Vincze Ildikó

Egyáltalán nem a nagy témák elutasításáról van szó, sőt, mondhatni csak nagy témái vannak. Élet, halál, szív, isten. Előveszi őket, és csontvázig csupaszítja. „Néhány éves szívnagyobbodását mozgással / próbálja lefaragni. Nagy szíve elől menekül, / tenyérnyi kétségbeesés az arcán. (…)” (szív). Verseiben szépen bejárja a költészet örök témáinak évszázados útját, de mindeközben dekonstruálja is a költészet nagy stilisztikai tradícióit. – Vincze Ildikó kritikája 

Az Orcsik Roland és Kollár Árpád szerkesztette sokszerzős kötet szemet gyönyörködtető külalakja meglepő bensőt takar. A hiánypótló szándékkal készült könyv különféle szerzők vegyes műfajú írásainak válogatása. A szerkesztőpáros külön felhívja a figyelmet arra, hogy a „kötet (…) igyekszik minél több megközelítés-módot felvillantani a mauritsi rétegekről”, mégpedig azért, hogy amennyire csak lehet, teljes képet adjon az életműről. - Vincze Ildikó kritikája.

„Az álmoknak nincs igazsága, hamissága, amihez eljuthatnák. Az álmok csak vannak. Értelmük a feltárásukkor teremtődik meg, de minden feltárás egyedi és önmagáért  való. Nyilas Atillának sikerül távol tartania magát mindennemű misztikumtól vagy lélektani fejtegetéstől, és sikerül megmutatnia az álmok útvesztőit anélkül, hogy az olvasó elveszettnek érezné magát. A költő lebegni engedi az álmok verseit, nyitva hagyván értelmezésük számtalan lehetőségét bárki számra.” – Vincze Ildikó kritikája.

A Barátok nem azért megdöbbentő, mert leplezetlenül vállalja a benne mindig egyes szám első személyben megszólaló lírai én másságát, vagy mert teret ad a férfiszerelem sajátos szexuális élményvilágának, hanem azért, mert immár olyan aspektusból közelít a témához, amely valami sokkal mélyebb tartalmat kutat, a szerelmet magát.