Búcsú Bodor Páltól – Böszörményi Zoltán verse Diurnus temetésére

Líra, Költészet
 
Böszörményi Zoltán
BÚCSÚ BODOR PÁLTÓL
 
 
Ez már nem játék,
a krupié elment.
Csillogó szavak,
íme a lepel, mi letakar.
Jókai, Ady, Krúdy, Kosztolányi
takarózott vele,
mint ki időzni,
de elmenni még nem akar.
Lángoltál,
míg vad és szelídebb tájon
is lángolni kellett.
Mindennapok, szavak, mondatok
ékszereit rakosgattad,
fényesítetted.
Felölti a zenészek és az írók
fekete szalonkabátját,
odaáll a pulpitus mögé
időkarmester,
rád vár,
mielőtt pálcáját a magasba emeli,
ihletetten meghajol,
mint előtted most mi,
s majd a hálás utókor.  
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése