Fanzine-kiállítás a Közép-európai Egyetemen

Annyi haszna volt a huszadik századnak, hogy kiderült; nagyjából minden fontos dolog körön kívülről jön, a házépítéstől a rock and rollig nem nagyon találni olyan területet, ahol nem valami intézményrendszerre és hagyományokra fittyet hányó figurát emlegetnénk ma úgy, mint az adott művészeti ág modern virágba borítóját.

 

 

Fanzine-kállítás a Közép-európai Egyetemen


„És ha neked ez nem képez művészetet kedves Ernő: hát akkor nem művészet”

  

   A körön kívüliség persze amúgy is szimpatikus, és ami fő, sokszor jóval szórakoztatóbb dolgokat képesek csinálni, mint a befutottak. Most volt például a CEU-n a rendszerváltás óta a médiában történt átalakulásról egy konferencia (pontosan: „Beyond East  and West: Two Decades of Media Transformation After the Fall of Communism”, június 25-27.), ahol szó esett olyan "ifjúsági szubkultúrának" nevezhető jelenségekről, mint a nemzeti rock, vagy a fanzine kiadványok. Utóbbival kapcsolatban volt beszélgetés és kiállítás is.

 

 

   A fanzine, ugye "rajongói lap" - hát ezen a kiállításon nem sok rajongást lehetett látni -, lényegében a punk mozgalom által (újra)feltalált megjelenési forma, olyan, mint egy háromakkordos dalokat játszó zenekar; vicces, hatásos, rondán beszél, rondán néz ki, és bárki csinálhat egyet otthon. A szerző vérmérsékletétől függően a fanzine-ok is sokfélék, hol egy zenemagazinhoz, hol egy képregényekből és idétlenségekből összemontázsolt vicclaphoz állnak közel. Van tehát, aki a megbotránkoztatásra helyezi a hangsúlyt - ahogy láttam, ügyesebbeknek még a kilencvenes évek elején is sikerült összehozni sajtópert, a nyolcvanasok végén pedig mintha szükségszerű lett volna, hogy az apa munkahelyén fénymásolt szamizdat kiadványt a rendőrség másnap estig utolsó példányig begyűjtse -, van, aki széleskörű tájékozottságával vagy jó tollával többet ér a legtöbb futtatott zenei újságírónál. Érdekes, hogy a  fanzine-ok partizán-bája nem csökken a rendszerváltás után sem (ahogy a kortárs punk zenekarok szerintem már azt sem érdekelték, akik csinálták őket), a fiatalos lendület, az, hogy nem kell senkinek sem megfelelni, a helyesírási hibák mellett olyan felszabadult hangú lapokat eredményeztek, amik még tíz évek után is élvezettel olvashatók, bár az énekesre, akit a fanzine-író éppen cikiz, már nem emlékszik senki.

 

 

   A kiállítás elsősorban szakmai közönségnek szólt, ehhez mérten volt látványos és figyelemfelkeltő. Lelkes fiatalok időnként szintén rendeznek maguknak fesztiválokon fanzine-kiállítást, amik ehhez mérten érdekesek és széleskörűek. Nehéz műfaj ez - képzeljük el, milyen lenne egy múzeumban a falon novellákat olvasni -, de szép lenne egy nagyobb szabású bemutató fanzine-ügyben, két négyzetméteresre nagyított lapokkal, hogy én is lássam őket. A magyar "gerilla sajtó" több mint húsz éve elég erős alapanyagnak tűnik.

Kép és szöveg: Rovar Lajos

 

 

(A fanzine azoknak a függetlenül publikált folyóiratoknak, magazinoknak az összefoglaló neve, amelyeket szerkesztőik valamely speciális terület, személy, jelenség, esemény iránt érdeklődők kíváncsiságának kielégítésére szánnak. Internetes változataik az ezinek vagy webzinek. Az ingyenesen látogatható tárlatot a Center for Media and Communication Studies (CMCS) által szervezett, Beyond East and West: Two Decades of Media Transformation After the Fall of Communism című (június 25-27., CEU) konferencia keretében rendezik meg.
   A tárlatot a témával kapcsolatos beszélgetések és dokumentumfilmek egészítik ki. Június 26-án, 15 órától levetítik a Dübörög a nemzeti rock című filmet, egy nappal később pedig a Street Punk Moscow-ot és a Gipsy Side-ot tűzik műsorra. Helyszín: 006-os szoba, CEU, Nádor u. 11.)

 

 

Kapcsolódó:

Itt olvasható a többi pályamunka: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117 

3.2
Átlag: 3.2 (5 szavazat)

Ez nem kiállítás, vagy

Ez nem kiállítás, vagy van egy viszonylag állandó, korrektül összeállított anyag vagy az egész csak 1-2 ember öntetszelgése.
A fanzine készítők már a 90-es évek elején is marták egymást, most meg jön 1-2 fazon, köztük az aki az 1db kiadott fanzin-jével magát a legjobbnak tartja és csinál egy semmitmondó "kiállítást".
Szánalmas és szomorú, agyoncsapja azt, amiről ez a dolog szólt.

Ez kiállítás, nem elégedett köldöknézés

Negyvenféle kiállított fanzin hogy lehet 1-2 ember öntetszelgése?
Minden válogatás szubjektív, a Metallica Hungarica például nagyon hiányzott a kiállított lapok közül, és Rupaszov Tamástól is érdemes lett volna többet (ha fennmaradt volna bárkinek belőlük :) de az én lapjaim közül nem volt kitéve egy sem, a szervező-fordító-rendező Kacsuk Zoliról meg nem is tudtam (nem mondta), hogy készített volna zint.
Vagy kire utal a "1db kiadott fanzin-jével magát a legjobbnak tartja és csinál egy semmitmondó kiállítást." közlés? Hogy függ össze a 90-es évek eleji marakodás a mostani szűk, hiányos körképpel? Miről szól ez a dolog? És mivel lehet agyoncsapni? Komolyan kérdem.

Te is leírod, hogy "szűk,

Te is leírod, hogy "szűk, hiányos körkép".
Sejtem, hogy a "kiállítók", hogyan és milyen csatornákon keresztül kerültek felkérésre, de azt is tudom, hogy sokkal bővebb, részletesebb anyagot lehetett volna kiállítani, mivel ez bárhol a világon médiatörténeti esemény, ezért meg is érdemelte volna. Na így függ össze a múltbéli marakodás, az 1 lapos "legnagyobb" és az öntetszelgés.
Szerintem nekem nagyobb "gyűjteményem" van, mint a kiállított anyag (ez mondjuk mellékes) és nem biztos, hogy angol nyelvű előadással kell Magyarországon, egy magyar "újságírással" kapcsolatos dolgot tálalni.

a következő fanzinkiállítás jobb lesz

Oké, értem, így már majdnem teljesen igazad van (azt hittem te is olvastad a Punkportál Fanzine fórumán, hogy nagyon korlátozott hely állt rendelkezésre, ezért 34 lapban szabták meg a határt - amit azért még sikerült így is kicsivel feljebb tornászni).
A félreértéseket tisztázandó: senki nem lett felkérve semmire, én válogattam ki saját gyűjteményemből és kölcsönben nálam lévő zinek közül szerintem fontos lapokat. Aztán szűkíteni kellett, így nagyjából a szempontok fele érvényesült végül, de ez tkp. nem tartozik a nézőkre. Az látszik, hogy hiányos volt a válogatás, és ezt el kell ismernem. Komáromban a Free Festen többször ennyi lap lesz látható, ha szeretnél hozzájárulni az ottani kiállításhoz, kérlek, vedd fel a kapcsolatot a szervezőkkel.
A világon bárhol esemény egy Fanzine Show, Magyarországon nem tudom, az lenne-e, ám most nem is arról szólt szó, hanem csupán egy nagyobb rendezvény erőforrásainak kihasználásáról :) az angol nyelv árán :( Hogy mit érdemel meg a fanzinszíntér, arról tagjainak többsége valószínűleg azt gondolja, hogy amit magának megteremt. Vagy nem.
Ne bújj ki a kérdés elől: Kire írtad az 1 lapos "legnagyobb"-at? (Az a rossz érzésem támadt, hogy nem is engem baszogatsz :) hanem azt értetted félre, amit _én_ írtam az egyik lapról, mely egyszeri, ám minőségileg nehezen felülmúlható kiadvány volt sokak véleménye szerint.)

Előadást tartani bárki jelentkezhetett, akinek tudtam az elérhetőségét, írtam ősszel, illetve fórumokon, blogokon is hirdetve volt.

Nem téged baszogatlak és

Nem téged baszogatlak és az Isten Malacát erős túlzás a "nehezen felülmúlható" fanzine-k közé sorolni, ez egy parasztvakítás.
És nekem elhiheted, mert magam is írtam bele. :)

De ne is foglalkozz velem, pusztán azt gondolom, hogy sokkal többet érdemelne ez az egész, valszeg bassza is a csőröm, ha valaki úgy gondolja, ő aztán az abszolut bennfentes ebben vagy abban a témakörben, meg ő szarta a "spanyolfenzint", valamikor a fanzinesek összetartottak, segítették egymást és ez egy olyan kulturális erő volt ami páratlan értéket teremtett és amiből mára semmi sem maradt.

Nem téged bántalak, nincs is rá alapom, nehogy félreértsd!

Ne foszd meg a zsürit a

Ne foszd meg a zsürit a konkréttól: mit is írtál te az Isten Malacába? Ugye nem az "b.....a a csőrödet", hogy egy senki vagy?

Vitázni a lapokról, szerkesztőikről tényekkel inkább

Fenébe, nem hittem, hogy ilyen régi sérelmek előjönnek egy pontatlan mondatom miatt. Azt kellett volna írnom: "Az Isten malacát minden idők legjobb magyar fanzinjének tartják - hardcore punk körökben. Ugyanis ezel a toldalékkal vitathatatlanná válik az állítás, több huszon- és harmincévessel dumáltam, akiknek ez a véleménye.
Egyszeri, 78oldalas száma nem fogja lekörözni a több számot megjelentetett szerkesztőket, melyek összeadva akár meg is haladják oldalszámban, de Rácz Misi és Vízler Tibor splitjén kívül terjedelemben csak a Vitamin 1987-es 1. száma, vagy a 2006-os Reaction hagyja le. (Szerintem a Vitamin jobban is sikerült, de azt kevesebben ismerik :) és senki nem emlegeti. Juhász Misiéket klubos munkájuk miatt dicsérik főként.) Mivel több országos zenei lapnál dolgozott Lévay, nem hiszem, hogy vitatni lehetne az ismeretterjesztői jelentőségét. És még egyszer: sem a konferencia, sem a kiállítás szervezésében nem volt semmilyen szerepe, mint a téma nagyon alapos ismerője, tartott egy jó előadást.

Ez így van: egy senki

Ez így van: egy senki vagyok.
Maradjunk is ebben.