Ugrás a tartalomra

Az irodalomoktatás nemzetgazdasági kérdés

Nyáry Krisztián  Így szerettek ők, Igazi hősök – 33 magyar, valamint a Merész magyarok – 30 emberi történet című kötetei a Facebook közösségi oldalon szűkebb baráti kör szórakoztatására írt bejegyzésekből nőtték ki magukat sikerkönyvvé. A szerző Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen járt, ahol a siker nyitjáról, a szépirodalmi könyvkiadás jövőjéről, Esterházy Péterről és az irodalomoktatás rákfenéiről is mesélt.

 Nyáry Krisztián, Murányi Sándor Olivér

 

Az irodalomoktatás nemzetgazdasági kérdés

 

Az író, irodalomtörténész, kiadóvezető többször járt Erdélyben, Így szerettek ők című kötetének kolozsvári bemutatóján, emlékszem, majdnem beszakadt a Bulgakov Kávézó emeleti terme. Olyan sokan voltak, hogy még egy zenekar is megirigyelhette volna a tömeget, az irodalmárokról nem is beszélve. (A szerzővel a kötet kapcsán készült interjúnk: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1602/szentek-eletrajza-helyett)

Nyáry Krisztián könyveinek népszerűsége az erdélyi irodalomkedvelők körében azóta is töretlen, Marosvásárhelyen – ahol Kovács András Ferenc volt a beszélgetőtársa Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen, ahol Murányi Sándor Olivér kérdezte – most is megtelt a terem lelkes érdeklődőkkel,  zömében hölgyekkel.

Murányi az udvarhelyi G. Caféban tartott est fölvezetőjében viccesen meg is jegyezte, azért jár ilyen sok szép nő Nyáry estjeire, mert kíváncsiak, hogyan csajoztak régen a nagy írók, persze az is lehet, hogy az igaz hősökért vagy a merész magyarokért gyűlik össze ekkora tömeg.

Nyáry Krisztián

A meghívott úgy véli, a siker mindig csak utólag kódolható, az Így szerettek ők marketingje nem egy előre jól kigondolt stratégia szerint működött. Rövid történeteket osztott meg huszadik századi írókról és szerelmeikről korabeli fotókkal a Facebook közösségi oldalon barátai, ismerősei szórakoztatására, és álmában sem gondolt akkor sikerkönyvre, de még csak szépirodalmi nyomtatott kiadványra sem.

Vizualizált világunkban képi ingerek által több embert meg lehet szólítani; ha a bejegyzésekhez nem társultak volna korabeli fotók, egy word-sorozat biztos nem lesz ennyire népszerű – mesélte a meghívott. 2011–12-ben – amikor elindította a közösségi oldalon a sorozatot – az emberek rájöttek, hogy egysoros bejegyzéseknél többre is lehet használni ezt a fórumot, a szerencsés időzítéshez hozzájárult az is, hogy egyre többen fordultak a múlt felé. Amikor bizonytalan a társadalmi helyzet, sokan a múltban keresik a kapaszkodót, így a közösségi médiában is nagyobb teret kaptak a családi albumok, nagyapákról és dédapákról készült háborús képek.

A népszerűséget azzal is lehet magyarázni, hogy a szerelmi történetekre, párkapcsolati konstellációkra az emberek kíváncsiak, hiszen önmagukat is beleképzelhetik egy-egy ilyen helyzetbe. A sikerhez persze az is hozzájárult, hogy népszerű huszadik századi írókról, és nem a szélesebb olvasóközönség számára ismeretlen alkotókról írt.

Nyáry Krisztián

Az sem utolsó szempont, hogy ezekkel a bejegyzésekkel meg tudta szólítani a fiatalokat, azt a generációt, amely számára már a digitális betű fontosabb, mint a nyomtatott könyv. Olvasási kultúránk átalakuláson megy keresztül, szidni a digitalizált tartalmakat, a technikai vívmányokat, az okostelefont, a tabletet vagy e-bookot értelmetlen. Felnőtt másfél generáció, amely új típusú olvasási szokásoknak hódol, amit el kell fogadnunk, és alkalmazkodnunk kell hozzá. A szépirodalmi kiadók legnagyobb problémája az lesz, ha a mostani tizenévesek nem szeretik meg az olvasást, hiszen tíz év múlva a legfontosabb olvasói réteget veszíthetik el.

Tudományos munkákat ma már nem éri meg nyomtatásban megjelentetni, a tudomány olyan gyorsan fejlődik, hogy mire megjelenik a könyv, egy másik kutatás eredménye lesz a mérvadó, ezekre nagyon jó az e-book. Tévhit azonban, hogy a szépirodalmi kiadványokat kiszorítaná a piacról, hiszen Amerikában, ahol az Amazon nagyon sokat befektetett az elektromos olvasókba, az embereknek csupán húsz százaléka használja ezeket a digitális hordozókat, és Európában, Magyarországon is mindössze tíz százalék körüli az arány.

A könyv dísztárgy, ajándék is, ezt a funkciót nem tudja a digitális könyv pótolni, előnyei, praktikussága ellenére sem léphet a nyomtatott könyv helyére. A legbiztonságosabb tárolási mód még mindig a nyomtatott kiadvány, hiszen digitális eszközeink nagyon gyorsan változnak, és egyszer csak azon kaphatjuk magunkat, hogy az adathordozót nem tudjuk már használni a legújabb számítógépünkön.

Könyvhét Esterházy

A szépirodalmi könyvkiadás helyzete kapcsán Esterházyra terelődött a beszélgetés, Murányi arra volt kíváncsi, milyen volt a meghívott kapcsolata újdonsült kiadóvezetőként a nemrég elhunyt íróval.

Nagyon fontos szereplője volt a kiadó szerzőgárdájának Esterházy, ha ő azt mondja rólam, hogy alkalmatlan vagyok, biztos nem maradhattam volna meg a kiadónál – reagált a kérdésre Nyáry, akinek egyetemista kora óta meghatározó irodalmi élményei közé tartozott Esterházy prózája. A mostani hatvanasok nosztalgiával gondolnak vissza a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi könyvpiacára, amikor nagy példányszámban jelenhettek meg a szépirodalmi kötetek, azóta sem volt példa arra, hogy a kormány ilyen sok pénzt szánjon a kortárs irodalomra. Esterházy azon kevesek közé tartozott, aki belátta, meg kell küzdenie az olvasókért, sok apró gesztus árulkodik arról, hogy nyitott és lojális ember volt. Az utolsó közönségtalálkozója az Ünnepi Könyvhéten volt, ahol kígyózó sorokban álltak az olvasók dedikálásra várva.

Nyáry Krisztián

Nyáry Krisztián a Pécsi Tudományegyetemen tanult irodalomtörténetet, ahol egy ideig a Kolozsvárról áttelepedett híres professzor, Rohonyi Zoltán tanársegédje volt a tizenkilencedik századi irodalom területén. Az Így szerettek ők előtörténetében fontos ez a periódusa, hiszen az ország legkiválóbb tanárai tanítottak akkor Pécsett. Az író erdélyi kötődése pedig egykori tanárának is köszönhető.

A tanári pályát követően Demszky Gábor sajtóirodájában dolgozott kommunikációs szakemberként. A kilencvenes években ez a foglalkozás gyerekcipőben járt, egyetemen sem oktatták, úgy kellett összelopkodni a szakma fortélyait. Akkoriban a politikai kommunikáció teljesen mást jelentett, mint ma, ahogy a politikusi szakma is. A politikai kommunikáció manapság arról szól, hogy a politikusból gazembert csinál egyik vagy másik oldal. Ez nagyon sajnálatos, mert azt eredményezi, hogy csak az vállal politikai pályát, aki vagy nagyon elhivatott, és nem érdekli az emberek véleménye, vagy valóban gazember, esetleg alkalmatlan más szakmára.

Nyáry Krisztián

Az Igazi hősök – 33 magyar, valamint a Merész magyarok – 30 emberi történet című könyvekről is kérdezte Murányi a szerzőt. Előbbiben olyan személyiségekről olvashatunk, mint Semmelweis Ignác vagy Papp László, de vannak köztük kevésbé ismert, ugyanakkor szintén érdekes személyiségek, mint Halassy Olivér,  a világ első mozgássérült olimpikonja, Hugonnai Vilma, az első diplomás magyar nő, vagy Ocskay László százados, a magyar Schindler. A Merész magyarokban pedig mások mellett Márton Áron, Kárig Sára, Hajós Alfréd életútja kap helyet.

A négy-ötoldalnyi jegyzetből – ami csak felvillant néhány érdekességet e kiváló emberek életrajzából – tulajdonképpen monográfiát is össze lehetne állítani. Az írások célja személyesebbé tenni a történelmet és a hozzá tartozó jelentékeny személyiségeket, mint Márton Áront, aki nem hódolt be a zsidótörvénynek, és számos más kérdésben is emberséget tanúsított olyan időkben, amikor az egyházakra sem feltétlenül ez volt jellemző.

Nyáry Krisztián

Az est vége fele könnyedebb, pikánsabb témákról esett szó: az írók és múzsáik „mátrixáról”, nevezetesen, hogy kit hova lehetne besorolni, ha különböző kategóriákat (hűséges, hűtlen, macsós, félénk stb.) kellene felállítani. Az írók világa régen is belterjes volt, a huszadik század második felében körülbelül ötszáz irodalmárral számolhatunk, ami tulajdonképpen egy kis falut tesz ki, így természetesen vannak átfedések, ugyanaz a múzsa több alkotónak is volt a szerelme, elég csak Csinszkát vagy Török Sophiet említenünk.

A zűrös szerelmi életű, „macsós” férfiak sorát, akiknek nagyon sok múzsája volt, Ady Endre nyitná. Hozzá tartozik viszont az is, hogy ő tudatosan alakította ki magáról a macsó-figura képét. Amikor már betegsége miatt korántsem élhetett olyan intenzív szerelmi életet, Böhm Arankával kocsizott át Budapesten, a lefüggönyözött ablak mögött történhetett bármi, amit az emberek elképzeltek, de tulajdonképpen csak ártatlan sétakocsikázás volt. Csinszka pedig naplóiban és egyéb kordokumentumokban számol be arról, hogy csak nappal volt boldog.

Szabó Lőrinc és Déry Tibor is többmúzsájú alkotó, Tamási Áronnak négy felesége volt, Molnár Ferencnek pedig az ország legszebb színésznői voltak a kedvesei. Elsőre szórakoztató egy-egy ilyen életút, a bohémságot, a művészi őrületet, forróvérűséget látjuk benne mi, az utókor laikus olvasói, de tulajdonképpen tragikus történetek ezek, hiszen tudjuk, Tamásinak nem született gyereke, Molnár Ferenc pedig egy szállodai szobában halt meg magányosan.

Benedek Elek története viszont antik mitológiába illő, mintha Philémon és Baucis története lenne egy másik korban: feleségével eldöntötték, hogy együtt fognak meghalni, s amikor az író agyvérzést kapott, hű társa is gyógyszert vett be, hogy kövesse a másvilágra.

Az iskolai irodalomoktatás a meghívott szerint több sebből vérzik, ami részint a tanterv merevségéből fakad, ugyanis kevés szabad teret nyújt a tanároknak, akik lemaradnának a kötelezően leadandó leckékről, ha érdekességekkel fűszereznék a tananyagot.

Ha Nyáry Krisztiánon múlna, a kortárs magyar irodalommal kezdené az irodalomtanítást a gimnáziumban, hiszen mire a diákok a jelenkori literatúrához, az őket érdeklő problémákhoz jutnak, elmegy a kedvük az olvasástól. Kevesen rágják át magukat a gimnázium első osztályaiban Dantén és Homéroszon, és tekintenek másképp az irodalomra, mint egy kémiaképletre, amit meg kell tanulni, majd a felelés után elfejteni. Ez nagy hiba, hiszen az irodalom és különösképp a költészet a mindennapjaink része, érzelmi tapasztalatokat közvetít, ezek kezelésére tanít meg minket. Ha ezt nem sajátítjuk el, bármilyen munkahelyen dolgozzunk, csak hátrányunk származik belőle. Nemzetgazdasági kár! A diákok számára az is fontos, hogy élő írót lássanak, ahogy az önképző körök visszaállítása sem lenne ördögtől való.

Nyáry Krisztián újabb izgalmas könyvön dolgozik, amely festők életével foglalkozik. A kötet hamarosan napvilágot lát, s reméljük, Erdélybe is mielőbb ellátogat vele!

 

Szöveg: Varga Melinda

Fotók: Dimény H. Árpád, Szabó Károly, Varga Melinda

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.