Ugrás a tartalomra

A megújuló verskikötő

Harmadik korszakába lépett a népszerű költészeti tehetséggondozó műhely, a dokk.hu. Az új főszerkesztő részvételével csak úgy repkedtek az ötletek a portál megújításával kapcsolatban, az „email-magánklinikától” a költői sarokszobáig. A pergő felolvasások mellett végül egy eredeti török dal is felcsendült.

 

2016. május 5-én, a Déli pályaudvar közelében található, irodalmi rendezvényekre mindig Nyitott Műhelyben került sor a dokk.hu felolvasással egybekötött estjére. Az új főszerkesztő, Filip Tamás megnyitóbeszéde után a jelenlévő szerkesztőségi tagok rövid bemutatkozása következett, amelyet a mintegy 25–30 fős közönség soraiban helyet foglaló régi dokkos szerzők hozzászólásai egészítettek ki, akik az internetes lap több mint egy évtizedes fennállása óta tevékeny részesei irodalmi életünknek.

 

A dokk.hu 2016 februárja óta harmadik virágzását éli. A kezdetben Lackfi János és Jónás Tamás nevével fémjelzett portált, amely a mai napig a tehetséggondozás színvonalas szakmai műhelye, 2010-től Korányi Mátyás vette át, majd tőle idén Filip Tamás és Karaffa Gyula. A jelenlegi szerkesztőségi gárda tagjai között akadnak olyanok, akik már korábbi korszakokban is kivették részüket a „meózás” munkájából, mint Standovár Ágota, Széll Zsófia, Deák-Sárosi László, és friss erők: B. Tóth Klára, Bártfai Attila Márk, Busznyák Imre, Halmosi Sándor, Türjei Zoltán.

A kellemes hangulatú bemutatkozás során Halmosi Sándortól például megtudhattuk, hogy eddig három országban élt, és 1996 szökőnapján, február 29-én kezdett írni, Bártfai a buddhista Dharma nevű újság szerkesztésében is részt vesz, Deák-Sárosi László matematikusból lett zenész, majd irodalmár és filmesztéta, Busznyák Imre pedig a blogmotor karbantartójaként aposztrofálta magát, aki Csengődi Pétertől örökölte ezt a funkciót. 

A beszélgetésben a közönség is aktívan részt vett; szóba kerültek többek között a dokk.hu általános irányelvei, illetve az esetleges újítások a portál életében. Technikai téren több változtatás várható, „felhasználóbarátabb” lesz az oldal, okostelefonon is jobban elérhető, valamint az eddigi legjobb alkotásokból készült gyűjteményes kötetek is szerepelnek a tervek között. A szerkesztők szerint még az is előfordulhat, hogy az eddigi „múlan-dokk” és „maradan-dokk” kategóriákat finomítanák, B. Tóth Klára felvetette egy gyermekversrovat vagy játékos költői sarokszoba lehetőségét.

Termékeny hozzászólások kísérték a több nickéven futó azonos szerzők problémáját, ami csak akkor elfogadható, ha – mintegy Pessoa módján – valaki új személyiséget, életrajzot és stílust is kreál hozzá, máskülönben az igénytelen sokszorozódás inkább bosszantó lehet a szerkesztőség számára. Filip Tamás a dokk.hu eddigi történetét végigkísérő sértődésekkel, személyeskedésekkel kapcsolatban az egészséges párbeszédek fontosságát emelte ki: ne a tévedések felnagyításával foglalkozzanak a szerzők, hiszen a szerkesztőség is emberekből áll, előfordulhat, hogy az egyébként szabadidejükben, fizetség nélkül dolgozó ítészek egy beküldött, korábban nívós lapban megjelent művet alulértékelnek. Általános megegyezés született a pályakezdők értékelésének finomabb módszereiről, s egy tehetséggondozó lelki „email-magánklinika” gondolata is felmerült, egyelőre csak az ötlet szintjén. Érdekes beszélgetéseket hallhattunk még a költői hivatás és a „valódi” foglalkozások kapcsolatáról, hogy termékenyítheti-e vagy sem egyik a másikat.

 

Rövid szünet után felolvasások következtek, mivel az eredetileg tervezett „ismeretlen szerző bírálan-dokk” művének közös elemzésére már nem jutott idő. Először a közönség soraiból jelentkeztek ismert szerzők: Bak Rita az estről távol maradó Csák Gyöngyi verseit olvasta fel, aztán a sajátjaiból kettőt. Utána Bátai Tibor, Debreczeni György, Nyírfalvi Károly, Fűri Mária és mások következtek, tartva magukat a megbeszélt két-két ópusz terjedelemhez, egyedül Payer Imrének sikerült egy összekötőszövegnek álcázott betét becsempészésével három verset is elszavalnia, igaz, ő volt a leghangosabb, és profi előadását hatalmas taps kísérte. 

A szerzők blokkjának lezárásaként Pálóczi Antal saját művei mellett egy a „Tavaszi szél vizet áraszt” dallamára emlékeztető török éneket adott elő gitárkísérettel, eredeti nyelven. Befejezésül a szerkesztőség tagjai is sorban felolvastak régi és új darabjaikból, az est addigi szereplőinek verseihez hasonlóan magas színvonalú, és köztük sok játékos művet. A dokk.hu harmadik korszakának első közönségtalálkozója kellemes hangulatban telt, bízhatunk benne, hogy megújult erővel folytatódik az internetes lap sikersorozata, még ha ezt a sikert nem is anyagiakban vagy díjakban mérik, hanem az értő olvasók és az új tehetségek számának gyarapodásában. 

 

Szöveg és fotók: Szalay Ábris

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.