Ugrás a tartalomra

Narancsfák az égen

 

Játszik,
cirógatja a narancsfa fejét a szél.
A jól szabott időből,
mint kabát belső zsebéből,
kihajol egy fénykép.
Fénylő kövekre hajtja fejét
az árnyék.
Sikít az eltévedt sirály,
csőrébe kapja a pillanat-morzsát,
elsuhan vele,
mint aki kincsre talált.
Februárra lakkozott fény zuhog,
mintha a nyár,
az évszakok tunyasága tükröződne
a sziporkázó csillogásban.
Élő emlék hideg ujjaival motoszkál
a magányba fúlt lombok között,
s elkallódnak a szavak a mondatok útjain,
a felhők mögött.
Lefosztani kéne most ruhát,
levelet,
de minden csak kapkodás,
sodródás,
lüktető vágy.
Az alkonyatban
égre nyíló narancsfák.
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.