Ugrás a tartalomra

Válasz nélkül – Szergej Pancirev versei

Szergej Pancirev versei
Csisztay Gizella és Mandics György fordításában

Válasz nélkül

 

Repesz

(Oсколок)

 

Összetöröm a napot percekre,

De őrzi a szakadást s a foltját,

A melódiát, szimbólumot s a strófát

Az unott fallal, ugyanott, mellette,

 

S a tolakodó refrénnel éjjelre,

Kopogása ficamos óráknak,

És bezárt körében a vénáknak

Sötét és vér összekeveredve –

 

Éjek vagy napok kiterjedt terében,

Hol sem ébredés, sem álom nem kutat,

Színtelenít színt, úttalanít utat,

 

És nem hevülsz már a tűz melegében…

Hová utazol, én életem? – kérdem

Térj vissza! – Nem! – felel az indulat.

 

 

 

Euterpé*

(Еvтерпе)

 

Találkoztunk, Istennő! A világegyetem űrében

Te voltál az alig-hang, amelyet követtem.

És ma – márványban, sétányán

          a nyári kertnek.

 

És hallgatsz… Az őszi Akvilon *

hangtalan, szomorú énekét hallgatod-e?

Fázol magadban a fekete iharfák között?

          Hideg van, múzsa…

 

Ki az, aki ma felkutatja az éjben a Plejádokat,

tekintetével áttörve rácsát a földi fogságnak?

Ki az, aki a szerelmet befogadja, mint egy kupa mérget

           a vezekléshez?

 

Nincs válasz. Csak a turista kérdi hangosan:

„Ez meg ki?” – Mosolygok: „Nővérke…”

Az Idő – a Felleg. – Kiáltása a kék teának.

             Új sorok.

 

 

*Euterpé – az „örömet nyújtó”, a lírai költészet múzsája, a görög mitológia istennője, jelképe a fuvola.

*Akvilon – az északi szél hagyományos költői neve az orosz klasszicista költészetben.

 

 

 

Ezüst-kor

(Серебряный век)

 

Holdvilág fényben

Frissen lehullt hó –

Ezüst-kor végén

Nyugalmat hozó

 

Tél fóliánsa

Éltét bejegyzi

Föld oldalára,

Titkokba rejti –

 

Szükségtelen harc

Elnyomott sértés,

Azzal, hogy téged

Felülmúl, kérdés:

 

Otthagyod házát

Örök örökre,

Vadfagyok zárják

Jégfény körökbe,

 

Világok határán

Csak egyetlen strófa 

Jelzi út irányát

Ezüst-korunkba.

 

 

Levél a tiszta földről

(Писма из чистой земли)

 

I.

Első tavasznap. Vihar.

Milyen dicső volt

Összeázni senkivé.

 

II.

 

De hogy őrzi meg

A túlzón hozzáférhető pokoltól

Az igaz könyvek olvasását?

 

III.

 

Motorzaj a sétányon.

Berepült a kabinba

Egy könnyű lepke. 

 

 

 

Válasz nélkül

(Без ответа)

 

Az elferdült eső kése

Az ősz lelkét összevágja –

Ősz hajú éghez hűséges

A tél anesztéziája.

 

A tavasz: kapkodás képe,

Míg a lusta nyár felépül.

– Ez volt az év? – kapunk észbe.

S állunk újra – válasz nélkül.

 

 

 

Sors

(Судьба)

 

Reménykedni, hogy megjössz –

Az örvényben

Elsüllyednek a napok, nem emlékszem,

Ki vagy –

És miért kell, hogy várjalak.

Kifejezések
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!