Szeptemberben újra indul az Olvassunk együtt! 2010 programsorozat, első állomásként közös olvasásra várnak minden érdeklődőt vasárnap az ARC plakátkiállítás helyszínére Budapesten.
Az epedő katona és Dosztojevszkij
Onagy Zoltán, k, 02/09/2010 - 06:48
Meglehet, a könyvtárosnő miatt vettem meg... Ide egy nosztalgikus bekezdés.
Elképzelhető ma, a mai anyagi viszonyok közt, hogy az ezerszer és százezerszer elátkozott Kádár-diktatúrában hetente legalább egyszer meglátogattam két (!) útba eső váci antikváriumot, félrerakattam, amit találtam, és fizetéskor (havonta két alkalom), dicsőségesen hazacipeltem a könyvcsomagot.
Emlékszik erre az időszakra valaki?
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Valihanov és Dosztojevszkij Szibéria után
Nem szokás bevallani, hiszen világirodalmi nagyságról van szó, hihetetlen nehezen barátkoztam meg Dosztojevszkijjel. Elhangzik a név, Dosztojevszkij, és hopp, a beszélgetőpartner ájultában lehuppan a legközelebbi székre, olyannyira megrendíti az emberi szenvedés, humanizmus, a lélekábrázolás technikája.
Nálunk járt Dosztojevszkij. Mindenféle kiadások, mindenféle könyvek, de nem kapacitált semmi és senki. Kísérletem A kamasszal rosszul sült el. Gond volt a végeérhetetlen, alig megjegyezhető orosz nevekkel. Vissza-vissza kellett kanyarodnom, hogy kiderüljön, ki a franc ez a háromnevű már megint, hol találkoztunk korábban. Arról nem beszélve, sűrűnek találtam, setétnek, nyirkosnak, barátságtalannak. Korán sem lehet. Fjodor Mihajlovics bizonyos érettséget követel magának.
Visszatekintve nem is értem, ha ennyi mindent olvastam katonaként, miért utáltam annyira katona lenni. És persze azon is érdemes eltűnődni, mekkora áldozatot képes hozni az ember egy lehetséges dugásért (szerettem volna szeretni a könyvtárosnőt, ami tán nem nagy disznóság egy huszonéves fiútól, ugyanígy szerettem volna a szőke, nagymellű kantinosnőt is, a cél érdekében kettesével zabáltam a Balaton-szeletet, azóta is utálom; ez a két szagolható, nézhető húsvér nő létezett közel, távol), a Bűn és bűnhődés két könyvtári kötetét, de a Karamazov testvérek két kötetét is elolvastam.
Elemeztük a könyvtárosnővel a Karamazov családból áradó sorsszerűséget, ahogy illik. Tehát ha valaki ma rákérdezne, mit szimbolizál, amennyiben társadalmi elrendezés szempontjai szerint vizsgáljuk a nagy volgai lélek: Dimitrij, a populista, terrorista, nihilista: Iván, mit a szemforgató-áhítatos: Aljosa, nem kellene sokat készülnöm a válaszra. A kudarcos akciók sokáig megmaradnak a kudarcot vallóban, minthogy a nő persze nem jött össze. A nők általában összejönnek (vagy nem), de a kiskatona helyzete szinte reménytelen. Az okoska kiskatona és a húszas évei végén járó kívánatos, mandula- és könyvszagú nő ülnek a lócán, csillogó szemmel eszmét cserélnek az orosz irodalom múltjáról és jelenéről, az orosz irodalom nagy, XIX. századi meneteléséről, világirodalmi hatásáról. Aztán a kiskatona merev szerszámmal és párás tekintettel visszabotorkál körletébe, a 6. üteg reménytelen bakszagába, a nő hatkor bezárja a könyvtárat, hazaüget húsz évvel idősebb alezredes (ales) férjéhez a tiszti lakótelepre, aki vagy leitta magát eddigre, vagy most kezdi. Ennyit az irodalom lélekre gyakorolt tiszta hatásáról.
Meglehet, a könyvtárosnő miatt vettem meg... Ide egy nosztalgikus bekezdés.
Elképzelhető ma, a mai anyagi viszonyok közt, hogy az ezerszer és százezerszer elátkozott Kádár-diktatúrában hetente legalább egyszer meglátogattam mindkét(!) útba eső váci antikváriumot, félrerakattam, amit találtam, és fizetéskor (havonta két alkalom: 11-e, 26-a), dicsőségesen hazacipeltem a könyvcsomagot? Emlékszik erre az időszakra valaki?
Tehát talán miatta, a nő miatt érzett csalódás vetette meg a nagy Dosztojevszkij Európa-sorozatot. Fekete-fehér papírborító, belül vörös-fekete selyem. Tíz évet állt a közönséges könyvespolcon, soha nem került le onnan. Egyik költözés alkalmával a megtisztelő üveges-szekrénybe települ, ott várakozott vagy harminc évig. De nem jutott személyes érintkezés a továbbiakban. Néhány cím a választékból: FELJEGYZÉSEK AZ EGÉRLYUKBÓL, BŰN ÉS BŰNHŐDÉS, FELJEGYZÉSEK A HOLTAK HÁZÁBÓL, A HASONMÁS, A JÁTÉKOS, KARAMAZOV TESTVÉREK, ÖRDÖGÖK. Most a pincében várnak a szebb, jobb időkre.
1872-ben
Néhány száraz adat rövidkommenttel:
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Moszkvában születik 1821. november 11-én, Szentpétervárott hal meg, 1881. február 9-én, még nincs hatvan.
1837-ben Hadmérnöki Intézetbe kerül. Nem tesz jót neki a katonai intézmény. Tanul, miközben részeg apját agyonverik a parasztjai. Van ilyen. D. az iskolaévek alatt szokik rá a ledér nőkre, a vodkára. Nem mellesleg Balzacot fordít (1844).
Megjelenik a Szegény emberek (1845), sikert arat az elsőkönyves, amit aztán elismerésben szűk esztendők követnek. Szerencsétlenkedik, apróságokat, novellákat, szatírát ír, nem tudja, merre tovább.
Csatlakozik egy aktuális radikális csoporthoz, megszívja (vagy nem, azt mondja Bereményi a Cseh Tamás nótában, hogy jót tesz a jó Fjodor Mihajlovicsnak Szibéria, a halálos ítélet és Szibéria együtt tágítja a látómezőt). 1849-ben tartóztatják le. Tizenegy évébe kerül (1849-1860).
1866-ban jelenik meg a Bűn és bűnhődés. Ettől kezdve Dosztojevszkij irodalomtörténet.
onagyz
Síremléke a Nevszki kolostorban (700)
Gróf-kisasszony
Megkérdezték
Az orosz és a
Az orosz és a gyorstalpaló orosztanárok jól betartottak egy korosztálynak. Meg a könyvtárosnők is.
Üdvözöllek!
Kedves Zoltán, szerintem az
Kedves Zoltán, szerintem az orosztanárok is áldozatai voltak egy korszaknak. 10éves kortól 23 éves korig kellett tanulniuk a nyelvet, míg katedrára állhattak, aztán ott két év múlva bejelentették, képezd át magad, ha továbbra is dolgozni akarsz ezért a komoly éhbérért. Akkor már nyakig belesüppedt a katedra mögötti valóságba a tanár, pénze nem lévén más irányba indulni, tanulási, támogatási lehetőség is csak a szűk átképzésben volt elképzelhető. Erre nekiveselkedett, hogy életéből ismét 10-15 évet szenteljen egy másik nyelv (angol v. német) alapos megtanulására.
Áldozat többszörösen is, mert évekkel azelőtt még azzal szédítették, hogy az orosz nyelvvel el fognak boldogulni a munkaerő piacon.
Kérem, ne haragudjon rájuk! S ne nyilatkozzon róluk megvetően! Áldozatai a multinacionális gazdaságnak!
Amit nyertek: megtanulták Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov nyelvét. Mellesleg nem minden nemzet viszonyul olyan negatívan az orosz nyelvhez, mint hazánk állampolgárai. A franciák és a britek kifejezetten méltányolják az orosz kultúrát. Adaptációk sorát mondhatják magukénak. Ha Ön megszólal Párizsban angolul, 10 francia közül 8 elfordítja a fejét, pedig mind tudnak angolul elemi szinten. Ha oroszul szólal meg, akkor érdeklődésre tarthat számot. A német nyelvet is jobban elviselik az angolnál. (Ennek persze történelmi okai is vannak.)
Ugyanakkor meg kell jegyezni, vannak iskolák, ahol elkezdték ismét tanítani az orosz nyelvet is az ismételten felvetődő – elsősorban - gazdasági igények következtében.
Köztudott a nyugati társadalmak gazdasági megrendülése, USA pedig az utolsó energiatartalékait, éli föl éppen. Nagy baj van ott, de ezzel nem dicsekszenek.
A Keletről érkező nyersanyag-szolgáltatás alapvető bázist jelent napjaink gazdasági életében.
Másrészt pedig nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a „millió” angoltanár meg vendég angol tanár és angolt tanuló diák szintén nem egy gazdasági alapon működő nagy átveretés áldozata.
Ennek azt sem mond ellent, hogy a kibervilág nyelvezete angol.
Ugyanis már azon sem csodálkoznék, ha néhány év múlva valamelyik keleti nyelv tanulása lenne a legelőnyösebb lépés.
Nem értem!
"Kérem, ne haragudjon rájuk! S ne nyilatkozzon róluk megvetően!" - ezt pedig nem is értem. Hol látott ilyesfélét a szövegemben?
onagyz
Jó lenne, ha pontosítaná,
Jó lenne, ha pontosítaná, mit ért a következő kijelentésén:
"Az orosz és a gyorstalpaló orosztanárok jól betartottak egy korosztálynak."
sic transit
Magyarországon ma oroszellenes hangulat van. Hangadói olyannyira gyűlölik hajdani rabtartónkat, a Szovjetuniót, hogy már-már beleértik Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Csehovot, Jeszenyint, Bulgakovot, Csajkovszkijt, Muszorgszkijt, Rimszkij-Korszakovot, Andrej Rubljovot is (az egyetemes emberi kultúrát gazdagító orosz művészek felsorolását még hosszan folytathatnám).
Nemrégiben az egyik tévécsatorna szerkesztő-riporter asszonya elborzadva említette vendégéről, hogy orosz irodalom szakos diplomát szerzett hajdan az egyetemen. Komolyan mondom, kiült az arcára a szörnyűlködés és az undor. Ott a helyszínen, a stúdió homályában senkinek nem jutott eszébe a megfelelő válasz: - Igen, hölgyem, akkoriban az Ön édesapja volt a Lapkiadó Vállalat nagyhatalmú párttitkára.
Mert itt a dolog lényege. Az általános oroszellenesség elfödi a helytartók felelősségét. A párttitkárokét, akik mindig felül voltak és ügyeltek a közhangulatra. A helytartókét, akik működtették a rendszert. Mint sarjaik ezt a mostanit.
Mert bizony a jelen oroszelleneseinek egy szavuk sincs a jelen gyarmattartói ellen, sőt ájuldozva dícsérik silány műalkotásaikat.
Oroszellenes?
Nem gondolom, hogy oroszellenes hangulat volna. Sőt inkább úgy tűnik, hogy a nép Antall elvtársat átkozza, mert az országos mélyrepülés az általa vezényelt gazdasági tiltásokkal ("a SZU-val, a FÁK-országokkal nem kereskedem!") kezdődött, amivel lazán kinyírta Kelet-Magyarország teljes mezőgazdaságát (+ húsipar, + konzervipar). Az ország keleti csődje falta fel az országot, ez a négy év (és a politikusi tolvajbandák és bűnszervezetek) egyenesen vezettek oda, ahol tartunk.
Ehhez az orosz irodalomnak a világon semmi köze.
Egyetlen dolgot sajnálok az elmúlt évtizedekből, hogy tizenkét év alatt nem tanultam meg úgy oroszul olvasni (dadogva olvasok, szótárral), hogy eredetiben olvashassam a felemlegetett szerzőket. De az országnak, a mezei polgárnak sok köze nincs a politikusi elmebajokhoz. Úgy hiszem.
onagyz
Ön az igazság két
Ön az igazság két oldalát látja. Idézem: "Mert bizony a jelen oroszelleneseinek egy szavuk sincs a jelen gyarmattartói ellen, sőt ájuldozva dícsérik silány műalkotásaikat."
Ehhez még hozzátenném, ha a történelmi helyzet úgy "kívánja", éppen ezek az emberek, akiknek most folyamatosan sza...s a szájuk a jelenkori gyarmatartók előtti, mögötti hajlongásban, éppen ők fogják majd a legnagyobb szájjal szapulni egy még jobb pozícióból a jelenlegi gyarmattartókat. Sajnos, ez nem csak személyre, hanem magára az országra is jellemző mentalitás, mely viszont a kollektív tudatlalatti működésének következménye.
Igen, mi mindig átesünk a
Igen, mi mindig átesünk a ló egyik oldaláról a másikra, sajnos. Pedig lovasnemzet lennénk (vagy - legalábbis - voltunk, nemde? :).
Nagyon jó a hasonlat! Ady
Nagyon jó a hasonlat! Ady ezt a magyar jelenséget kompolással fejezte ki. Keletről Nyugatra kompolgatunk, kompolgatunk Nyugatról Keletre. KOMP-ORSZÁG MAGYARORSZÁG. Ha nem kompolunk éppen, akkor meg átesünk a ló egyik oldaláról a másikra.
De rémes, hogy nem tudja egy nemzet, mit akar, merre akar haladni. Csoda-e, ha frusztált, céltalan... a nemzetben élő tömegegyének nagy része is.
Fjodor Mihajlovics DA, Unyiné NYET!!! (Kamasz? Nye znaju)
Kedves Zoli,
szerintem kétféle ember van: az egyik rákattan Dosztojevszkijre, a másik nem. Én rákattantam. Sajnos nem tanultammeg oroszul, csak majdnem, amit máig sajnálok. Optimizmusom a nyelvtanulással (nemcsak az orosszal) kapcs azonban töretlen volt: olykor vettem a Gorkij könyvesboltban egy-egy Gogolt, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, szereztem Párizsból orosz nyelvű Bibliát is - ott várakoznak a polcon, mindig a polcon, sose a pincében - még mindig meglévő, bár már lankadó optimizmussal hiszem, hogy majd egyszer... Hiszen Tolsztoj is ötvenéves korában tanult csak meg görögül...
Ami viszont a könyvtárosnőt illeti, irigyellek. A mi könyvtárosnőnk, Unyi őrnagy (őrgy) felesége - maga volt a horror, nemcsak öreg és csúnya és bibircsókos és ellenszenves és undok volt - hanem úgy kommandírozott, hogy általános vélemény volt hódmezővásárhelyi laktanyában, hogy sokkal rosszabb vot a férjénél és az összes parancsnoknál, és máig hálás vagyok az örökkévaló istennek, ha van, hogy nem én lettem (mert majdnem én lettem) az ezredkönyvtárosnő, Unyiné segédje. Szegény srác, aki naphosszat egy helyiségben tartózkodott bele, nemhogy nem örült, de egyenesen idegbeteg lett tőle. Te a Te könyvtárosnőddel a paradicsomban érezhetted volna magad - én akkor is inkább a lakatlan szigetet, avagy a bakszagú körletet választottam volna - és ez utóbbit, mit kisebbik rosszat, "választottam" is.
Ami viszont Dosztojevszkij és a katonaság kapcsolatt illeti, nos, az nekem se jött be igazán. A katonasághoz az elején két könyvet vihettünk be fejenként - az egyik, amit magammal vittem, az a Kamasz volt -és csak nekifutottam, nekifutottam, de nem bírtam végigolvasni. Ezt csak azért jgyzem meg, mert bár Dosztojevszij-rajongónak tartom magamat, és a katonaságnál RENGETEGET olvastam - a Kamasz valahogy nem ment. És ami az egészben az érdekes: később se ment...
Különböznek az emberek, különböznek a sorsok is -és mégis micsoda egyezések vannak!!!
:)))
üdvözlettel:
bloggerlo
alias Gerlóczy Ferenc
Úny és Dosztojevszkij
Kedves Gerlóczy,
sajnálattal látom, hogy nem reagáltam erre a beírásra, lehet, akkoriban nagy tempót vett a kommenteksora, és mire láthattam volna, lenyomódott, én pedig nem vettem észre. Üdvözöllek:
onagyz
Kedves Judit, örülök,
Kedves Judit, örülök, hogy itt látlak, és itt is, mint hajdan a Teraszon, örömmel várok egy-egy helyszíni beszámolót, berlini képsorozatot, bármit, amire van időd és energiád.
Nekem semmi bajom D-ven. De a történet ráragaszkodott, mint a bogáncs a kutyára, nem hagyhattam ki.
Megjegyzem, a Dosztojevszkij-sorozatnak van gazdája, a pincében csak helybenjárását tölti. Majd elviszi valamelyik fiam. Eddig is így volt.
Üdvözöllek: OZ
Dosztojevszki
Kedves Zoli,
egyrészt halálra nevettem magam a körülményeken, másrészt azért mégsincs igazad. D. igenis klassz író. Szívesen átveszem a gyűjteményt, ha a pincét fel kellene szabadítani.
A B&B-t még kötelező olvasmányként 17 évesen behabzsoltam és a legérdekesebb fordított kriminek tartom. Az eksön lezajlik a legelején és a krimi egy egyetlen lelki dráma arról, hogy hogyan veszi rá a nyomozó a tettest arra, hogy totális bizonyítékhiány ellenére mégis beismerje bűnösségét. Ez azért elég nagy wasistdas - vagy 600 oldalon keresztül.
Nem tudom, hogy Radnóti gimnázium orosz tagozatán múlt-e vagy máson, de én nagyra tartom a lélekábrázolását - még akkor is, ha az orosz lélek (főleg manapság) elnyújtottan hosszadalmasnak tűnik. Olvastam, majd láttam a Feltámadást és egyebeket is tőle és nagy D.-fan vagyok. Más kérdés, hogy annyi időm, mint kamasz koromban, ma már nem jut egy-egy könyvre. Ezért ilyen terjedelmes dolgokkal az utóbbi években nem is kisérletezem.
Üdv
Judit
Dosztojevszkij
Dosztojevszkij Félkegyelműje a kedvenc könyveim közé tartozik. Miskin herceg, a "félkegyelmű", oroszul "igyiot", felszínes, lelketlen környezetéből magasan kiemelkedik tiszta, emberséges személyiségével. Mindenkinek csak ajánlhatom. Szerintem ez a legjobb könyve.