Ugrás a tartalomra

A Káosz bújócskát játszik velem – Peter Gehrisch versei Mandics György fordításában

Mandics

 

A Káosz bújócskát játszik velem

Peter Gehrisch versei Mandics György fordításában

 

 

Az 1942-ben Drezdában született Peter Gehrisch életrajza, a drezdai lét, édesanyja sziléziai származása, majd Lengyelországból Drezdába menekülése magyarázza a költői mű néhány elemét, ám nem magát a verseket, legalább ilyen fontos a költő széles körű műveltsége, vonzódása a görög kultúrához s a romantikus írókhoz, a lengyelekhez, a szlávokhoz. E mozzanatok nélkül lehetetlen a művek megértése, majd igazi műélvezete. Ezért a jegyzetek elolvasása után kéretik a műveket újraolvasni, immár az ésszel és a szívvel együtt. Drezdát porig bombázták az amerikaiak, de feltámadt, a Sziléziából kiűzött Gehrisch család pedig végül önként visszaköltözött „ellenségei” közé. A német költő egy romantikus lengyel költőre, Norwidra áldozta élete zömét, hogy megértse és megértesse őt honfitársaival, mert Gehrisch makacs ember, működik benne a csak-azért-is szelleme, érteni szeretné azt a világot, amelyben él. Ez tette számomra érdekessé, izgalmassá művét, ezért szántam rá sok időt, hogy megérthessem, s más számára is érthetővé tegyem, mert Gehrisch olyan költő, aki nem csak elszenvedi a világ borzalmait, hanem érteni is akarja őket, hogy tehessünk ellenük.
 
Mandics György
 
 
 
 
A romokhoz
(Für die Ruinen)
 
Akarod hogy mindet újrarakjuk
Mint az amputált Hekatoncheireket*
A százkarú és ötvenfejű titánokat
 
Az élet
Visszafejlődött itt
 
Az egyen-szabott szájakból
Kirecseg néhány dohos ének:
 
„Földön égen zeng az új dal
Ifjúság ifjúság ifjúság”**
(Aztán végül egy társadalom
Tört rá a FALRA kiáltva
MI VAGYUNK***
A NÉP
Meglelve az örömöt egy
Viruló jövőben mely álomkép)
 
Óh nem én nem építek
Magamnak új Korszakot
 
Nincs több légvár több balga hódolat
A gyengélkedő hatalomnak
 
Én visszafogom a kedves
Hangokat
Nem éneklem meg az illúzió képeit
A nagy Összekapcsolódásról mindnap
 
Az Ámítás Királya
Hiába küld bizsergő felhívást ujjaimnak
 
 
*Hekatoncheirek – a három százkarú és ötvenfejű titán, Kottosz, Briareósz és Gügész. Uranosz és Gaia gyermekei, akiket atyjuk elleni lázadásuk után amputáltak s a föld alá rejtettek Hésziodosz Theogoniája szerint.
** Az eredetiben „Leben singen kämpfen“ – KISZ-es induló az NDK-ból. A magyar olvasó számára egy korabeli hazaival helyettesítettük.
***Wir sind das Volk! (német) – Mi vagyunk a Nép!  A Berlint kettévágó Fal ostromlóinak jelszava 1989-ben.
 
 
 
Szigettitok
(Inselgeheimnis)
 
 
Világ-
       Megálló és úszó-
                          Öv
                           A sötétben
 
Itt és most
         Egy Reliktum
                    Rúnák
                             Romok
 
Ruszkik tántorognak süketekként át a városon
Bundapálinkás
            butykoson
 
És a filmek
            egyike sem
kerül feliratozásra
 
Roncs
darabok
                         sodródnak egymásra
 
 
Mister Spillet… és Smith…
            Mi nem is oly rég
                        Merültünk el végleg
 
A szemeink előtt
a kísértetek
                                   Már csak töredékek
 
 
 
Hát ilyen vagyok én
(So bin Ich)
 
Keresve a magyarázatot
A gyermekkor misztériumára
Amikor én – minden horgonyt felvonva –
A démonokat látom az érzékelésbe alászállva
Mindegyik óriás körülvesz hajóroncsokkal,
Egy történés reliktumaival
Mely a dübörgést lassan csöndre váltja
 
A Káosz bújócskát játszik velem
Szólongat hív romokban  és üregekben
Biztonságba helyez a kráterekben
Megkoszorúz a zsigerekben – huzalok csövek
Bádogurnák
Feketére
Tapétázott barlangrekeszekben
 
Minden sarkában a megtévesztő termeknek
Hazugságot gerjesztő gátakban
Törékeny
Oszlopai az Űrnek
Sziklalabirintus
Mint a világnak lefordíthatatlan megjelenítése
 
Mindegyik Bikafejben
Amit zajos hangon a vak
Elmondott történetében
 
Ütés ellen Ütés
Ez szédülésbe taszított –
és a
Szédület
Kábultság – mondta a Vak –
A Végzet ami az emberre vár
 
Ezért tartsd a szemed és a füled nyitva
Lázár!
 
 
 
Átmeneti állapot
(Interim)
 
 
Egy olajos foltot kiválasztok a tengeren
És látom a fakéreg hajót vontatni
Az unalmat
 
Szabályként elfogadom
Akár az erdő füzérét partján
A városnak a fekete
És lakatlan szirteken
 
Gyűrtfonnyadt fényképek –
Én nézem őket mint bizonyságát
A fennhéjázó időknek
Amelyek magukat aláásták
Mielőtt visszazuhantak volna
 
Torzójuk – a következő
Napok megfigyelőhelye –
Az elágazástól átváltozik
A modernebb
Kővé mindegy
 
 
Temetőbogár-, ormányosbogár-, szitakötő-arcok
(Käfer-, Rüssler-, Libellengesichter)
 
 
Temetőbogár- ormányosbogár- szitakötő-arcok
Kimérák
Arisztokraták – ha saját arcukat hordják!
 
Az én meséim tündéreitől
Csaló képek csalóknak
A betűk rácsához kötözve
 
Hát így vagyok én
Megvezetve
 
És vagyok
Még mindig
Varázzsal kötve
A Mák hercegnőjétől
Kábultan egy mérges gnóm dohányától
Gyökerek  és  bozótok közt kutatva
A rózsa-vörös kastély hercegét
Ki őket az alkonyatban elhagyta
 
A hiedelmek
Suttogása nemzett
S akkor kezdtem a haláltól távolodni
Amikor elkezdtem őt megtanulni
 
*Kiméra (ógörög Khimaira) – szörnyalak, összetett lény: eleje oroszlán, közepe kecske, vége kígyó. Tüzet okád, ezért a kései szerzők vulkánistennek vélik. Apja Tüphón, anyja Ekhidna Hésziodosz Theogoniája szerint.
 
 
Világbanya
(Ellermutter)
 
Csöndet!
 
Ő alszik
Saját gondolatai csírázásába
Süppedt
 
Egy mindentudó az Asmodeus*
Ördög  Csúcs-csillagász geodéta
Karja elnyúl a Wall Streetig
Mert ő a számok parancsolója
 
A sulsforti Melchior Schleifheim persze
A Német Simplicissimust**
Az ő képével díszítette
S így magába zárja mindkettő nevét
Ez már fölösen elég!
 
Vagy nézzük csak Edgar Poe-t***
Az Elveszett levél leírja őt.
 
De eltitkolt! Eltitkolt!
 
Suttogásban fejhangú fisztulában
Támolygó
Fűsodrásban
 
Sző
Minden tabudra lágy öltözéket
Elrejtőzik a félelmedben
Szemellenző
 
Brossokkal és csillogó
Brokáttal
Redőző
Limlom Ó
 
És nézd most
nyitja ki szemét:
Asmodeus
még aluvó.
______________
*Asmodeus (ógörög Aszmodaiosz, héber ’Ašmedaj) – a biblia kánonon kívüli könyveiben szereplő démon, melyről a középkorban hatalmas apokrif irodalom jön létre
**A német Simplicissimus  – Christoffel von Grimmelshausen (1621–1676) német író műfajteremtő remekműve, az első barokk kalandregény, melynek létezett magyar változata is. A mű valójában 1668-ban jelent meg, de a nyomda egy évvel későbbi dátummal látta el (1669), a fedelén van Asmodeus képe. A versben említett Melchior Schleifheim nem létező személy, aki szerzőként szerepel az első kiadás címoldalán: German Schleifheim von Sulsfort néven. A mű főhőse Melchior Sternsfels von Fuchshaim, az igazi, rejtező szerző, Christoffel von Grimmelshaussen nevének anagrammája.
***E. A. Poe (1809–1849) amerikai romantikus író, a modern detektívirodalom megteremtője. Az elveszett levélben lázasan keresnek egy levelet, amely az orruk előtt van, az íróasztalon.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.