Az Irodalmi Jelen 2017. évi tíz legolvasottabb kritikája
Íme, az a tíz kritika, recenzió, olvasat, amelyre a legtöbbet kattintottatok (és amelyeket reményeim szerint végig is olvastatok) 2017-ben:
VARGA MELINDA: Kavicsot dörzsöl a tenger ágyéka (Ladik Katalin: A víz emlékezete)
CSONTOS TIBOR: Nyomozás Petőfi ma élő rokonai után (Borzák Tibor: Rokonom, Petőfi)
VARGA MELINDA: Az alvilág poétikája (Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete)
LAIK ESZTER: A nagyság küszöbén (Szilasi László: Amíg másokkal voltunk)
VARGA MELINDA: A lét hermészi hírvivője (Böszörményi Zoltán: Kényszerleszállás Shannonban)
KADLÓT NIKI: Történelmi szerepcsere (Urbán Péter: Kóborlók)
SIMON ADRI: Akinek nem térkép e táj (Szálinger Balázs: 360°)
MOLNÁR DÁVID: Megölni egy arabot, tanítani egy fiút (Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája)
OLÁH ANDRÁS: Mária elvetélt, pedig szedte a terhesvitamint (Lőrincz P. Gabriella: Szürke)
RIMÓCZI LÁSZLÓ: Régen tép (Bódi Péter: Hipster)
Szép december 31-ét kívánunk!