Ugrás a tartalomra

Krízishelyzet – Frideczky Katalin írása

A szabadság a legnagyobb bilincs. A férjem döntésképtelen. Mások döntésére szorul. És most az a baj, hogy senki nem mondja meg, mi a döntés. Az orvos fogja megmondani? Szerető-elvonókúrára ítéli? Vagy gondos házi ápolást javall? Vagy elvonulást rendel egy remetebarlangba?

A férjem nem először kerül ilyen állapotba. Idegösszeroppanása van. Folyton sír. Van, hogy egész nap magzatpózba görbedve fekszik, fülig húzott takaró alatt. Nem alszunk együtt, amióta a gyerekek elköltöztek. De azért néha benézek hozzá. A redőny lehúzva, többnapos, nehéz levegő üli meg a szobát. Nem szellőztetek és nem takarítok nála. Tiszteletben tartom a magányigényét. Csak akkor bújik elő, mikor azt hiszi, elkerülhet. Az előszobában azért néha óhatatlanul összeütközünk. Ilyenkor elfordítja vagy lehorgasztja a fejét, de látom rajta, hogy vörös a szeme és megviselt a tekintete. Olyan az arca, mintha gleccserek szántották volna végig. A szeretője borította ki. Azt hiszi, nem tudom, hogy szeretője van. Első perctől fogva tudom. Az ilyesmit megérzi az ember. A férjem még az esküvő előtt megkérdezte, akkor is elfogadom-e őt, ha néha kimaradozik vagy megcsal. Innen tudtam, hogy sosem fog megcsalni. A félrelépős férjek nem szoktak ilyesmit kérdezni. Rábólintottam, persze, hogy elfogadlak. Meg hát szerettem is.

A férjem fegyelmezett ember. Kordában tartja az indulatait. Erre nagy szüksége is van, ugyanis születésétől fogva ideggyenge. Ezt a családjától tudom, de magam is tapasztaltam bizonyos jeleket. Néha rájönnek enyhe dührohamok, vicsorgások, de odáig sose vitte, hogy rám kiabáljon vagy megüssön. A férjem fegyelmezett ember. Ez tartja össze. A gyerekek sose látták, hogy megöleltük volna egymást vagy puszit adtunk volna egymásnak a jelenlétükben. Máskor se, az igaz. A kapcsolatunk nélkülözi a nagy érzelmi felindulásokat. Ebből a nyugalmi állapotból billentette ki a szeretője. Nem tudom, hogy áldjam vagy átkozzam-e érte. A férjem szerelmes lett, amivel nemigen tud mit kezdeni. A szerelemhez is kultúra kell. Neki nem volt ilyen. A gyerekkora érzelmi sivárságban telt. Sajnos ez áll a mi gyerekeink esetében is. El is költöztek hamar. Ketten maradtunk. Illetve egy idő után hárman lettünk. Én, a férjem és a szeretője. Lassan húsz éve, hogy a férjemnek szeretője van. Ismerem is. Művésztársak. Magdalénának hívják. Intelligens nő. Nem követelőzik, nem kényszeríti a férjemet válásra vagy ilyesmi. Én is intelligens vagyok. Nem vagyok féltékeny, nem rendezek jeleneteket, nem dobom ki a férjemet, és a szerető haját sem tépem meg. Az idegösszeroppanás oka talán éppen ez: két intelligens nő. Az egyik gyerekeket szül neki, a másik megtanítja a szerelemre. A férjem jó apa volt. Nem tudom, szeretőnek milyen.

Most itt ülök, a kórházban. Várom az orvost. A napokban olyan állapotba került a férjem, hogy be kellett hozni. Aggódom érte. Attól tartok, Magdaléna szakított vele. Mostanában nem látom a plakátokon a közös produkciójukat. Nem tudom, mit csináljak. Én nem tudom megoldani a problémáját. Se ki nem dobom, se meg nem kötöm. A szeretője is bizonyára így van vele. Rábízza a döntést. A szabadság a legnagyobb bilincs. A férjem döntésképtelen. Mások döntésére szorul. És most az a baj, hogy senki nem mondja meg, mi a döntés. Az orvos fogja megmondani? Szerető-elvonókúrára ítéli? Vagy gondos házi ápolást javall? Vagy elvonulást rendel egy remetebarlangba? Fel kéne hívnom Magdalénát. Számtalanszor elképzeltem, miféle jelenetre kerül sor, ha, teszem azt, a férjem meghal, és a temetésen összetalálkozom a szeretővel. Két gyászfátyolos asszony… vajon egyenrangú felek? Kinek nagyobb a vesztesége? Kinek van joga a ravatalnál állni? Ki adja a tort? Ki kinél vendég vagy nemkívánatos személy? Kit illet a hagyaték? Felelős vagyok-e a férjem életéért? Számon kérhetem-e a férjem életét a szeretőn? Csak ülök itt órák óta, és töprengek. Most nyílik a folyosó ajtaja, és belép rajta Magdaléna. Felállok, és eléje sietek. Megfogjuk egymás kezét. Két kézzel, mindkettőt. Nem szólunk. Aztán leülünk egymás mellé, és várunk. A folyosót bevilágító neonsor egyik armatúrája ki-kihagy, és zizeg, mint egy fénycsapdába került darázs.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.