Boldog Zoltán

„Mi pótolhatná a diófa árnyékában simogatott könyvgerincet?” – kérdezik, mert kizárólagosságban gondolkodnak. Néha egy laptop az ölben a stégen, szörfölés versek és kisprózák között, majd egy diófa alatt a nagyregény. Szépen megférnek egymás mellett, mint ahogy a kétkezi munka és a prózaírás, szervezetek és tagságok nélkül. – Boldog Zoltán benyomásai a 38. Tokaji Írótáborról

Ahelyett, hogy a délvidéki magyar irodalom felfedezné a maga regionalitásának határtalanságát, és erre építkezve vizsgálni kezdené önnön területi jellegét mint a kultúrák transzgressziójának produktumát, karámot állít önnön szerzői köré, akik netán számottevő művüket nem Szerbiában jelentetik meg, vagy nem ott élnek. – Fekete J. Józsefnek a 38. Tokaji Írótáborra készült előadását olvashatják, amely technikai okok miatt a rendezvényen nem hangozhatott el

A kötet azoknak ajánlható jó szívvel, akik szeretik a sportosan laza, de a költészet klasszikus szabályait követő lírát.  Akik értik a politikai humort, de maguk politikailag nem fanatikusan elkötelezettek. Emellett azok is bizakodva lapozhatnak bele Szálinger Balázs versgyűjteményébe, akik a kortárs líra posztmodern divatjától kissé eltérő, mellébeszélésre csöppet sem hajló, érthető és játékos nyelvű lírát kívánnak olvasni mindössze 1990 forintért. Ennyi manapság az M1/M7 öt kilométerének (autó)pályadíja.

Milyen elvek mentén mondható színvonalasnak egy szerkesztői munka?

Mi alapján mérhető a jelentősége? (Biztosan nem az előfizetők vagy a példányszám alapján.)

Mi biztosítja a kuratóriumot arról, hogy egy szerkesztő valóban ígéretes?

Ki nem mondott érvek alapján milyen alapon betonozza be a folyóiratokat az NKA?

Milyen kanonizáló szerepe lehet egy közpénzeket elosztó szervezetnek napjainkban?

Danyi Zoltán nyerte az Irodalmi Jelen próza-díját. Tízperces interjúnkban arról beszélt, hogy az esszé, vers, próza műfajok közül melyik áll hozzá közelebb, hogy miként került kapcsolatba Hamvas Béla írói hagyatékával, s hogy mit gondol a határontúli irodalomról. Az aradi Jelen Házban tartott gálaesten készült felvételen elmondta, hogy a "dohányzás és a költészet öl". Az interjút Veres Rudolf és Boldog Zoltán készítette.

Az Irodalmi Jelen hagyományosan minden évben kiosztja díjait három kategóriában. Esszéiért Jász Attila, prózáiért Danyi Zoltán, verseiért Gömöri György kapott az idén elismerést. Boldog Zoltán három rövid laudációját olvashatják, melyek elhangzottak a díjak átadásaikor.

Egy fél ország, aki túl komolyan veszi a saját iróniáját sem értő Kertész Imrét, szintén megsértődik. És talán itt csíphető fülön a magyarok és Kertész rokonsága. Meg persze abban is, hogy egy fél ország elvárná: Kertész ízig-vérig magyarként határozza meg magát, pontosabban: nem viselik el az ilyenfajta önkényes önmeghatározást. Vagyis némileg diktatórikusak abból a szempontból, hogy nem hagyják az írót önállóan dönteni. Számon kérnék rajta a fél magyar irodalmat, de ő csak Krúdyt és Szomoryt említi, meg persze Nádast, és láthatóan rajong a komolyzenéért. Ilyen Kertész Imre.

Boldog Zoltán: Az irónia Kertésze

...a legerősebb érzés mégis az volt bennem, hogy ez az egész nem más, mint "tetemre hívás". Ha Kertész Imre – öntudatlanul is – tett most valami nagyon jót, az az volt, hogy aki csak él és alkot a magyar irodalomban, aki rokona, barátja, ismerőse, az most különböző helyzetekben színt vallhatott, s esküt tehetett a halott felett. Mondom, ott voltam, végignéztem sorban őket, barátokat, rokonokat, ismerőseket. Csak olvasókkal nem nagyon találkoztam a nagy pogány eljárás közben – ez senkit sem zavart annyira, mint engem.

Weiner Sennyey Tibor: Tetemre hívás

Clint Eastwooddal hirdetik magukat, a kalapja alatt kanyargó szemöldöke alatt hunyorgó, szuggesztív fintorral szivarozó, szakállas Clint Eastwooddal. A Névtelen Férfi egy temető közepén áll, de eres keze még az elhagyatott sírkövek közt is a pisztolytáskában nyugvó fegyverre tapad. Irodalom most! – olvasható a plakáton, mintegy párbaj előtti felkurjantásként. Az Irodalmi Jelen ugyanis bemutat: Szegedre jön, hogy bemutassa szerkesztő- és szerzőstábját, önmagát, a kortárs irodalmat, a folyóiratok általa ismert kulisszáit, célba veszi a „magyar irodalmi közállapotok” feltárását. Írnék-e róluk? – kérdezik pár órával az est előtt. Egy maréknyi dollárért – gondolom.

Mit tudsz a kortárs irodalomról? Hány mai, magyar költőt ismersz? Mennyit és miért olvasol? Hány mai magyar irodalmi folyóiratot ismersz? Hányat rendelsz meg?
Mi a célja egy irodalmi lapnak? Egyáltalán miért érdekes a szépirodalom?

Szimpatikus szellemidézés Fenyvesi Ottóé, aki Halott vajdaságiakat olvasva (versek, átköltések, másolatok) című verseskötetével egy antológiát nyújt át az olvasónak, melyben lírai olvasmányélményeibe sűríti a Délvidék nagyjainak irodalomtörténeti arcvonásait és szövegdarabjait, szigorúan átszűrve mindazt a lírai én újraértelmező játékán. Az automatikus írást idéző szabad versszerkezetek a spontán olvasnónapló megjegyzésszerű jegyzeteihez közelítik az egyes ciklusokat, melyek szabad alkotásmódját maga a kötet könnyen követhető felépítése ellensúlyozza.

"Ha Radnóti sorsát pusztán emberi sorsnak tekintjük, és nem zsidóságát, kitaszítottságát, a fasizmus szülte kényszerkörülményeket hangsúlyozzuk (mint például a Mint a bika…, Járkálj csak, halálraítélt és számos más verse kapcsán), nagyobb esélyünk lehet arra, hogy az idegenség tapasztalata helyett közelebb kerüljön azokhoz is, akik fenntartásokkal fordulnak a másság felé." - Jordán Tamás és 600 diák mondott verset Radnóti emlékére Abdánál. Az eseménnyel párhuzamosan szintén Abdán rendezték meg, Dr. Fűzfa Balázs vezetésével azt a konferenciát, ahol Radnótiról és a "Levél a hitveshez" című verséről volt szó. Az egész hétvégén át tartó Radnóti-konferencián a legismertebb hazai kutatók és irodalomtörténészek vettek részt. Köztük lapunk munkatársa, Boldog Zoltán is, akinek előadását most közöljük.