Mai krimi a pesti alvilágról
„Nem ismerem a szerző élettörténetét, de abból, amit ír, az a sanda gyanúm támad, hogy ő bizony belülről tapasztalta meg ezt a világot, és nemcsak ismeri, de érti is.” – Csabai Márk könyvéről Sántha Attila osztotta meg gondolatait velünk.
Nagyot tévednek azok, akik úgy tartják, a populáris, szórakoztató irodalmon az életszerű karaktereket kell számon kérni. Akik így gondolkodnak, biztos, hogy soha életükben nem olvasták Rejtőt, akinek alakjai a lehető legéletszerűtlenebbek: Piszkos Fred, Fülig Jimmy igazából rajzfilmfigurák, akik – pár állandó, előre megmondott jellemzőn kívül – egyszerűen nem rendelkeznek karakterjegyekkel. Piszkos Fredről annyit tudni, hogy ő mindig kavarja, Fülig Jimmy pedig a tiszta szívű bűnöző, ennyi. Aztán hogy miként beszélnek, annak sincs sok köze a valósághoz, annál inkább a mű felépítéséhez: a beszélők azt mondják, amit kell, hogy a cselekmény menjen előre, illetve a hangulat megteremtődjék. (Emlékezzünk csak a híres jelenetre, amikor „uram, a késemért jöttem”: szépen elcsevegnek arról, hogy a kés bizony megvan, a beszélgetőtárs hátában, s azt ildomos vagy nem ildomos kivenni.)
Nos, hasonló módon indokolatlanul beszélő alakokat találunk Csabai Márk Határtalanok című popregényében is (mely az Isten tervez, ember csempész alcímet viseli). A főhős – az egyszeri kis kókler, a vagány csávó – olyan válaszokat ad a maffiavezér fiának, miközben a főnök a szőnyeg szélére állítja, hogy annak semmi köze a pszichológiához, ám annál több az állandó jegyekkel bíró, kicsit rejtői karakterhez:
„– Jó kutya, ül! Ha lenne jutifalim, most adnék is neked – kacsintottam az öreg fiára, és dobtam neki egy puszit. – Most érd be ennyivel!”
Csabai Márknak sikerül jó érzékkel elkerülnie a krimikben gyakran előforduló olcsó pszichologizálást, nagy életigazságok kimondását: ehelyett humorosan adja el az úgymond „nagy igazságot”: „Az idő múlásával minden változik, akárcsak a csajok feneke.” Amúgy ez a vicces, kicsit önironikus megszólalásmód nagy szó, ugyanis a szórakoztató célzatú regények nagy többsége többre vágyik, minduntalan az elitirodalom felé kacsingat, pszichologizál, értelmez, második Coelhót játszik (mintha nem lenne elég egy is) stb., ami dögunalomhoz vezet. (Közben meg nem veszik észre, hogy az olvasó, ha pszichodrámát akar, akkor inkább Dosztojevszkijt vagy Csehovot veszi elő, nem pedig a ponyvát.)
Csabai Márk esetében tehát minden együtt áll, hogy az adott regiszteren, a populáris irodalmon belül kimagaslót alkosson: ismeri a műfaj határait, nem próbálja azt újradefiniálni, hanem egyszerűen egy olvasható, érdekes regényt akar írni.
A cselekmény nem túlságosan bonyolult, de jó: a főhős (a vagány csávó) és „munkatársa” munkaköri kötelességük folytán kocsikat vásárolnak a főnöknek, a budapesti orosz maffia vezetőjének; majd a kocsikról kiderül, hogy lopottak. A maffiavezér elküldi őket, hogy szerezzék vissza a pénzt, s miközben ezen ügyködnek, bepillantást nyerünk az alvilágba, az embercsempészetbe, felbukkannak terroristák stb. – Tovább nem is folytatom, maradjon az olvasónak is felfedeznivaló. Mint látható, nagyon is ismerős sztorik, a közelmúlt és a jelen eseményei bukkannak fel előttünk, ez pedig egy újabb jó pont az írónak, hisz így azonnal megteremti az olvasó számára az otthonosság érzését: ez a világot ismerjük, mert benne élünk, mert körülvesz minket.
Ugyanakkor nemcsak krimi a mű (jelentékeny számú hullával), vagy kalandregény, hanem a pikareszk irányába is kacsingat: ahogy megy előre a történet, újabb és újabb helyszínekre kerülünk, amelyek újabb és újabb szeletét világítják meg az alvilágnak, újabb és újabb ikonikus figurák tűnnek fel, akik ábrázolásánál szívesen időz el a mű. Nem ismerem a szerző élettörténetét, de abból, amit ír, az a sanda gyanúm támad, hogy ő bizony belülről tapasztalta meg ezt a világot, és nemcsak ismeri, de érti is. Hogy hitelesnek hiteles (illetve annak tartom én, aki abszolút kívülálló vagyok), az biztos. S mert a hitelesség érzetét kelti (nem változó „rajzfilmfiguráival” együtt), azt kell mondanom, hogy jó is. Valahol Leslie L. Lawrence és Rejtő Jenő között.
Sántha Attila
Csabai Márk: Határtalanok. Álomgyár Kiadó, 2017
