Holt költők társasága – Mányoki Endre rovata

 

Természetesen nem csak költőké. A ’költő’ legyen, mert az, metafora: az alkotóé.
Ebben a folyamatosan bővülő rovatban – valójában archívumban – olyan szövegeket teszek közzé, melyek befogadói tudatunkban, kulturális emlékezetünkben háttérbe szorultak, legalábbis az én tapasztalataim szerint. Nem csupán úgymond elfeledett alkotókat emelek ki a homályból, hanem gyakorta egyes opusokat is; egy-egy életművön belül is elbillenhetnek az arányok.

 

SzóKép

Ebben a rovatban, egyre bővülő választékkal, olyan alkotásokat kívánok bemutatni, melyek a nyelvi és a képi formák együttélését, egymásra utalását és utaltságát reprezentálják.

Verspályázók figyelmébe!


Egyik zsűritag betegsége miatt a verspályázat eredményhirdetését május 30-ról június 30-ra halasztjuk.

Ezért a szavazást is csak június végén, 27-én zárjuk le.

 

Böszörményi Zoltán: A NYOMOZÁS

− Veszett kutyák azok, már annyi embert megmocskoltak – szólt közbe a gyerek, de elhallgatott, mert azt hitte, most mégsem rajta a sor, hogy beszámoljon a történtekről.
− És ha a kutyák támadták meg Ákoskát… akkor…
− Akkor én láttam vóna, met szemmel tartom azokat az átkozott fajzatokat.

Sepsi László: Viszlát, drága démonom

Sepsi László – 1985-ben született Szolnokon. Filmes tárgyú írásai 2008 óta a Filmvilágban, a Mozinetben, a Geekblogon, az Apertúrán, a Patakvéren, a filmpont.hu és a magyar.film.hu portálokon, novellái a 2000-ben, az Esőben,  a Mozgó Világban, illetve a Szépirodalmi Figyelőben jelentek meg. Regényét az Eső adta közre Holt Istenek Kora címmel, 2003-ban. A Prizma filmművészeti folyóirat egyik szerkesztője.

 

 

Zsidó Ferencz: A látogató

Néhányan köszöntek neki, néhányaknak ő is köszönt. Hűvösen, távolságtartóan. Persze, tudom, hogy te vagy, te tanítottál meg békát felfújni, szalmaszálat a s..., szájjal addig pumpálni belé a levegőt, míg felrobban, belei a pofádba, a szemeid közé loccsannak; de hát az már olyan rég volt, különben is fúj! Igen, arra is emlékszem, hogy veled estem bele a ganélébe, giliszta után turkáltunk, hogy horgászni menjünk; amikor hazaállítottunk, csöpögött a ruhánkból a lé, édesanyánk azt se tudta, sírjon-e, kacagjon-e; de hát ez is olyan rég volt, már röhögni se lehet rajta.

Az antológiába beválogatottaknak!

Mindazon pályázók, akiknek novellái bejutottak az antológiába, küldjenek magukról fotót és rövid életrajzi adatokat (születés éve, helye, foglalkozás, megjelent kötetek stb.) a szerkesztőségbe (ij@irodalmijelen.hu ).

 

Böszörményi Zoltán blogja egyben

Megtörtént, mert megtapasztaltam, mert én emlékszem rá, csak nekem van érzelmi és empirikus kötődésem az eseményhez.
Istenem, hány milliárd fényévnyi egyedi történést rejteget az ősemlékezet? Amire csak ők, csak te, csak én, az időben és térben ideiglenesen felbukkanók emlékeznek sajátosan, és visszajátszhatatlanul.
Tartalom átvétel

Feliratkozás hírlevélre

Név:
E-mail cím*: