Ugrás a tartalomra

A technikus hadbiztos – Szemjon Izrailevics Lipkin poémája Lángi Péter fordításában

Beköszöntött az új, a ’41-es évre virradó éjszaka.
Nővérét és az egész uluszt és az egész kalmük nemzetséget
Elviszik autókon, majd fűthető tehergépkocsikon Szibériába.
De vajon létezhet-e nélkülük a sztyeppei fű,
De vajon létezhet-e nélkülük a földön az emberiség,
Ha hiányzik bár egyetlen,
Sőt akár a legkisebb törzse?
 
                     (részlet)
                          4.
 
− A hazáért! Sztálinért! –
Így rohant a sztyeppén szembe a páncélautókkal
A sápadt század parancsnoka,
Aki az utolsó csepp véréig kitartott a cseresznyésekben.
Te ismerted őt: Ceren Pjurbejev,
A politikai munkások büszkesége, a példás lovas katona,
Akinek a legbarnább az arca a hadosztályban,
Akinek legfehérebbek a fogai és a nyakszegélye,
Akinek a barnaság hámja alatt
Mozgásban vannak kidudorodó kerek arccsontjai.
Kis termetű, a kemény nemezköpenyben rendesen üli meg a lovat,
Habár egy suta formájú páncéltörő fegyver van nála.
A páncélautó fedélzeti részére lő.
Szégyelli magát miattunk, maga miatt, nemzetsége miatt,
A miatt az anyatej miatt,
Melyet a verejtékező mellekből ivott,
Hinni akarja, hogy ő mozgósítani tudja a harcosokat,
De mindannyian menekülnek, menekülnek.
És csak te nézed megbabonázva, s látod,
Pjurbejev feje sárga egyensapkástól
Leválik a fekete köpenyről,
A ló megremeg, s a nemezköpeny
Még tovább ül a nyeregben…
Idő! Mi vagy te?  Pillanat vagy örökkévalóság?
Nemzetség! Mi vagy te?  Egész vagy rész?  
Tanult nővére ezen a reggelen
Az ulusz1 sátrában olvasta apjának
A Cerentől kapott háromszögletű levelet.
A megtépett szakállú, reménytelenül beteg csobán1
Udvariasan bólogatott
Fia jól összerakott szavaira,
A fiú feje pedig a doni fűben gurult.
Beköszöntött az új, a ’41-es évre virradó éjszaka.
Nővérét és az egész uluszt2 és az egész kalmük nemzetséget
Elviszik autókon, majd fűthető tehergépkocsikon Szibériába.
De vajon létezhet-e nélkülük a sztyeppei fű,
De vajon létezhet-e nélkülük a földön az emberiség,
Ha hiányzik bár egyetlen,
Sőt akár a legkisebb törzse?
De te mit tudsz erről, technikus hadbiztos?
Te nem mozdulsz, az idő, mint folyó visz téged.
Életben maradsz, állni fogsz,
Nem úgy, mint most, a menekülés tébolyában,
Hanem feszült, hivatalos várakozás közben,
Egy szürke, sáros téli reggelen,
Sztálingrád alatt egy leégett állomáson.
Megállapítod a kíséret értelmetlen összeállítását
A fűtött tehergépkocsi börtönablakából,
Megállva egy forró vizes csappal szemben,
Ferdevágású szemek néznek rád,
Színük, mint a reszelővel élesített acélé.
Ilyen szemekkel néznek a fajtiszta lovak,
Mikor a háromtonnással, alkalmatlanságuk miatt
Húskombinátba szállítják őket.
Ilyen szemekkel néz a föld bánata, maga,
Mely végtelen, mint az idő
Vagy mint a sztyepp.
Talán ezt nézi Ceren nővére,
A művelt Nyina Pjurbejevna,
A mindig pontos tanárnő,
Akinek oly hosszú a copfja, s aki oly vékony,
S akinek határozott véleménye van a szeretetről,
A mondattanról, a kulturáltságról.
Bőröndjében −
Személyenként ugyanis
Egy bőröndöt engedélyeztek –
Igazolás a posztumusz kitüntetett fivére
Hősi csillagjáról,
Egy könyv, népi, buddhista eposz,
Melyet ismert orosz művész illusztrált,
Némi fehérnemű és ruha,
Egy csomag filteres tea,
És se egy szeletke kenyér, becsapni az éhes gyomrot,
Se egy fűszál, se egy ürge.
Lehet, hogy
Az elhunyt szülők még az ürgét is a kazánba dobták.
Ugyanezen a fűtött tehergépkocsin volt
A telt, erős, gömbölyű farú,
Aranyfogú Tyegrjás Bimbajeva,
Nemrég még jelentős szakszervezeti személyiség,
Négy gyermek anyja, felesége az áruló rendőrnek,
Aki elinalt a németekkel.
Megértette, hogy őt feltétlen száműzik,
S erre idejében felkészült,
Öt bőröndje tele van szövetségi konzervekkel,
Van kolbásza, vannak koncentrátumai.
Teljes szívéből
Felajánl egy doboz konzervet a barátnőjének.
Felajánl egy doboz konzervet a hős nővérének,
De az nem fogadja el.
− Fogadd el! Fogadd el! – kiabálják az öregasszonyok −,
Egy nemzetségből valók vagyunk, egy vérből valók! –
De az nem fogadja el.
− Fogadd el! Fogadd el! – kiabálják a lapos mellű fiatalasszonyok −,
Talán felelős a férjéért?
Nos, te hogy ítéled meg, technikus hadbiztos?
(Egyébként akkor már százados vagy.)
Látod te ezt a gépkocsit?
Hallod te ezt a szóváltást?
Állítsd meg a különítményt a száműzött nemzetséggel:
Egy nemzetségnek, ha mégoly kicsinek is, a teljes halála,
Dicstelen vége az emberiségnek!
Állítsd meg a különítményt, állítsd meg!
Másként bűnös vagy te is, te is, te is, te is bűnös vagy!
Halló! Mire gondolsz? A némethez akarsz kerülni?
Csakis téged vár!
No, ülj be a kocsiba, itt, ebbe!
Egy fütty a ló hátáról,
A felpörgetett fűben, az általános futás közepette
Parancsot ad neked Zadnyepruk hadnagy,
Akinek az ezrede szétszóródott, mint a homok,
A sztyeppi homok.
S te már a szerkesztőségi kocsiban vagy,
S beleütközöl a sapkád ellenzőjével a nyomdagép emelőkarjába.
A szedők, korosabb katonák,
Tartják a szedőszekrényben ugráló betűket.
Kiderül, hogy a gépkocsivezető – Pomazan.
Az autó szintén menekülésbe kezdett,
S a fekete ponyván kivágott ablakocskában
Egy pillanatra feltűnik a lovon vágtató Zadnyepruk,
Aki parancsnok módra integet szabad kezével,
A vörös fűz alatti mélyedésben pedig –
Zokszó nélkül − utolsó álmába merült
A három hónapos csikó: bizonyára ugyanaz,
Amely hajnalban lábujjhegyen kimászott a Donból.
 
 

             
1. csobán: hegyi pásztor
 
2. ulusz: falu Szibériában
 
Szemjon Izrailevics Lipkin (1911, Ogyessza – 2003, Peregyelkino)
Zsidó kisiparoscsalád sarja. 1929-ben Bagrickij tanácsára költözik Moszkvába, Főiskolát végez, megtanul perzsául. A 2. világháborút végigharcolja.
1934-től folyamatosan fordítja a nagy keleti eposzokat orosz nyelvre (az akkád Gilgames, a kalmük Dzsangár, a kirgiz Manasz stb.) Ekkortól tagja az orosz írószövetségnek. Regénye (Dekád), visszaemlékezései (Mandelstam, Grosszman stb.), fordításai mellett versei is jelentősek, de nem jelenhettek meg folyamatosan. A ’60-s években újra publikálhatott, de a ’70-es években megrótták, mert szamizdatban is lejöttek írásai. 1979-ben viszont ő lépett ki az írószövetségből több társával együtt, így tiltakozott mások kizárása miatt. Ekkor külföldön jelentek meg művei. 1986-ban állt helyre írószövetségi tagsága. Munkássága a mellőzöttség miatt még nem ismert olyan mértékben, amennyire érdemes lenne rá.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.