Próza

Ketten – Péter János novellája

Nekem nem volt soha abortuszom, mégse lehet gyerekem. Kata barátnőmnek egy volt. Húszévesen, egy egyetemi buliban feküdt le a pasijával, aki rögtön felszívódott, ahogy Kata szólt, hogy terhes. Elvetette. De legalább majdnem beleőrült, ez a mentsége. Pláne, mikor megtudta, hogy nincs esélye újabb terhességre. Ez meg itt a gyűrűiért és a Balcsiért hápog.

dezsider (10.) – Zimonyi Zita írása

Interjút akartam készíteni Esterházy Péterrel egy kisvárosi rendezvényen. A kritika a nagyregényei mellett fontos alkotásának tartja az Egy nő című művét is. Amikor találkoztam vele, megajándékoztam Az utolsó szerelem hisztériája című versregényemmel.
– És hasonlít az Egy nőhöz?
– Nem. Az enyém pszichotikus és ezoterikus erotika, míg az öné naturális és logikus erotika. Viszont úgy döntöttem, megírom az Egy nő párbajregényét, túltéve önön, a 97 esetleírás helyett 99-ig meg sem állok! – évődtem.
– Már a 98 is túltenne rajtam – mosolygott.

Rónai-Balázs Zoltán – Lócipő

Rónai-Balázs Zoltán: Lócipő

Önzés, kapzsiság, röhögés. Patakvér meg Minden. Felhőtlen szórakozás a Negatív Gömbön innen és túl, miközben horkolnak az istenek....
Megdöbbentő, dögletes humorú fantasy-paródia. Vigyázva olvassák! Sosem tudhatják, mi vár önökre a következő oldalon. Főhősei megbízhatatlan, pitiáner, csetlő-botló csalók, a mellékszereplők egy kicsivel sem különbek, az elbeszélő pedig annyira rosszindulatú és cinikus, hogy csak mély megvetéssel szólhatunk róla. Egy rakás handabandázó széltoló valószínűtlen kalandjai!

Az utolsó – Sárfi N. Adrienn prózája

Megint a hálóingébe pillant. Már anyjának, nagyanyjának is hatalmas, puha lepénymelle volt. Családi örökség, gondolja elégedetten, ahogy örökség a tyúkszem, a varrónői szakma, a szekrénysor és a gégerák. Hirtelen hullámot korbácsol mellkasában a sajnálat – ilyen lehet, amikor valami dúsgazdag, magányos iparmágnás rádöbben, hogy nincs kire hagynia irdatlan vagyonát –, garzonja ablakában súlyos pörölycsapást mér lenyalt hajú fejére az aggodalom, hogy az örökség most már örökre rá marad. Nincs folytatás.

Stradivari – Cselenyák Imre novellája

A nyolcvanas évek közepén találta meg Csordás Pista végzete tárgyát, egy Stradivari hegedűt. Hegedű az biztos, de hogy Stradivari? Mindenesetre ez volt a belsejébe írva egy megsárgult, enyves vinyettára. Egy falubeli komájánál látta meg a hangszert, belekukkantott, elolvasta a hangzatos nevet, komoly vizsgálat alá vetette, és valódinak nyilvánította. Húszezer forintot adott érte, s már utazott is vele nagy reményekkel telve Budapestre.

Átalakulás – Salánki Anikó prózája

Ilyenkor elmentem fodrászhoz. Ott néha megszólalni is alig mertem, összeszorult a torkom a vidáman trécselő, nevetgélő, elegáns nők között. Amikor kijöttem, Jenő már az ajtó előtt várt. Soha, egyetlenegyszer se mondta, hogy tetszik-e neki a frizurám. Lehet, ha zöldre festetem, azt sem veszi észre.

Kiszállás – Aradi Gizella prózája

Végül csak negyedórát késett. Pedig még a házban is ügyetlenkedett. A nő telefonon magyarázta el, hogyan jut el hozzá. A lift nem a földszinten állt, de azonnal megindult, amikor megnyomta a hívógombot. Egy vasrácsot kellett elhúznia, mielőtt belépett. A lift félúton, két emelet között váratlanul megállt. Nem volt jó jel egy ilyen napon.

Galeotto – Gáspár Ferenc regényrészlete

A Galeotto bizonyos mértékig a Janus (Trubadúrvarázs) tükörregénye, de nem csak az. Galeotto Marzio, aki Magyarországon Janus Pannonius barátjaként és a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv megírójaként lett ismert, számos fontos munkát alkotott.

Intermezzo – Pál Marianna karcolata

Egyetlen szava sem vehető ki, beszédhibás lehet, vagy egyenesen néma, talán szellemi fogyatékos is, gondolom rohanás közben, fejhangon üvölt, mégis lehet érteni, ki van borulva, karjaival összevissza hadonászik, magából kikelve magyaráz, ágaskodik, az egész ember egy merő felháborodás, életének minden keserűsége pattant ki belőle, mintha egy gejzír tört volna fel a Móriczon.

Debüt: Ami tényleg bánt – Kertész Dávid prózája

Az üvegajtóban megnézem a tükörképem. Az arcomon érdekes mintát rajzolnak a sebhelyek. Az ereimen átfutott elektromosság rajzolta minta leginkább egy ezer ágú fára emlékeztet. Furcsa, két hete az egész testem ez borítja, mégis csak a tenyerem fáj és nem gyógyul. Ott ért hozzám.

Latens, no. II. – XXXII. rész – Nagy Zopán regényrészlete

Egyik növény lábat gáncsolt, a második odvakból nőtt, a harmadik durván rám szólt, a negyedik hurkokat szőtt, az ötödik arcon csapott, a hatodik óriás rém, s a hetedik hatolt belém… (Közben: magában vonagló férfi zaklatott, hörgő és hisztérikus, majd fuldokló hangja szól John Cage: Sixty-Two mesostics Re Merce Cunningham zenei költeményéből, egy 1971-es felvételről; a darab hossza 8 perc 32 másodperc…)

Kitartás! – Rimóczi László novellája

Hatalmas puffanás a bal oldalamon. Egy újabb játékos esett ki. Megpróbált lábra kecmeregni, de hát el volt zsibbadva, ezért a földön kúszva akart menekülni, de aztán az egyik katona hozzálépett, és szakszerűen agyonlőtte. A mögöttünk posztoló tíz katona fele csupán statiszta, az ő fegyverük üres, egy lövés leadásához nem kell egy teljes haderő.

A szökés – részlet Doina Ruști Pénteki macska című regényéből

Doina Ruști regénye a 19. század eleji fanarióta Bukarestbe vezeti el az olvasót, jól ötvözve a történelmi elemeket az adott korra jellemző misztikában, babonában való hittel – melynek nyomai egyébként napjainkban is fellelhetők a románság körében. Az okkultizmus rejtélyeibe beletanult lány, aki tizennégy évesen a brassói Bolgárszegről Bukarestbe kényszerül menekülni, tulajdonképpen nem más, mint maga a Pénteki macska.

Látogatás – Dobosi Bea írása

Gyanítom, annak idején ő szólt a tanárnőnek, hogy bepisilek. Egész nap vizeletszagúan ültem mellette a padban, a nadrág összegyűrődött a lábam között. Az osztályfőnök behívatta apámat, és attól a naptól zörgő nejlont terítettünk a lepedőm alá. Amikor Iza először aludt nálunk, apám megkérdezte, nem szégyellem-e magam ekkora lány létemre. Még egyikünk sem tudta, hogy pár év múlva Iza beköltözik apám ágyába.

A mészkőbarlang tündére – Mirtse Zsuzsa meséje

– Igyekezz! – recsegett a tükör hideg ezüsthangján. – Gyerünk, mi lesz már! Ha nem sikerül, mindkettőnknek vége! – sürgette az ide-oda kapkodó varázslót, de hasztalanul. A függönyök táncba kaptak, és helyet adtak a napfénynek, ami utat tört a szobában, egyenesen a tükör felé. A tükör fakulni kezdett. Először csak a szélein veszítette el fémes csillogását, aztán lassan olvadni kezdett befelé, egyre kisebb folt csillogott gonoszul a közepén – majd egy utolsó sötét pöttyel kimúlt a világból. Csak ártalmatlan, átlátszó üvegdarab maradt a keretben.

Oldalak