Ugrás a tartalomra

Negyedszázadig érlelt vallásos versek

„Minden során, minden szaván érződik, hogy átélt, megszenvedett és igaz.” – Orisek Márta Pünkösd felé, pünkösd után című könyvét Bárdos József mutatja be.

 

Véletlen szerencse folytán került hozzám Orisek Márta Pünkösd felé, pünkösd után című verseskötete. Véletlen, mert a könyvterjesztés mai viszonyai között egyáltalán nem természetes (pedig annak kellene lennie!), hogy egy nagykőrösi költő művét legelőször a helyi könyvesbolt kirakatában lehessen látni. És szerencse is kellett ehhez, mert sok rossz tapasztalat után nem szoktam kézbe venni vallási témájú lírát. Legtöbbjükre hamis ájtatosság, primitív rímelgetés, rossz vagy semmilyen verszene jellemző. Az efféle témaválasztás ma Magyarországon legtöbbször a legrosszabb, színvonaltalan alkalmisággal jár együtt, amelynek célja a tehetségtelenség, a dilettantizmus elfedése.

Orisek Márta könyve nem ilyen. Minden során, minden szaván érződik, hogy átélt, megszenvedett és igaz. Először rövid pillanatképeivel fogja meg az embert. Az ilyenekkel:

Vigasz

Csöndes vigaszt keresek, égen túlit,

amíg az idő hétrét múlik,

kinek árnyak közt nincs hatalma,

fényt vonhat szívére: héját az alma.

 

Summa

Belső napunk fénye titkok titka:

élet.

Létünk Istenre tárt kalitka.

Lélek.

 

Szívesen szemezgetnék még a költőnő eredeti, szép képeiből. Mert ahogy elmélyed az ember a kötetben, úgy lesz egyre inkább foglya világának. Mint minden fogságnak, ennek is vannak árnyoldalai.

Az egyik, hogy a kötet 25 év termését fogja össze utólag, egységes, lelki úttá. Ettől ez a sokszínű, sokszálú költészet látszólag egysíkúvá szegényül. Holott az isteni béke és csönd keresése mellett megbújnak benne a társra találásnak, a gyermekek adta örömnek, a hívő bizalmas játékának gyümölcsei is. Kevesebbet ígér, mint amit ad. Vajon így rátalál-e minden lehetséges befogadójára ez a könyv?

A másik probléma kicsit a saját magánügyem is. Minden XX. századi kitérő és formarombolás után hiszek abban, hogy az igazi vers egyszerre őszinte szó és míves szerkezet, egyszerre halálosan komoly dolog és játék. Hogy a nemrég bennünket itt hagyott Esterházy Pétert idézzem: Kosztolányi a „bátyánk”. S van-e játékosabb és komolyabb az ő költészeténél? Van-e igazabb, mint a Száz sor a testi szenvedésről vagy a Hajnali részegség? S mégis, csupa rímbravúr. Tanuljunk tőle. Mert szép, ahogyan Orisek Mártát elragadja Pegazosz. De az igazi költő megzabolázza szárnyas lovát. Hiszen a költészet talán 80%-ban ihlet, de 20%-ban mégiscsak munka. És a vers mindenekfölött játék és zene. Ahogy Kosztolányi mondja az Esti Kornél énekében:

 

ó, hős, kit a halál-arc
rémétől elföd egy víg
álarc,
ó, jó zene a hörgő
kínokra egy kalandor
csörgő,
mely zsongít, úgy csitít el,
tréfázva mímel
s a jajra csap a legszebb
rímmel.

 

Ez maga a költészet csodája. És Orisek Márta tud effélét. Hadd idézzem a JelenvaJÓság című verszárlatát, ahol ihletett kép és míves forma együtt jár:

 

Jóságod

rengve öblöget,

mint édes magzatot,

elaltat, lágyan költöget,

lebegtet köldökmadzagot.

Kihunynak oltalmad mélyén

vakító, neon-hideg napok, sötét,

örök közelben szíveddel hallgatok.

 

„Orisek Márta kötete zarándoklat az égbe”– írja bevezetőjében a költőnőtárs, Iancu Laura. „Különleges, istenáldotta tehetséget köszönthet e kötet olvasója” – teszi hozzá utószavában Deme Tamás, a költészet és filozófia értő kutatója. Igazuk van. Reménykedjünk, hogy ez az első kötetével kissé későn jelentkező költőnő a megtalált jó úton jár továbbra is. A verseskönyvet jó szívvel ajánlhatom hívőknek és hitetleneknek, mindenkinek, aki szereti az igényes lírát.

Bárdos József

 

Orisek Márta, Pünkösd felé, pünkösd után. Budapest, Szent István Társulat, 2016.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.