Október 4. és 7. között rendezi meg a Magyarországi Német Színház a tavasszal pénzhiány miatt elhalasztott Magyar Dráma Nemzetközi Fesztiválját, amelyen külföldi társulatok visznek színre magyar darabokat.
Csütörtökön nyílik meg Torontóban Észak-Amerika legnagyobb szabású nemzetközi filmfesztiválja, amelyen idén zömmel az emberi jogok megsértését, illetve a kultúrák közötti összeütközéseket ábrázoló filmek szerepelnek.
125 éve, 1885. szeptember 11-én született D. H. (David Herbert) Lawrence angol író, esszéista, a maga korában hatalmas botrányt kavaró Lady Chatterley szeretője című regény szerzője.
Idén is sorsolással döntik el az Oscar-gála szervezői, kik lesznek azok a szerencsés rajongók, akik a vörös szőnyeg mellől, közvetlen közelről nézhetik jövő februárban a sztárok bevonulását. Jelentkezni hétfőtől egy héten át lehet, a nyerteseket szeptember végén sorsolják ki.
A szeptember 2–5. között hatodik alkalommal megszervezett Gyergyószárhegyi Írótáborban először osztották ki a Csiki Lászlóról elnevezett irodalmi díjat. 
13+1 kategóriában 284 pályamű érkezett a kilencedik alkalommal megrendezendő Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztiválra – közölte Csermely Ákos, a fesztivál főszervezője szerdán Budapesten, a televíziós alkotók seregszemléjét megelőző sajtótájékoztatón.
A gazdasági megszorításokat és a társadalom aktuális kérdéseit egyaránt tükrözi a Csíki Játékszín most kezdődő évadának három előadása – tájékoztatta az MTI-t Budaházi Attila, Csíkszereda önkormányzati színházának dramaturgja.
regénypályázat
Hetvenöt év, nyolcvan kötet
Szerk, cs, 12/17/2009 - 13:08
"Jelenleg egy angol nyelvű regény megírásán dolgozom, melynek színtere Róma – egyébként is kedvelt témám, és mely ha elkészül, talán ismét Molnár Márta kezébe kerül és ü teszi át magyarra. Megjegyzendő, hogy életművemet három arany csík pásztázza: A Duna szeretete, a Róma iránti rajongás és az 56-os forradalom értékeinek ápolása." - válaszolta az Irodalmi Jelen kérdésére Kabdebó Tamás.
Siklósi Horváth Klára: Jezefat (az idő arcai) – részlet
Szerk, k, 11/17/2009 - 13:57
Tonio még az álmába is belelopakodott, csak úgy egyszerűen ráült a mellére, és guvadt szemekkel nézte, sokáig, nagyon sokáig – ő meg sem mert pisszenni –, aztán szó nélkül, fölemelkedett, majdnem a mennyezetig, átúszott keresztben a szobán és a polc előtti székre lelandolt, közben, szemüvegét lekapta az orráról, bevágta a sarokba. Borbála gyanakodva figyelte, de hiszen részeg, ez a Tonio részeg – na, ná!, vihogott Tonio és rondán rávicsorgott –, na, ná, hogy részeg vagyok, nincs szabadabb, gyönyörűségesebb állapot, szabadon állatnak lenni, magadon kívül, eszed, lelked nélkül – iááá, iááá, ha nincs lélek, nem fáj a világ, iáááá, vadszamár, Tonio ordítva, lompos seszinü farkát lágyan csapkodva átkocogott a szobán, odaügetett az ablakhoz, kinyitotta, fölugrott a párkányra, és – volt, nincs.
Abban a pillanatban bolyhos-vak nyugalom ömlött be a nyitott ablakon, beterítette Borbálát és egy rövidke, álmatlan-álomba ringatta. Arra bukott vissza, nem, nem az ébrenlétbe, hanem az újabb álomba, hogy Tonio hangját hallja, látni nem látta, hogy hol van.
Csak a hang, Tonio hangja mintha egyenesen a plafonról ereszkedett volna alá, de mire Borbála a feje fölé fülelt, már jobbról és egészen közelről hallatszottak a szavak… „az elképzelhetetlenségek világában élünk…”
Utolsó rómaiként – teszem a dolgom
Onagy Zoltán, k, 11/17/2009 - 07:48
Írónak lenni, a szó klasszikus értelmében, manapság tényleg nem érdemes, nem kelendő árucikk, amit gyárt. De, ha a fiatal ügyes, ha múzsája mondjuk a viceházmesterné, netán a kerti törpe, vagy a sarki fűszeres, úgy valószínűleg célba ér, és bízvást kijelenthető, ő korunk írója. Tudniillik, mióta világ a világ, az ember így vagy úgy, de ki akarja fejezni magát, azaz, a sorstól vagy Istentől – ki tudja – kapott adottságait, kamatoztatni kell. Írni akar, festeni, táncolni, énekelni, építeni, zenét szerezni, ki kisebb, ki nagyobb elszántsággal, tehetséggel.
Színről színre látni
Szerk, h, 10/19/2009 - 17:39
Az Elveszett témáját egyszerre adta az, ami ma – a regény jelen ideje 2005 - történik, és annak a tudata, hogy vajmi kevésben különböznek a problémáink az örök emberitől, legfeljebb a helyi színezet könnyebben befogadhatóvá teszi azt, amit írok, semmint ha a Háború és béke irdatlan méretű folyamát. És talán az egészet átlengő irónia sem elfelejthető.
Szívükből szóltam, ezt meg kellett írni – beszélgetés Bence Erikával
Szerk, cs, 09/24/2009 - 16:16
Rengeteg levelet kaptam különböző korú nőktől, akik olvasták a regényemet. Mindannyian azt mondták, hogy igen, így van, a szívükből szóltam és meg kellett ezt írni. De egy sem vállalta volna a helyemben. Volt, aki azt kérdezte, nem félek-e attól, hogy ha felnő a fiam, s elolvassa, sérül az anyaképe. Miért, kérdeztem? Mert kendőzetlen és durva. Pedig én nem hiszem. Csak őszinte. Majd kiderül, hogy az anyja nem szent? Hát ez engem nem zavar. Az is benne van, hogy mennyire szeretem.
Az irodalom móka, szórakozás
Onagy Zoltán, p, 09/04/2009 - 06:33
Hét éve tart, átmeneti állapotnak érzem a pesti életet. Könnyen lehet, hogy hazatelepedés lesz a vége, de nyilván már az sem lesz olyan, mintha otthon maradtam volna. Az ilyen emigrálósdira egy generáció rámegy, és úgy jött ki a lépés, hogy esetemben ez a generáció én vagyok. A gyerekemnek talán már könnyebb lesz. Mindenesetre igyekszem nem túl tragikusan felfogni a dolgot, mert akkor kesereghetnék rajta naphosszat, és igyekszem az összes kellemetlen élményt, többek között a románozást is megírni, mert az segít.
Tar Károly: Szerenád dobra, cintányérra és más ütőhangszerekre (részlet)
Szerk, k, 08/04/2009 - 09:46
Szókratész volt az apám.
Nem jegyezte fel a történelem, hogy hányszor itta ki a méregpoharat. Legutóbb a múlt század közepén, amikor a régi szokások elhalványultak, ítélet nélkül, sunyin csempészték a kifőzde asztalára azt a poharat, amit nem a halál tudatában, hanem nyárvégi szomjúságában, a kissé elsózott pörkölt után mohon fölhajtott. Az öregség küszöbéhez illően kopaszodott, és maga sem volt híjával az olyan közmondásoknak miszerint:
Húz az öreg az öreghez!
Egyik holló ne vájja ki a másik szemét!
Hasonló a hasonlónak örül!
A pénz engem nem boldogít – beszélgetés Tar Károllyal
Szerk, h, 08/03/2009 - 15:43
Szép és jó a főszerkesztő és Onagy Zoltán érdeklődése. Ez a pályázat hírnévből is többet érdemel. Megvolt – és ez a fő. Kitörölni ezt nem lehet, folytatni kell a kezdeményezés bátorságát meghatványozva, ha lehet, mert eleinktől (gondoljunk csak Kós Károlyra és az Erdélyi Szépmíves Céh hagyományaira, ahol többek között az ösztönzésnek köszönhetően Szerb Antal irodalomtörténete is megszületett) tudjuk, hogy nincs műveltség irodalom nélkül, és nincs irodalom – különösképpen a mai harácsoláshoz szoktató világban – értő, tudatos támogatás, serkentés, lelkesítés, alkotókra figyelés nélkül.
Nyertesek három év távlatából
Szerk, k, 07/21/2009 - 11:39
Most induló interjúsorozatunkban az Irodalmi Jelen három évvel ezelőtt zárult regénypályázatának díjazottjait szólaltajuk meg – sorsuk, írói pályájuk alakulása kerül előtérbe.
A szenvedély hatodik szobájából nincs visszaút – beszélgetés Halász Margittal
Onagy Zoltán, p, 07/17/2009 - 08:33
Azt mondta, mit képzelek, ő a környéken a legnagyobb faterítő sztár, csak problematikus esetekhez hívják, be van táblázva, ne haragudjak, ilyenre hülyeségekre, mint az irodalom, egész egyszerűen nincs ideje. De ha van kedvem, esetleg munka közben válaszolgathat. Mit tehettem, főztem neki a kávét egész nap, etettem-itattam, ha kellett, elhúztam az útjából az ágakat, és cserébe, bámulhattam, hogyan dolgozik. De nem bántam, mert az első pillanattól világos volt számomra, hogy megvan a keresett szereplőm.
Megkérdezték
Friss hozzászólások
3 óra 26 perc
11 óra 17 perc
15 óra 36 perc
20 óra 57 perc
21 óra 13 perc
21 óra 20 perc
22 óra 37 perc
23 óra 8 másodperc
23 óra 19 perc
1 nap 47 perc