Vasárnapi levelek

„Részben élt csak a technika adta lehetőségekkel, mert félt, hogy örökre bezárulnak azok a kis szobácskák tudatában, amelyekben azokat a régi illatokat őrzi. Az első szint tehát kiégett és üres volt, ez már kívülről is látszott. A kapu csukva. Odalépett és benyitott a házba.” – Weiner Sennyey Tibor (sci-fi) vasárnapi levele. Folytatása az olvasókon múlik...

Egy ember ül szemben az üres lappal. Mindig ez a kiinduló helyzet, amióta az írói mesterség létezik, az írás magányos szakma. Miért is találkozna egy író a többivel? Miért is hagynák hátra az üres papiros tisztaságát a visszabeszélő, véleménnyel teli többiekért? Erre válaszolni kell. Minden évben válaszolni kell, s a Tokaji Írótábor három napja válaszkísérletként is értelmezhető lenne. Ha nincs elég érv, ha nem teremtődik ezekből a találkozásokból elég érték, ha nem indokolja semmi eléggé, hogy a magányos szakma művelői egy helyre gyűljenek, akkor az egész rendezvény értelmetlen. Ha van, akkor viszont óriási lehetőség, amit elpazarolni nagyon nagy hiba. – Weiner Sennyey Tibor írása a Tokaji Írótábor kapcsán.

Oldani és oldódni. Engedni és elengedni. Szabadon szállni, hajózni a végtelen horizont felé – cél és akarás nélkül. Élni, mint ahogy az megadatott. Élni. Hullámozni, mint a tenger. A tenger.” – Weiner Sennyey Tibor Tengeresszéje, a szerző verseivel és fotóival.

Weöres Sándor mondja valahol, hogy hallgatnunk és olvasnunk kell verseket más nyelveken, hogy átérezzük annak a másik nyelvnek a varázsát, mélységét, szépségét. Borges versét: A tengert - most meghallgathatják Borges szavalásában elolvashatják az eredeti verzióban, és (hála és köszönet Domonkos Orsolya lektorálásának) Weiner Sennyey Tibor fordításában olvashatják - Jorge Luis Borges: A tenger

Él Budapesten két fiatal szobrász, talán nem is tudnak egymásról, talán nem is ismerik egymást, mégis bennem ez a két szobrász valahogy összetartozik, nem is annyira mély és szépséges személyiségük hasonlósága folytán, hanem ragyogó elméjük fénye és különösen különbségeik hozzák őket közel. Rabóczky Judit Ritáról és Retkes Mátéról van szó. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

Előkerült egy ismeretlen Weöres Sándor-levél, mely ugyan nem túl hosszú, mégis olyan információkat hordoz, s akkora kincs, hogy közlése megkerülhetetlen. E levélnek köszönhetően egyrészt több dolgot megsejthetünk a múltból, másrészt – követve Weöres Sándor útmutatását – visszaszerezhetünk egy elfelejtett magyar költőnőt a magyar irodalmat szerető és olvasó közönség számára, illetve megismerhetünk egy mindeddig rejtélyes, de igazán kalandos életet. Arra a kérdésre kapunk végül is választ, hogy ki volt Békássy Éva? – Weiner Sennyey Tibor esszéje.

Békássy Éva versei

Az ilyen „toplista” mindig sokkal inkább árulkodik az összeállító személyéről, érdeklődéséről, mint a listára került vagy arról lemaradt művek értékéről, így tehát arra kérem a nyájas olvasót, hogy ne vessen meg nagyon, ha nem az úgymond „élvonalbeli” vagy agyonpropagált szerzőket és műveket választottam, hanem amik nekem tetszettek. – Weiner Sennyey Tibor elfogult könyvheti toplistája.

"De van-e egyáltalán egységes „magyar irodalom"? Milyen tömörülések vagy szervezetek, milyen érdekcsoportok állnak mögötte? Mi számukra a legfontosabb? Mi az, ami mindmáig teljesen visszás a támogatásokban, s ami ellen az Irodalmi Jelenen kívül szinte senki, vagy alig valaki szólalt fel?" - Weiner Sennyey Tibor könyvheti vasárnapija.

„A tanárok, szerkesztők, szerzők, írók és költők, talán még közszereplők is, akik szembeszállhatnának sokkal gyengébbek, elszeparáltabbak semmint ezt az őrjöngő siker-éhséget, füstölgő kánongépet leállíthatnák. Nem marad számukra más, mint a dicsőséges margináliák. Nem tehetnek mást, mint hogy „mást” tesznek. Másféle tankönyvet, máshogyan tanítanak, más a szerkesztési elv, talán még az irodalom is teljesen mást jelent.” – Weiner Sennyey Tibor írása. Továbbá Kiss Márta festménye és Joós Tamás éneke.

Két remek könyv is megjelent eddig Lénárd Sándor századik születésnapjára a szerzőtől. Az első a nyelvekről szóló írásokat tartalmazza „Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában” címmel, míg a második sokkal személyesebb, intimebb a „Családtörténeteim - Levelek fiaimhoz”. Mindkét könyv nagyon szerethető, kiváló humorral megírt tanulmányokat, leveleket, de leginkább az esszé műfajához közelítő, nagyon „lénárdos” szövegragyogást foglal magába. De ki volt Lénárd Sándor? Vagy ami még fontosabb: miért értékesek számunkra nem csak magyarul, hanem németből visszafordított írásai? – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.