Melled szelíden ringó, örök tavasza – Böszörményi Zoltán verse

Líra, Költészet
Oleg Shupliak festménye
 
Böszörményi Zoltán
MELLED SZELÍDEN RINGÓ, ÖRÖK TAVASZA
 
Álmodjunk egymással,
a szerelem tüze fűtötte nyárral,
amit az éber képzelet
egymással művelni késztetett.
Álmodjunk egymással,
vetkőztessük le a hegyet,
a völgyet, a rétet,
vegyük le egymás testéről 
a gondok terhét,
mint ki könnyű ujjal érinti az idő bőrét.
Álmodjunk egymással,
amikor csak mi vagyunk a vágynak vágya,
lángot szór felhevült pillantása,
ajkát ajkadra szorítja,
s tudja, hogy szava elakad,
ha melled szelíden ringó,
örök tavaszába önfeledten szalad.
Álmodjunk egymással,
minden menyegzőt szédítő
násszal, a kopár szikla kopár
ormával, hol kézen fogva libben
a test öröme, s az álomból kilépő
kikelet.
 
 
 
 
Kapcsolódó cikk: 
Kommentek elrejtése, megjelenítése