Síndarabok – Benyomások és tényképek a II. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál szegedi és szabadkai eseményeiről - 1.

Helyszíni
 

 

I. Besózott erdélyiek – Etetés: Irodalmi beetető só (Milleniumi Kávéház, 2009. október 7.)
 
II. Nincs más út, csak a könnyebb út - (Navigátorok a Sínbusz Fesztivál várótermében. FISZ-JAK est, Grand Café, 2009. október 8.)
 

III. Sínbuszdarabok – Tényképek a II. Sínbusz Fesztiválról (Szeged-Szabadka, 2009. október 10.)
 
 
A Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál idén második alkalommal pöccintett csikket Schengennek, amikor október 6-a és 12-e között Szegeden és Szabadkán zajló kulturális programokkal kötötte össze a két város képzeletbeli tengelyét. Az irodalmi esteken és a sínbuszon ott volt lapunk két tudósítója, Boldog Zoltán és Molnár H. Magor is.
 
 

 

 


Síndarabok

Benyomások és tényképek a II. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál szegedi és szabadkai eseményeiről

Első rész

 

 

Besózott erdélyiek

 

 

Etetés: Irodalmi beetető só (Milleniumi Kávéház, 2009. október 7.)

 

 

 

Az Irodalmi beetető só első átverése maga a frappáns cím, amely mindenkivel elhitette, hogy be akarják etetni, ezért hát elment, és láthatta: tényleg beetették. Fried István szegedi professzor könnyed, mert otthonos moderálása nem nélkülözte a showman-ek zavarbaejtő kérdéseit, melyekkel a három fiatal erdélyit, Bálint Tamást, Murányi Sándort és Muszka Sándort igyekezett baráti módon provokálni, akiket lendületes felolvasásuk gyakran megmentett önmaguk válaszaitól is.
 

A legfiatalabb generációt bemutató estnek a lírikusok javára billenő aránytalanságát Murányi Sándor tompította a harcművészek kiegyensúlyozottságával, amely a szintén harcos Zordok történetén keresztül vezetett egy – éppen most készülő – erdélyi posztmodern regény küzdőterére. A szövegbe íródó napló és az ezzel párhuzamosan futó, szóbeliséget imitáló emlékezés a történetszövésen kívül felvillantotta a dalszövegírás nehézségeit, a zakuszkával kevert világirodalom és a lánya nászéjszakáján gyötrelemmel küzdő szomorúapa világfájdalmának képkockáit. A prózaírónak címzett  moderátori kérdés („Milyen a jó vers?”) után az is kiderült, hogy Murányi Sándor mint harcos író lefekvés előtt legszívesebben Adyt olvas. Arról azonban már nem beszélt, hogy Ady után miről is álmodik.

 


Bálint Tamás, Fried István, Muszka Sándor és Murányi Sándor
 

 

 

Muszka Sándor lírai intelmei dalba csomagoltan érkeztek az estre, megfűszerezve a sót modernül népies szójátékokkal („Irány babám Massachuse-ig / Bár innét az messze csúszik”). Maradt hely azonban a lágy dallamokba bújtatott szomorú önmegszólításnak a Néma vidékek versbeszélőjétől („Magad maradtál partizán”), aki az Úgy hírlik szerepversének soraival („Úgy hírlik hallom megbolondultam / Verseket írok és nem fáj a fejem.”) moderátori segítség nélkül is dekonstruált mindenfajta leírást, ami egységes esztétika köré rendezhette volna Muszka Sándor verseit. Talán erről szokás azt mondani, hogy sokszínű.
 

Bálint Tamás közgazdászhoz méltó címet választott első kötetének (A pap leánya, birtokostul), amelynek darabjai még egy lassú (fel)olvasás során is feladják a leckét a hallgatóságnak. Az utalásokkal teli versnyelvet a „hangulati helyzetjelentések” (Fried István) teszik személyesebbé, lehántva a  versekről azt a réteget, amely fiatal íróknál gyakran az elődökkel való viaskodás során kerül a kötetekbe. Bálint Tamás rövidversei ennek ellenére ígéretes birtokszerzésről tanúskodnak.
 

Az estről hiányolt erdélyi ízek is bizonyíthatták, hogy az írók erdélyisége inkább a lakhelyben és az alkotói környezetben keresendő, mint a szövegekben. A legfiatalabb erdélyi írógeneráció képviseletében megjelent alkotók a visszaútra készülve elégedetten nyugtázhatták, hogy külföldről érkezett idegenként könnyebb beetetni erdélyiségükkel a sótlan közönséget, mint a polcról gyakrabban levehető fiatal hazai kortársakkal.

 

 

Boldog Zoltán

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése