Önmagunk tükörképe

Kritika, KritX

„Nő és férfi egyenrangú viszonyát nemcsak a férfiaknak, de a nőknek is tanulniuk kell. Számomra erről szólt a Törésteszt.” – Szabó T. Anna novelláskötetéről Alexovics Ingrid írt.

Szabó T. Anna új, Törésteszt című novelláskötetében rövid, kevés szóval dolgozó, az emberi viszonyokat, egészen pontosan a nő és a férfi kapcsolatát boncolgató írások kaptak helyet. Egy újabb genderklisé-gyűjtemény, női picsogás, a férfi fizikai erőfölényének értelmetlen kidomborítása, a megalázott nő rémítő kétségbeesése – gondolhatnánk egy leegyszerűsítő ajánló után. Szerencse, hogy a Törésteszt nem erről szól.

Hogy a nők és férfiak viszonyában ma is gyakran megtapasztalható egyenlőtlenség pontosan hol gyökerezik, meghatározhatatlan. Lehetnek ennek biológiai és társadalmi okai, és nyilván az a legvalószínűbb, hogy a kettő együtt eredményezi azt, amiről ebben a kötetben is olvashatunk, és amit nap mint nap, nőként vagy férfiként mi magunk is megtapasztalhatunk: az emberi kapcsolatokban nagyon ritkán van egyenjogúság.

Nem női egyenjogúságról beszélek, hanem a fogalomról úgy általában. Ez a nézőpont talán tágabb kontextusba helyezi Szabó T. Anna novelláit is, bár kétségtelen, hogy lehet ezeket a szövegeket úgy is olvasni, ahogy nők írásait gyakran szoktuk: és akkor jobbra ismét itt látható a megalázott nő, szegény, szerencsétlen, balra meg az a szemét férj vagy szerető, az az állat... Csakhogy a világ nem fekete és fehér. Az emberi kapcsolatok pedig végképp nem egyszerűsíthetők le ilyen módon.

Félreértés ne essék, van olyan, hogy valami nem jó, és az is túl gyakran előfordul, hogy két ember kapcsolatában egyikük visszaél a másik szeretetével, ragaszkodásával, önállótlan személyiségével. Az is igaz, hogy bizonyos kultúrákban ez többnyire a férfi. Sokszor látjuk ezt a mintát magunk körül, és sokszor olvasunk kiszolgáltatott, megalázott, szexuálisan kihasznált nőkről. Szabó T. Anna kötetét is olvashatjuk úgy, mintha szomorú, engedelmes érzelmi és fizikai szolgaságba kényszerített nőkről volna szó, nekem azonban mást is mondtak ezek a novellák.

Örömömre szolgált, hogy a Töréstesztben nem kizárólag az érzelmeitől elvakult, hanem a gondolkodó nőt is láttam. A szerző ugyan a gender-sztereotípiák határán mozog, de szerencsére nem marad meg ezeknél: belülről ír, de kívülről (is) lát. A novellák nem kímélik meg az olvasót attól, hogy szembenézzen az erőszakkal; gyakran és részletesen olvashatunk a bántalmazott nő testi és érzelmi kiszolgáltatottságáról:

„Borzong a tarkóm, mindjárt mögém lépsz. Átkarolsz és befonsz, és megbénít megint a félelem, hogy nem szeretsz, ha nem engedek.” (Steril gyulladás)

De a következő részben is tetten érhetjük ezt: „...pedig tudod, hogy nincsenek titkok, mert minden titok szánalmas, de szánalmat soha nem éreztél, nyomorult, te csak az elnyomást ismered, belenyomni egy arcot a párnába, hogy fulladozzon és sírjon, soha senki nem beszél róla, mintha tudnák, hogy nálad van a hangjuk, szégyellik a kínálkozást és sóvárgást, a fájdalmat és a haragot, az önkínzás sötétjét, és te tovább vadászol, benyálazol és feladsz mindenkit, hogy ettől a perctől más világon éljen... (Triptichon [Nyál])

Viszont a kiszolgáltatott nő Szabó T. Annánál szinte soha nem marad meg eszköztelen áldozatnak. A fentebb idézett szövegrészek így folytatódnak:

„És hagyni fogom, de most csak azért, mert tudom, amit te nem. Hogy titokban kivetettem a spirált.” (Steril gyulladás)

„...mert te kihúzod, kiteszed magad elé a füzetet, a ceruzát, a bicskát, és kihúzod, légy átkozott, légy átkozott, ne élj.” (Triptichon [Nyál])

Számomra és talán más olvasónak is nem kevés morális dilemmát vet fel a bosszú mint menekülési lehetőség (bosszúterhesség, önmagának szült gyerek, vásárlásfüggés stb.). Így kell-e a kapcsolati egyensúlyt visszaállítani? Kárpótol-e a megalázásért, ha visszaalázok? Hogyan lehet kilépni a boldogságot tettető kapcsolatok ördögi köréből úgy, hogy mindkét fél megőrizhesse az önbecsülését?

Nehéz kérdések. A ma olyan divatos gender-probléma boncolgatása helyett inkább az emberi viszonyokról gondolkodtattak el a novellák. Lénárd Sándor azt írta annak idején, az emberi viszonylatok megértése „adagoláskérdés”. Mi ehhez talán csak annyit tehetnénk hozzá, saját magunk okulására is, hogy a konkrét adagok kimérésére szolgáló patikamérleg mindig csak két ember egymás közti viszonyában értelmezhető.

Nő és férfi egyenrangú viszonyát nemcsak a férfiaknak, de a nőknek is tanulniuk kell. Számomra erről szólt a Törésteszt. A szerző ugyan legtöbbször női nézőpontból mutatja a kapcsolatokat, mégis kívül tud maradni annyira a szövegeken, hogy rá tudjon mutatni azokra a helyekre, ahol a kapcsolat elcsúszik.

Bár egy nő novelláit tartjuk a kezünkben, bár legtöbbször nőkről szólnak a történetek, és bár sok férfit utálunk benne ideig-óráig, Szabó T. Anna nem követi el azt a kényelmes hibát, hogy a férfira hárítja a felelősséget. Ez teszi számomra ezt a kötetet az elmúlt két év egyik legszívesebben olvasott női prózájává még akkor is, ha nem minden novelláját éreztem tökéletesnek. Egy-egy szövegnél kissé rövid és életlen volt az a bonckés, amivel a szerző dolgozott, mint például a Hogy történjen valami című novellában, ahol a kapcsolati probléma vizsgálatánál mélyebbre is lehetett volna nézni. A Kőgyerek is egy árnyalatnyival felszínesebb marad, mint ahogyan azt a téma megérdemelné. Máskor meg mintha nem lett volna biztos a kéz; a Tenyér és hold vagy a Cruelty free esetében nem éreztem olyan biztosnak az írói hangot, amely egyébként a kötetet összességében jellemzi.

Szabó T. Anna Töréstesztje mind a férfiak, mind a nők számára érdekes, elgondolkodtató és tanulságos írásokat tartalmaz, bár maradéktalanul jól talán egyik fél sem érezheti magát a könyv után.  Nem baj, az irodalom erre is való: megnézni önmagunk tükörképét mások életében. Hogy máskor aztán jobban menjen. Nekünk is.

Alexovics Ingrid

Szabó T. Anna: Törésteszt. Magvető, 2016.

Kommentek elrejtése, megjelenítése