Ugrás a tartalomra

Vak leszek a nadragulyától Török Panka és Marton-Ady Edina versei

Kert

Török Panka 

Rózsakert, ősszel

Ma este rózsaillatú
rozét iszom
esővizes kehelyből.

Csukott szemem látni fog, 
minden porcikám
megérzi majd az őszt.

És vak leszek. Vak a nadragulyától
és mindentől,
ami a kertedben nő,

Mit én neveltem könnyeimmel
és istenektől lopott
tompa fénnyel.

De hallom majd az eső dobolását,
onnan tudom:
közel vagy még, habár

Egyre távolodom, érzem, hogy süllyedek,
az asztal sarkába
kapaszkodom, és hátha

Hátha majd egyszer így is nagy leszek
az esőben,
vak bódulatban ülve,

mögötted.

 Kert

Marton-Ady Edina

Régi kert

Orgonaillat. Nárciszok.

Házfalnak dől a gesztenye.
A birsalma sárgásan fénylik.

Vadul narancs a berkenye.

 

Lábamhoz katángkóró kékje,

mint szelíd szerelmes, úgy simul.

A pitypang gyöngyházas vére,

szaggatott szárból, fekete földre hull.

Alszik a kert, már örökre,

nem térhet vissza múlt tavasz.

Ha az égen vihar dörögne,

szárba szökhetne mind a gaz.

 

De letépjük. Újra és újra.

Nem rest hajolni száz derék.

Hiába vár gazdag földbe bújva,

ezernyi csíra. Nincs remény.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.