Nyilas Atilla

Két fiatal költőt, Málik Rolandot és Nyilas Atillát a Jázmin Intercity kantinjában arról faggattam Budapest és Tokaj között, hogy miért fontos nekik Miskolc, mit gondolnak a Vidék és a Főváros kapcsolatáról, hol és mikor van súlya a dolgoknak, meg lehet-e élni az irodalomból? - beszélgetés Málik Rolanddal és Nyilas Atillával.

Egy ember ül szemben az üres lappal. Mindig ez a kiinduló helyzet, amióta az írói mesterség létezik, az írás magányos szakma. Miért is találkozna egy író a többivel? Miért is hagynák hátra az üres papiros tisztaságát a visszabeszélő, véleménnyel teli többiekért? Erre válaszolni kell. Minden évben válaszolni kell, s a Tokaji Írótábor három napja válaszkísérletként is értelmezhető lenne. Ha nincs elég érv, ha nem teremtődik ezekből a találkozásokból elég érték, ha nem indokolja semmi eléggé, hogy a magányos szakma művelői egy helyre gyűljenek, akkor az egész rendezvény értelmetlen. Ha van, akkor viszont óriási lehetőség, amit elpazarolni nagyon nagy hiba. – Weiner Sennyey Tibor írása a Tokaji Írótábor kapcsán.

„Az álmoknak nincs igazsága, hamissága, amihez eljuthatnák. Az álmok csak vannak. Értelmük a feltárásukkor teremtődik meg, de minden feltárás egyedi és önmagáért  való. Nyilas Atillának sikerül távol tartania magát mindennemű misztikumtól vagy lélektani fejtegetéstől, és sikerül megmutatnia az álmok útvesztőit anélkül, hogy az olvasó elveszettnek érezné magát. A költő lebegni engedi az álmok verseit, nyitva hagyván értelmezésük számtalan lehetőségét bárki számra.” – Vincze Ildikó kritikája.

„Mostanában ő a hír,
ahogy magamban nevezem: Edu,
talán szólítottam így kevés találkozásunk idején,
de lehet, hogy csak aztán ragadt rám…”

Nyilas Atilla verseiből már korábban is közöltünk lapunkban. Nyolcadik verseskötete (Szabó-Lencz Péter festményével címlapján) az előző Könyvhétre jelent meg. Íme az Álmoskönyvből, az Itemből és A látóból egy-egy költemény a szerző előadásában.