Ugrás a tartalomra

Holdfényt szippant fel a tó tükréről

„Szerencséje a legújabb kori irodalomnak, hogy ennyi kitűnő költő használja a haikuformát (a közelmúltban elhunyt Fodor Ákostól a játékos-filozofikus Pető Tóth Károlyon át a posztavantgárd Nagy Zopánig). Biztosan állítható, hogy a Tűtükör szerzője egyike a legkiválóbbaknak ebben a műfajban.” – Boldogh Dezső írt Babics Imre kötetéről.

Amint azt már egy korábbi recenziómban megírtam, Babics Imre életművében – a hosszabb lélegzetű költemények mellett – rendkívül fontos szerepet játszanak a haikuk is. E sajátos műfaj iránti vonzódás már első kötetében, az 1989-es Kék ütem lovagrendben is megmutatkozott, ahol ezzel az emlékezetes felütéssel kezdődik haikuciklusa:

Felhők a hegyek

között. Higgadt haldokló

lennék a csúcson.

A természethez kötődő hangulatokat és a tudat belső rajzolatait leghívebben leképező tömör forma a költő esetében kiállta az idők próbáját,lírai világképének részévé vált. A Tűtükör kötetet, az életmű korábbi kiadványaihoz képest vékonykának tűnő gyűjteményét a hátsó borító magyarázata szerint „a Fibonacci-számok sorozata ihlette, a műegész hatalmas metafora: a szavak kozmikus tű hegyeként tartanak az Egy felé”.

A keresés csöndje fontos eleme a könyvnek, a szavakon túli zéró pont a versek transzcendens kötőanyaga, melyet az olvasónak kell megtalálnia az alkotásokban. Babics Imre esetében minden fáradságot megér ez a belső munka, mivel nála nem kaptafára készített hangulatképek értelmiségi minitextusait kapjuk, hanem e költészet nívójához méltó mesterdarabokat a rá jellemző szövegvilággal. Szerencséje a legújabb kori irodalomnak, hogy ennyi kitűnő költő használja a haikuformát (a közelmúltban elhunyt Fodor Ákostól a játékos-filozofikus Pető Tóth Károlyon át a posztavantgárd Nagy Zopánig). Biztosan állítható, hogy a Tűtükör szerzője egyike a legkiválóbbaknak ebben a műfajban.

A kötet két részből áll, a Csengettyűk Csődlakóknak és az Ellenszérűn ciklusokból. Az oldalanként általában hat, de néha csak egy-két haikut tartalmazó versek fölött eleinte szűkszavú címek találhatók, mint pl. Széttekintés, Összeomlás, Átvezettetés, Elhallgatás, a második részben pedig anti előtagú feliratok: Antitézis, Antipólus, Antidemokrácia stb.

A Tűtükör a borító magyarázata ellenére látszólag könnyen olvasható könyv, Babics eddigi lírai életművének esszenciájaként is tanulmányozható, verseiből ismerős élethelyzetekkel, a költőt körülvevő tájak precíz leírásaival. A hideg tűvel karcolt háromsorosok azonban mindig megállásra késztetik a befogadót, metafizikai távlatokat sejtető vázlatok, kietlen létértelmezés, emberfeletti csöndek lenyomatai ezek a darabok. A grammonként  kimért szóképek, mesterien párosított finom fogalmak, és a sokszor mondhatni megigézően szép költői világ egyszerre félelmetes és megnyugtató, kozmikus ívű hatást keltenek:

 

Döglött, zöld szöcske

életvonalamon. Már

többet tud nálam.

 

(Összeomlás)

 

Egy vizespohár

szétpattant nagy robajjal:

anyám átjutott. 

 

(Visszakapaszkodás)

 

A szerző korábbi könyvéhez hasonlóan (Sztármajom többszörös alkonyatban) a Tűtükörben is meghatározó a természet lényeinek jelenvalósága – létezésük vagy csak életük szemlélése egyenértékű az emberi világ értelmetlenségeitől való szabadulással. Babics állatai, növényei, lelkes természeti alakzatai fontos szimbólumok, apró, szivárványos fénytörések a haikuk optikai lencséin. Ismeretlen kék acsák táncolnak napfürdőző békák felett, vízipockok, macskák veszik át az irányítást a kert fölött, és halljuk gondolataikat, miközben a lírai hős, egy történelmi koroktól elszakadt keleti vagy modern költő hasonmásaként, mint egy kábítószer-élvező, holdfényt szippant fel a tó tükréről. Ezek a gesztusok évezredes költészeti tradíciókkal rokonítják a szerzőt, akinek nem pusztán menekülés a vers, a haiku misztikusnak is tekinthető világa, hanem a révülés rituális eszköze. Képes átváltozni, kívülről vagy inkább felülről láttatni magát és az emberi fajt a babicsi józan kegyetlenséggel és tisztasággal: 

 

Pálmafa, törzsed

pikkelyei alkotják

déli páncélom.

 

(Széttekintés)

 

Mamutfenyőmnek

megígértem: a Túlból

is figyelek rá.

 

(Ráhangolódás)

 

Gólyák számára

mozgó tereptárgy vagyok

csak, s egész fajom.

 

(Antifantázia )

 

A kötet súlyosan ünnepélyes stílusába beleférnek lazább hangütésű, könnyű ecsetvonású költői ujjgyakorlatok, talán az ellenpontozás miatt – a fénylő tükör belső háttereként, árnyékaként, hasonlóan jól sikerült, de inkább általánosabb mondanivalókkal. Egymás mellé kerülnek a hangulatfestő tájleírások és az őrület bugyraiból felszakadó képek. Az egyik versben még őzek gabonában világító szemeit látjuk, fogyó holdakat, nyár végi fényben sütkérező siklókat, aztán hirtelen festett körmű, szőrös női lábak kísértenek és kórók a tébolyda halottasházának rácsain. A természet magától való és óvott békéje mindig összedől, a pszichés romokból mindig újra kell építkezni:

 

Egy pokoli év

végén hópehely olvad

pőre mellemen

 

(Kiemelkedés)

 

A kötet befejező részében a haikuszakaszok között és mellett különféle tipográfiai ábrák tűnnek fel, nem mindig világos, hogy miért, milyen célzattal. A Babics Imre alkotásait jellemző műgond ismeretében nem lehet véletlen egyik alkalmazása sem. Olykor a nyilak mintha az előző vers magyarázatait tartalmaznák, vagy itt is érvényesülhet az ellenpontozás szándéka. Ennek jegyében egymás közelségébe kerültek olyan darabok, amelyek a mai világ szomorú helyzetével foglalkoznak és az éteri tisztaságú motívumokkal átszőtt költemények. Az egyik versben a lírai én keserű rezignáltsággal átkozza a pénzhatalmasokat, megállapítja, hogy csak ilyen hitvány időkben uralkodhatnak, aztán teljesen új motívumok következnek.

 

Örvénybe göngyölt

múmia belül, kívül:

magzatként alvó.

 

(Antitradíció)

 

A természet ritmusát leképező Fibonacci-sorozatok verssé emelése, azok lüktetése, a kozmikus tükörre írt szavak teszik a könyvet valóban emlékezetessé, szeretni valóvá. Egyértelmű, hogy Babics nem egy elképzelt olvasónak, hanem az örökkévalóságnak alkot.

 

Boldogh Dezső

Babics Imre: Tűtükör. Napkút Kiadó, Budapest, 2016.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.