Válasz nélkül – Szergej Pancirev versei

Láthatár
Szergej Pancirev versei
Csisztay Gizella és Mandics György fordításában
 
Válasz nélkül
 
 
Repesz
(Oсколок)
 
Összetöröm a napot percekre,
De őrzi a szakadást s a foltját,
A melódiát, szimbólumot s a strófát
Az unott fallal, ugyanott, mellette,
 
S a tolakodó refrénnel éjjelre,
Kopogása ficamos óráknak,
És bezárt körében a vénáknak
Sötét és vér összekeveredve –
 
Éjek vagy napok kiterjedt terében,
Hol sem ébredés, sem álom nem kutat,
Színtelenít színt, úttalanít utat,
 
És nem hevülsz már a tűz melegében…
Hová utazol, én életem? – kérdem
Térj vissza! – Nem! – felel az indulat.
 
 
 
Euterpé*
(Еvтерпе)
 
Találkoztunk, Istennő! A világegyetem űrében
Te voltál az alig-hang, amelyet követtem.
És ma – márványban, sétányán
          a nyári kertnek.
 
És hallgatsz… Az őszi Akvilon *
hangtalan, szomorú énekét hallgatod-e?
Fázol magadban a fekete iharfák között?
          Hideg van, múzsa…
 
Ki az, aki ma felkutatja az éjben a Plejádokat,
tekintetével áttörve rácsát a földi fogságnak?
Ki az, aki a szerelmet befogadja, mint egy kupa mérget
           a vezekléshez?
 
Nincs válasz. Csak a turista kérdi hangosan:
„Ez meg ki?” – Mosolygok: „Nővérke…”
Az Idő – a Felleg. – Kiáltása a kék teának.
             Új sorok.
 
 

*Euterpé – az „örömet nyújtó”, a lírai költészet múzsája, a görög mitológia istennője, jelképe a fuvola.
*Akvilon – az északi szél hagyományos költői neve az orosz klasszicista költészetben.
 
 
 
Ezüst-kor
(Серебряный век)
 
Holdvilág fényben
Frissen lehullt hó –
Ezüst-kor végén
Nyugalmat hozó
 
Tél fóliánsa
Éltét bejegyzi
Föld oldalára,
Titkokba rejti –
 
Szükségtelen harc
Elnyomott sértés,
Azzal, hogy téged
Felülmúl, kérdés:
 
Otthagyod házát
Örök örökre,
Vadfagyok zárják
Jégfény körökbe,
 
Világok határán
Csak egyetlen strófa 
Jelzi út irányát
Ezüst-korunkba.
 
 
Levél a tiszta földről
(Писма из чистой земли)
 
I.
Első tavasznap. Vihar.
Milyen dicső volt
Összeázni senkivé.
 
II.
 
De hogy őrzi meg
A túlzón hozzáférhető pokoltól
Az igaz könyvek olvasását?
 
III.
 
Motorzaj a sétányon.
Berepült a kabinba
Egy könnyű lepke.
 
 
 
Válasz nélkül
(Без ответа)
 
Az elferdült eső kése
Az ősz lelkét összevágja –
Ősz hajú éghez hűséges
A tél anesztéziája.
 
A tavasz: kapkodás képe,
Míg a lusta nyár felépül.
– Ez volt az év? – kapunk észbe.
S állunk újra – válasz nélkül.
 
 
 
Sors
(Судьба)
 
Reménykedni, hogy megjössz –
Az örvényben
Elsüllyednek a napok, nem emlékszem,
Ki vagy –
És miért kell, hogy várjalak.
 
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése