agyával, amikor az levándorol hasa alá. Zsongító, mégis feszes kistörténetek, amelyek bizonyítékul szolgálnak, a világ változik, az ember maradt, ami a fáról lemászva volt: az állat- és az ösztönvilág rabja.
Szerk, sze, 05/25/2011 - 10:53 „Cs. Gyimesi Éva saját rövid itt-létét egyszerre érezte ideiglenesnek és otthontalannak: ideiglenesnek az élet végességének tudatával, és otthontalannak örökös magányérzete miatt.” – Végh Balázs Béla, az egykori tanítvány búcsúzó szavait olvashatják
Onagy Zoltán, h, 05/23/2011 - 04:45 A forradalom leverése utáni világ, a kiegyezés kora, a későbbi pártharcok. Csupa élő, izgalmas, lényeges összefüggés. Nők, férfiak, szépapáink, szépanyáink, az ő mindennapi életük. Divat, csibuk, pénz, szerelem, társadalomrajz. Kiváló helyszíni tudósítások a dualizmus korából. Megjelenik Szemere Pál, Kazinczy, Vitkovich, Déryné és truppja hagyományos szerelmi attakban, de felbukkan Transylvania is: „Sok erdélyit ösmertem, s azokban mindegyikben volt valami különös, ósdias magyar zamat”. Miként ma is.
Szerk, sze, 01/05/2011 - 10:34 
Szőcs Géza, aki arra biztatta olvasóit a kilencvenes évek első felében, hogy a vállalkozásoknak is van költészete, az ezredfordulón filozofikus költeményt írt, amely, a múltban még üzletemberként is tevékenykedő szerző, egyik nagy projektjét is asszociálta. „MERT AZ EMBER/ VILLANYKÖRTE! / becsavarja őt az Isten/ valamilyen foglalatba / valamilyen áramkörbe // becsavarja őt a sorsba / becsavarja őt a létbe…”
Szerk, k, 11/02/2010 - 16:57 Ferdinand von Schirach-ot úgy is jellemezhetnénk, mint német sztárügyvédet: prominens személyiségek védőjét, aki többek között Klaus Kinski családját és az egykori vezető NDK-politikust, Günter Schabowskit képviselte. De a kép így nem lenne teljes, főként, hogyha debütáló könyvét szeretnénk megérteni a személyiség tükrében. Schirach hazájában leginkább közéleti ember, ismert jogértelmező, a kisemberek ügyeinek önkéntes képviselője, aki időről-időre megszólal az aktuális kérdésekben. A Spiegel című lapban saját rovata van, és most, a könyvek sikerén felbuzdulva tévés vitaműsor házigazdája lesz. Ferdinand von Schirach 45 éves koráig várt első könyve publikálásával, de ebben azután teljes vértezetében áll előttünk, debütáló szerző létét meghazudtolva.
Szerk, k, 10/05/2010 - 15:46 
Talán a kötet legértékesebb darabjai azok az életképszerű írások, melyek szereplői szegény, többnyire falusi környezetben ábrázolt kisemberek. Életükből a szerző szomorú, néha tragikus eseményeket örökít meg jól érezhető rokonszenvvel, empátiával. Ez annál is szembetűnőbb, mivel a főszereplők gyakran tíz éven aluli gyermekek, kisfiúk, akiknek legcsekélyebb vágyai sem teljesülhetnek (A bicikli, A piacon, Vágyakozás).
Szerk, k, 09/28/2010 - 18:52 Az MR1-Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztősége által kiírt drámaíró pályázatra 413 alkotás érkezett be, ebből a szerkesztőség munkatársai előválogatás után 46 pályaművet adtak át a bírálóbizottságnak, melynek tagjai Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa és Solténszky Tibor voltak.
Az első helyezést, s az ezzel járó kétmillió forintos pályadíjat a bírálóbizottság Gabnai Katalin A jó élet című darabjának ítélte oda.
Szerk, k, 09/21/2010 - 10:25 Az egyetemes magyar költészet alighanem legismeretlenebb ismerőse Faludy György. Könyve itthon három és fél évtized előtt jelent meg, mégis, még a fiatalokban is, Villon-átköltései révén varázsosan cseng a neve. Kéziratban terjedő verseinek legendája van, melyet még csak erősít a kalandos életút. Átváltozásai – vándorlásai országból országba, helyről helyre – maguk is költőiek; a döntést legelsőbben az etika parancsa irányítja. Könyörtelen, önmagát sem kímélő szenvedéllyel, dühösen és életigenlő akarattal választja ki az új és új terepet, tagadja meg az egyik, szereti meg a másik hazát. Örökösen félúton van, és mégsem hontalan. Ha a magyar nyelvet is hazának vesszük – miért ne vennénk annak? –, tán egyik legbiztosabb lakója. Párizsból – a dátum is fontos! – 1940 májusában vallomást küld: Óda a magyar nyelvhez.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm, kínok közt, gondjaimtól részegen, örökzöld földem és egész egem, bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom és soraimmal sorsom túl a síron, kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: menynyei poggyász.
Onagy Zoltán, cs, 08/26/2010 - 07:25 Két változatban is megjelent ugyanis 1990-ben: Tizenegyezer vesszőcsapás és Tizenegyezer vessző címmel. Az utóbbit, ha emlékezetünk nem csal, Vargyas Zoltán magyarította, pajkos beszélő nevekkel (L’Obasso, Puncilina Maxima, Alexine Capbea); nekünk az előbbi volt meg, ismeretlen fordítóval, de remek illusztrációkkal. Pár éve sajnos elveszett; sebaj, már fejből tudjuk az egészet, nincs az az agyrázkódás, ami kiverje onnan.
|
Friss hozzászólások
3 óra 56 perc
4 óra 27 perc
4 óra 51 perc
4 óra 59 perc
6 óra 21 perc
6 óra 28 perc
6 óra 56 perc
7 óra 2 perc
7 óra 7 perc
7 óra 18 perc