Láthatatlan könyvtár

Márai Sándor: A nagyság átka – publicisztika 1937–1939

 

 

 

Nincs a mozgalmas világpolitikának egyetlen olyan epizódja, amelynek megítélésében tévedett volna. Ahogy feltűnése pillanatában átlátott Hitleren, nem tévesztik meg a szovjet kirakatperek sem.

De Sade: A perverzió és a hétköznapi ember

Sade frissen olvasott kötete, A szerelem stratégiája kevésbé vad, mint a felsoroltak. A szexkretén és a társadalombírálat egyszerre jelenik meg Boccaccio-szerű édes-bús történetvezetéssel. Egy kisregény arról, hogy az ezerhétszázas évek hatalmi apparátusa ostoba, öntelt, gátlástalan és pedofil (gondoljunk Berijára, Sztálin KGB-főnökére), és hogy tizenháromszor fizeti vissza (Fazekas: Ludas Matyi) a megalázott polgár. Plusz négy novella a bónusz. Szolidak. A szexről, a vágyról, illetőleg arról, mi történik a férfi agyával, amikor az levándorol hasa alá. Zsongító, mégis feszes kistörténetek, amelyek bizonyítékul szolgálnak, a világ változik, az ember maradt, ami a fáról lemászva volt: az állat- és az ösztönvilág rabja.

 

CS. GYIMESI ÉVA (1945. szept. 11. – 2011. május 23.)

„Cs. Gyimesi Éva saját rövid itt-létét egyszerre érezte ideiglenesnek és otthontalannak: ideiglenesnek az élet végességének tudatával, és otthontalannak örökös magányérzete miatt.” – Végh Balázs Béla, az egykori tanítvány búcsúzó szavait olvashatják 

Vay Sarolta/Sándor a Kiegyezés korából

A forradalom leverése utáni világ, a kiegyezés kora, a későbbi pártharcok. Csupa élő, izgalmas, lényeges összefüggés. Nők, férfiak, szépapáink, szépanyáink, az ő mindennapi életük. Divat, csibuk, pénz, szerelem, társadalomrajz. Kiváló helyszíni tudósítások a dualizmus korából. Megjelenik Szemere Pál, Kazinczy, Vitkovich, Déryné és truppja hagyományos szerelmi attakban, de felbukkan Transylvania is: „Sok erdélyit ösmertem, s azokban mindegyikben volt valami különös, ósdias magyar zamat”. Miként ma is.
 

Németh István Péter: Kihullt lapok egy olvasónaplóból

Szőcs Géza, aki arra biztatta olvasóit a kilencvenes évek első felében, hogy a vállalkozásoknak is van költészete, az ezredfordulón filozofikus költeményt írt, amely, a múltban még üzletemberként is tevékenykedő szerző, egyik nagy projektjét is asszociálta. „MERT AZ EMBER/ VILLANYKÖRTE! / becsavarja őt az Isten/ valamilyen foglalatba / valamilyen áramkörbe // becsavarja őt a sorsba / becsavarja őt a létbe…”  

Ferdinand von Schirach: Bűnös? – 11 meglepő bűnügyi eset

Ferdinand von Schirach-ot úgy is jellemezhetnénk, mint német sztárügyvédet: prominens személyiségek védőjét, aki többek között Klaus Kinski családját és az egykori vezető NDK-politikust, Günter Schabowskit képviselte. De a kép így nem lenne teljes, főként, hogyha debütáló könyvét szeretnénk megérteni a személyiség tükrében. Schirach hazájában leginkább közéleti ember, ismert jogértelmező, a kisemberek ügyeinek önkéntes képviselője, aki időről-időre megszólal az aktuális kérdésekben. A Spiegel című lapban saját rovata van, és most, a könyvek sikerén felbuzdulva tévés vitaműsor házigazdája lesz. Ferdinand von Schirach 45 éves koráig várt első könyve publikálásával, de ebben azután teljes vértezetében áll előttünk, debütáló szerző létét meghazudtolva.

 

Brauch Magda: Láttatni

 

Talán a kötet legértékesebb darabjai azok az életképszerű írások, melyek szereplői szegény, többnyire falusi környezetben ábrázolt kisemberek. Életükből a szerző szomorú, néha tragikus eseményeket örökít meg jól érezhető rokonszenvvel, empátiával. Ez annál is szembetűnőbb, mivel a főszereplők gyakran tíz éven aluli gyermekek, kisfiúk, akiknek legcse­ké­lyebb vágyai sem teljesülhetnek (A bicikli, A piacon, Vá­gya­kozás).

Bátorligeti Mária: A jó élet

Az MR1-Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztősége által kiírt drámaíró pályázatra 413 alkotás érkezett be, ebből a szerkesztőség munkatársai előválogatás után 46 pályaművet adtak át a bírálóbizottságnak, melynek tagjai Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa és Solténszky Tibor voltak.
Az első helyezést, s az ezzel járó kétmillió forintos pályadíjat a bírálóbizottság Gabnai Katalin A jó élet című darabjának ítélte oda.

Szakolczay Lajos: Faludy György látomásai

Az egyetemes magyar költészet alighanem legismeretlenebb ismerőse Faludy György. Könyve itthon három és fél évtized előtt jelent meg, mégis, még a fiatalokban is, Villon-átköltései révén varázsosan cseng a neve. Kéziratban terjedő verseinek legendája van, melyet még csak erősít a kalandos életút. Átváltozásai – vándorlásai országból országba, helyről helyre – maguk is költőiek; a döntést legelsőbben az etika parancsa irányítja. Könyörtelen, önmagát sem kímélő szenvedéllyel, dühösen és életigenlő akarattal választja ki az új és új terepet, tagadja meg az egyik, szereti meg a másik hazát. Örökösen félúton van, és mégsem hontalan. Ha a magyar nyelvet is hazának vesszük – miért ne vennénk annak? –, tán egyik legbiztosabb lakója. Párizsból – a dátum is fontos! – 1940 májusában vallomást küld: Óda a magyar nyelvhez.
Magyar nyelv! Vándor­utakon kísérőm, sértett gő­göm­ben értőm és kísértőm, kí­nok közt, gondjaimtól ré­sze­gen, örökzöld földem és egész egem, bőröm, bé­rem, bí­rám, borom, míg bírom és soraimmal sorsom túl a sí­ron, kurjongó kedv, komisz kö­zöny, konok gyász: meny­nyei poggyász.

Apollinaire: Tizenegyezer vesszőcsapás

Két változatban is megjelent ugyanis 1990-ben: Tizenegyezer vesszőcsapás és Tizenegyezer vessző címmel. Az utóbbit, ha emlékezetünk nem csal, Vargyas Zoltán magyarította, pajkos beszélő nevekkel (L’Obasso, Puncilina Maxima, Alexine Capbea); nekünk az előbbi volt meg, ismeretlen fordítóval, de remek illusztrációkkal. Pár éve sajnos elveszett; sebaj, már fejből tudjuk az egészet, nincs az az agyrázkódás, ami kiverje onnan.

Tartalom átvétel

Feliratkozás hírlevélre

Név:
E-mail cím*: