Obersovszky Gyula - micsoda életút!

 "Mesehős volt Obersovszky Gyula, kicsit más, mint a többi. Mert ő a valóságban volt egy csodálatos mese hőse, és így él majd a jövő nemzedék szívében is." – olvasom egy nekrológban.

   Meglehet, így lesz. De nem látunk a jövő nemzedékek szívéig. Nagyon fönt hordják. Amit lentebb látunk, az éppen tele a szétbömbölt, velőig rágott ötvenhattal.  

Obersovszky Gyula

1927. jan. 1-én született (2001. március 15-én hunyt el) Obersovszky Gyula, költő, író, újságíró, akit, minthogy a politika mindent szerencsésen devalvál, nemigen olvassuk. Elég látni azokat, akiket elbolondít a politika, nemhogy még olvasni is. Pedig micsoda életút!

   1945-ben a helyi földosztó bizottság elnökadminisztrátora. 1945 és 1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. 1946-tól Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) munkatársa, a Szabó Dezső Népi Kollégium és a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója. Nagy ember. 1950-ben a Hajdú Megyei Néplap rovatvezetője és a megye népművelési vezetőhelyettese. Megalakítja a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót, amiért megkapja a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Részt vesz az Építők című lap és az Írószövetség Hajdú-Bihar megyei csoportjának a létrehozásában. 1954-től a Magyar Újságírók Országos Szövetség (MÚOSZ) kulturális szakosztályának vezetőségi tagja.

   1954-ben törés pártvonalon: Nagy Imrét újra kiszorítja a hetvenhét macska életével bíró Rákosi, és bekeményít. Obersovszkyt állásaiból kirúgják. Kizárják a Pártból. Budapestre költözik, és a Népművészeti Intézet megbízásából színházi tanfolyamokat szervez. 1956-ban rovatvezető a Hétfői Híreknél. 1956. október 23-án részt vesz a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapítja az Igazság című lapot.

   Októberben kivonulnak, novemberben bevonulnak az oroszok, szétlövik Budapestet, ő Élünk címmel indít provokatív szamizdatot. Szervezője a november 23-i „néma”, és a december negyediki nőtüntetésnek. 1956. december elején fogják le. 1957-ben 4 év szabadságvesztésre ítéli a szabad és független magyar bíróság. Az ügyész súlyosbításért fellebbez, a Legfelsőbb Bíróság halálra ítéli. Az ítéletet életfogytiglanra változtatják.

   1963-ban szabadul a második nagy amnesztiával.

   1967 és 1989 között a Sportfogadás című lap szerkesztője – tehát mellékpálya. 89-ben újra nekilódul az igazságkeresésnek. De már késő. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1990-tól az újrainduló Igazság, majd az Élünk című lapok főszerkesztője. 1991-től egyszemélyes folyóiratot ad ki Vagyok címmel és sorra jelenteti meg irodalmi műveit, amelyeket senki nem olvasta, senki nem látta.

   "Mesehős volt Obersovszky Gyula, kicsit más, mint a többi. Mert ő a valóságban volt egy csodálatos mese hőse, és így él majd a jövő nemzedék szívében is." – olvasom egy nekrológban. Meglehet, így lesz. De nem látunk a jövő nemzedékek szívéig. Nagyon fönt hordják. Amit lentebb látunk, az éppen tele a szétbömbölt, velőig rágott ötvenhattal. 

Onagy Zoltán

Obersovszky Gyula [írói név: Oby Gyula] (Pécs, 1927. január 1. – Budapest, 2001. március 15.) költő, író, újságíró.

Díjai
Nagy Imre-emlékplakett (1994, 1996)
Aranytoll (1996)
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)
Petőfi Sándor Sajtószabadság Díj (1999)

Művei
Ha lennél
Zenés örökkévalóság (1971)
Azt megírni nem lehet (1981)
A kikericsek mind kinyíltak (1987)
Piros levelek (1989)
Piros egér - Piros madár (1990)
Levelem X-hez (1991)
Terek (1991)
Jövök a tisztességből, megyek az árvaságba (1991)
Levelek a szerelmek tárgyköréből (1993)
Egy mondat a tengerről (1993)
Piros történetek a vörös pokolból (1994)
Prelűd halál után (1995)
Fekete levelek (1997)