Ugrás a tartalomra

Az olvasó átverése

Találjunk egy jó kezdősort, fejtsük ki legfeljebb négy bekezdésben, keverjünk hozzá egy kis humort, rázzuk jól össze, tegyük be a sütőbe. Amikor érezzük a ropogós süteményillatot, öntsük nyakon egy kis tragédiával vagy románccal. Kanyarítsunk ügyes zárómondatot hozzá, s adjunk neki tökös címet. Tálaljuk melegen, és kívánjunk az olvasónak jó étvágyat – így fest a tárcarecept bajba jutott tárcaíróknak, akiket faképnél hagyott az ihlet.

Találjunk egy jó kezdősort, fejtsük ki legfeljebb négy bekezdésben, keverjünk hozzá egy kis humort, rázzuk jól össze, tegyük be a sütőbe. Amikor érezzük a ropogós süteményillatot, öntsük nyakon egy kis tragédiával vagy románccal. Kanyarítsunk ügyes zárómondatot hozzá, s adjunk neki tökös címet. Tálaljuk melegen, és kívánjunk az olvasónak jó étvágyat – így fest a tárcarecept bajba jutott tárcaíróknak, akiket faképnél hagyott az ihlet. 

Ha úgy jársz, mint az alábbi írás hőse, alkalmazhatod.

Hősünk az íróasztal mellett töpreng, bámulja az üveget, leír egy szót, legyint, kitörli, mérgelődik, és az ihlet édesanyját emlegeti magában. Rágyújt. Kávét főz. Elmosogat. Beteszi a mosást. Felfedezi a könyvespolcon Vergilius eclogáit.  A poros könyvespolc is feltűnik, meg a foltos ablak és a morzsás kenyérpirító. Visszaül a vakító fehérség elé. Még mindig semmi. Leül, beír egy mondatot, törli. Újabb cigaretta. Már jól sem esik. Székely kacifántos imák elmormolása következik, a címzett az ihlet nevű ismeretlen.

Ha nem jön, hát maradjon csak ott, ahol eddig is volt, kössön bogot a jövőkéjére! – morfondírozik magában.

Kinyitja az ablakot, hátha a friss levegő segíteni fog, az oxigén köztudottan jót tesz a gondolkodásnak. Gondolkodás az van, töprengés is, de gondolat nincs.

Hogy is volt, amikor a riporter barátnője a vonaton megörült neki, s elhívta a büfékocsiba sörözni, mi járt akkor a fejében, amit le akart jegyezni, aztán mégsem tette meg? Hmm. Hmm. A székelység fiatalabbja Kolozsvárra, idősebbje Budapestre utazik, marad a kihalt falu, az elhagyatott házak, a kisvárosok kísérteties csendje, amikor hat óra után a légy sem zümmög a főtéren – ezek foglalkoztatták, de kliségyanú miatt kiherélődött a téma, s hősünk felettébb örült, hogy a sör elnyomja a pillanatnyi kudarcot. Majd a büfékocsi lovagolódott meg, mint téma, ahol régen jókat lehetett dohányozni, aztán a kiskutyája, amely többször utazott a székely nemzetközi gyorssal a Brassó–Budapest útvonalon, meg a néni, akinek az eb kinézte a csirkecombot a kezéből, hogy földre ejtve felfalhassa azt. Megnyugodott, téma van bőven, s idő is, mint a tenger ama bizonyos bűvös hétvégéig, amikorra le kéne adni a tárcetta nevezetű irományt.

Most pedig itt ül, kínlódik, mint fába szorult féreg, könnyes a szeme a fehérségtől. Kint havazik. Bent is. A képernyőn hóvihar tombol. Hó fedi be a gondolatot, nehéz és jeges csönd csücsül a témán, s az ihletnek valószínűleg kitört sikonkázás közben a lába. Húsvét után egy héttel télies szél süvít az utcákon, savanyú szaga van a levegőnek. Ha nem tört el a lába, megijedt, és úgy döntött, inkább keres magának egy mediterrán tájat, vagy visszacuccolkodik Afrikába.

Hősünk ihlet híján elkezdi keresni a lelkesedést a szobában, tűvé teszi az eldugott, pormacskás sarkokat, még a mosogatókagyló alá is benéz. Ha ihlet nincs, legalább a lelkesedés fűtse – gondolja magában. De Lelkesedés úr is úgy határozott, ma nem látogatja meg. Cserbenhagyta. Bizonyára összebeszéltek Ihlettel, hogy majd jól kiszúrnak vele, és maguk helyett elküldik a semmit, a nagy fehér rónát a szövegszerkesztőn. Ezzel kellene valamit kezdeni, ezzel a böhöm nagy, fehér semmivel. El lehetne játszani azzal, hogy A semmi ágán ül szívem, Semmiért egészen, Sömmi és még megannyi semmi terem a magyar lírai tájon. Kész nihilizmus tárháza, kérem szépen, nincs olyan költő, akiben ne bújt volna meg egy kis József Attila! De az olvasó nem hülye, ilyen olcsó maszlagot nem vesz be.

A költők képekben látnak, ritmusokat éreznek, indulatokat gyúrnak verssé, az intellektuálisabb költeményben is ott bujkál az indulat, az úgynevezett ihlet, ami csak úgy jön a semmiből. Hívhatjuk akár isteni sugallatnak is, kegyelmi állapotnak. A gondolat ereje az indulatban rejlik. Az erőtlen gondolatból langyos vers lesz. A tárca – ahol kiér a sor a lapszélig – alapjáraton más műfaj, de az ujjak olajozottsága, ahogy lendületet vesz az ember, ezen áll vagy bukik.

Ihlet nélkül átverjük az olvasót.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.