Ivott, füvezett, nagy volt a pofája, mint mondják róla. Ami nem rossz. Az élet sokféle jóból áll. Hatszor nősült, kilenc gyereke született. Na igen. Amerikai. Szélsebesen nősülnek, válnak. Amerikai író megteheti. Magyar író, ha nagy keservesen elszánja magát hirtelen felindulásból (hirtelen felindítja valami selymes szűrbe öltözött bűbájos), hogy otthagyja az örökasszonynak szánt örökasszonyt, gyermekei anyját, még ezerszer meggondolja, hogy ügyvédhez forduljon. Ha mégis, egyszer tán belefér. Másodszorra recseg a kerék, ropog a jég. Harmadszori ismétlés után mehet a híd alá. Ott a helye.

87 éve született Norman Mailer

(1923. január 31.)

Negyven éve is időről időre betette lábát a tél, a hó, hozta magával a tizennégy napos iskolai szénszüneteket, az áramszünetet, az élet teljes megszűntét, a tömegközlekedés teljes megszűntét (más közlekedés gyakorlatilag nincs), jut eszembe a nyolcvanhetedik születésnapján Norman Mailerről (nem ünnepli, három éve, 84 évesen meghalt veseelégtelenségben), és az ő hatalmas regényéről, a Meztelenek és holtakról.

   Jut eszembe, mielőtt szegény Gyurcsányra hátékázná (Háromszoros Térítvény Köteles = katonai szakszó a demokratikus hadseregben) a zalai jegeket, áramkimaradást a felületes olvasó. Nem, Gyurcsány nem felelős a tél okozta károkért. Amúgy mindenért felelős. Ő is, politikai örökhagyói is. Politikai örökösei is. 

   De amint a jó oldalát nézzük, meglátjuk. A Meztelenek és holtak 800 oldal. Nyolcszáz oldalas regény. Pontosabban az enyém, a régi, egy 1969-es Európa kiadvány 777, a fiamé, aki szenvedélyesen gyűjti a háborús regényeket, és akit felhívtam, nézze meg a lapszámot, az Ulpius-ház néhány éve méregdrágán kiadta Meztelenek 878. Iszonyatos méretek. Éppen a legjobb időben: legjobb mixtúra. A karácsonyi ajándék, a Nógrádra zuhanó tél, a hófúvás, az áram-, és szénszünet. A szekrény tetején díszként megtartott petróleumlámpák. A januári csend és béke.

   A hó akkora, hogy a fa-, és széntároló színhez menet feltornyozott tömege mellig ér. Az amúgy áttekinthető, laza szerkezetű udvar fagyos porcukorba vágott labirintus, lövészárok-rendszer. Fehér falú folyosó a baromfiudvarba, a nyúlketrecekhez, a kinti klozethoz (pottyantós budihoz), ezekről ágaznak el a krumplit, zöldséget rejtő földprizmához vezető folyosók, a nyári konyhához és a kiszőrösödött favágató tuskóhoz, a venyigehegyhez vezetők. Húgom, aki nem bírja sokáig a bezártságot, anyám kiengedi, eltéved az áttekinthetetlenben, csak a piros sapka bojtja látszik a befagyott verandaablakból, néha kétségbeesve, elveszetten felkiált: Hol vagyok? Hol vagyok?

   Röhögünk rajta. Jó gyereknek lenni.

   Aztán a kinti feladatok elvégezve, jöhet a sparhelt melege, az elhúzott függöny a konyhában, a falábú, matraccal bélelt, szúrós katonai lószőr pokróccal letakart dikó, és a Meztelenek és holtak izgalmai. A japán front izgalmai, a hazavágyó, nő után epedő blazírt kiskatonák, a hadi sikerre vágyó altisztek és tisztek izgalmai a végtelen nógrádi télben.

    Mailer és a Meztelenek számomra az 1969-es puha, nagy január, a pattogó tűzhely, öreganyám kenyere a szomszéd utca kemencéjéből (semmi nincs, bolt sincs, így kenyér sincs) a sütőben melegített csengő, tiszta, Népszavába csomagolt romhányi tégla a dunna alatt (egyedül a konyhában fűtűnk, "ki tudja, meddig tart ez", így az öregek). És a petróleumszag. Tizenöt vagyok, és minden nagyon jó, ahogy van. Senki nem szidja Gyurcsányt. Igaz, meg se született még talán.

   Minden további információ későbbi, és soha többé nem határozza meg ennyire Mailer, Anopopej szigete és Cummings tábornok a közönséges mindennapokat. Igaz, néhány hónap, néhány év, és elhatalmasodik rajtam a pacifizmus. Pacifistának lenni a szocializmus hidegháborújában, nagy ötlet. "Veled vagyunk, Vietnám!"

Onagy Zoltán

  
Norman Mailer Pulitzer-díjas amerikai író. Éppen a Meztelenek és holtakkal (megjelent 1948-ban) szerzi a világhírt. Ír regényt, újságot, forgatókönyvet. 1923. január 31-én születik, Brooklynban nő fel. A Harvardon szerez diplomát 1943-ban repülőmérnökként. Egyetemistaként kezd írni. 1944-ben rá is sor kerül, bevonul, a Csendes-óceáni harcokat éri el.
  Az 1970-es években – nyilván a Meztelenek sikerét hiányolva – széles olvasói igényeket kielégítendő bulváranyagokat választ témájául. Megírja a holdra szállást, Marilyn Monroet, Muhammad Ali és George Foreman összecsapását. A The Prisoner of Sex (A szex rabja) című írásában a női emancipáció kérdését elemzi. Harmincegy évvel a Meztelenek után 1979-ben jelenik meg A hóhér dala címmel Gary Gilmore igaz története.
  Ezeket már nem követem. A hóhéron kívül, ha találkozom magyarra fordított változatukkal, nem emlékszem, hogy olvastam volna akár egyiket is.
  Iszik, füvezik, nagy a pofája, mint mondják róla. Ami nem rossz. Az élet sokféle jóból áll. Hatszor nősül, kilenc gyereke születik. Na igen. Amerikai. Szélsebesen nősülnek, válnak. Amerikai író megteheti. Magyar író, ha nagy keservesen elszánja magát hirtelen felindulásból (hirtelen felindítja valami selymes szűrbe öltözött bűbájos), hogy otthagyja az örökasszonynak szánt örökasszonyt, gyermekei anyját, ezerszer meggondolja, hogy ügyvédhez forduljon. Ha mégis, egyszer tán belefér. Másodszorra recseg a kerék, ropog a jég. Harmadszori ismétlés után mehet a híd alá. Ott a helye.

 
  Norman Mailer aranyköpései:

  A piálásról: "Az emberek azért isznak, hogy helyreállítsák az egójukat".
  A kritikusokról: "Érdekelnek a kritikák, a lehető legközvetlenebb módon befolyásolják a pénztárcámat".
  A félelemről: "A rokkantságtól félek".
  A politikusokról: "Bármely politikus, amelyik először választást nyer, nagy állóképességgel rendelkezik, legalább annyira kell tisztelni, mint egy közepes profi sportolót."
  Az internetről: "Szerintem az internet a legnagyobb időpazarlás, amióta felfedezték a maszturbációt."

(360)