Ugrás a tartalomra

Levelek a FISZ-táborból 3. – búcsú

„Valóban vannak olyan karót nyelt emberek, akik a komolytalanságot betegségként kezelik, és küzdenek ellene. Főként, ha szépirodalomról van szó. Pedig Cserna-Szabó András szerint is az a legmagasabb rendű művészet, ahol sírás és nevetés arányosan oszlik meg.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, befejező rész.

 

Kedves P,

a reggelek néha esőt hoznak. Az eső a felhőkből esik, a hó az égből. Az eső nem üzenet. Az eső csak van, átcsorog a fájdalom csatornáin, kimossa a hiátusokat, feláztatja a magányt. Rajtam kívül még négyen szuszognak a szobában. Ideje felkelni, de az éjszaka elnyúlt, és én nyújtanám tovább a vihar utáni reggeli homályt. A délelőttök az elmúlt napokban egymásra íródtak, kívülről tudom az egymást követő programokat. A jóképű pultosfiú is ilyen magabiztossággal szolgálja ki nekem a málnaszörpöm, anélkül, hogy megkérdezné, mit kérek. Kacéran összemosolygunk. A nyári rendszertelenségbe szükségszerűen illeszkedik a rendszeresség. Végtelenné nyújtottnak érzem ezt a pár napot. Persze történik kimozdulás, jelennek meg új arcok, tágítják a már ismertnek vélt halmazokat. A líraműhelyek vendégei Orcsik Roland és Térey János, a prózaműhelyeké Mészáros Sándor és Danyi Zoltán, a kritikaműhelyé Károlyi Csaba, a műfordítás-műhelyé pedig Ladányi István. A műhelyzsongás után jólesik egyedül lenni, kiülni a fák alá, és írni. Ha dolgozom, megnő bennem a szeretet. Fordítva is ugyanígy aránylik a feltételes mód. Most ölelkező rímekkel kell beérnem. Lapról lapra folynak a versek, fekete sziromömlés a fehér rostokon. Utolsó nap délelőttjén a műhelyfoglalkozásokat bezavarja az eső fedél alá, s a jurtaszerű építmény, a „hobbitház” visszhangja titkos szavakat súg, verseket diktál.

A délutánokat nem szabotálja eső, a beszélgetések változatosak. Tematikailag igyekeztek a szervezők közös metszéspontokat találni. Ilyen a múltra való emlékezés, amely Takács Zsuzsa költészetének egyik szervezőeleme: az egyéni és egyetemes tragédia összefügg, a traumák feldolgozhatatlansága megbélyegzi életünket. A költőnő számára elkerülhetetlen az állandó reflexió saját és az őt körülvevő emberek sorsára. Így született meg M. emlékére című verse is, amellyel a beszélgetést nyitották Kalapos Éva Veronika tolmácsolásában. A holokauszt előtti élet felejtése, a múlt, a szomorúság és a fotográfiák mint bizonyítékok eltörlése, majd a hirtelen emlékbetörések megállíthatatlansága tragédiát hordoz magában, amelyet a költő az írás során a felelősség terheként és a befogadói sorsvállalás súlyaként magára vesz. Korpa Tamás kérdésére az a válasz érkezik, hogy az emlékezés olyan, mint a helyszínelés. Fel kell tárni a legkisebb részleteket, önreflexív viszonyt kell kialakítani velük, és meg kell tanulni építkezni ezekből a mozzanatokból. A felelősség a vallomástétel őszinteségében képződik, és a vallomásosság kizárólag az alkotói magánnyal kezdődik, abban fogan meg. A magány azért fontos, mert az ember nem mindig érzi otthon magát a világban, gyökerei nincsenek mindig a földben, néha az égbe nyúlnak. Erről a gondolatról te jutottál eszébe. Nem tud szó nélkül elmenni a Hasnyálmirigynapló mellett: a kórházi lelkészt elküldeni és rácsukni az ajtót, de úgy, hogy belesimuljon a tokba, és utána súgni, hogy imádkozz értem, magában hordozza az önmagad iránti részvétet és az iránta való tapintatot. Megtaláltad gyökereidet a világban, és most keresed az égben.

Addig mi is pozíciókat keresünk. A világismeret hiánya és az ebből fakadó menekülés világteremtést eredményez. Fiatal szerzőként bocsánatos bűn, hogy nem rendelkezünk akkora tapasztalatisággal, amelyből építkezhetünk. Péntek délután első kötetes szerzőkkel beszélgetett Szilágyi Zsófia, akik között volt disztópiagyártó: Makai Máté Koriolán dala című novelláskötete a szerző világteremtő képességét erősíti, miközben a valóságérzékelés metafizikai keretei és egymásra íródása is érdekli az írót; vagy épp hagyományos faludiskurzust dekonstruáló: Gál Soma Sármesék című novelláskötetében a megszokott vidékábrázolástól eltérő hang varázslatos és mágikus oldalát mutatja meg ennek a közegnek, és nem az elnyomottságot, kilátástalanságot, viszont mégis párhuzamba állítható különböző irodalmi hagyományokkal, például a hrabali prózával; és  cikluskomponáló: Hyross Ferenc Tömegvonzás című verseskötete önboncoló munka, mely nemcsak tematikailag, hanem szerkezetileg is ciklusképző. Abban találtak a fiúk közös hangra, hogy mindenki a negatív kritikát várja kötetéről. Ez átkacsintás volt a kritikaműhely résztvevőinek, ahol amúgy is inkább a negatív, problematizáló, szétbontó és felfejtő kritika létrehozási és működésmódja volt téma, mintsem a dicsérő és simogató, mert ebből lehet leginkább építkezni és újat létrehozni.

A FISZ-könyvsorozat második blokkjában már tapasztaltabb, többkötetes szerzők könyveit mutatta be Lapis József tízmondatos kritikákban. Az udvarhelyi származású Bálint Tamás nem volt jelen, viszont Lávsztori című verses regénye írói bátorságáról tanúskodott: az Anyeginből és hollywoodi klisékből építkező szerelmes regény rímei egymáshoz simulnak, „olvad a nyelv a szájban”, miközben problematizálja az élő beszéd és a chat közötti kommunikációs szakadékot, ahogy a személyes érintkezésben hatványozódik a távolság és az online felületen szerelembe esik a felhasználó. Papp András Vadpénz című kötete novellákból, az Élet és Irodalomba írt tárcákból és egy interjúból áll, amelyet Térey János készített a szerzővel. Ez a gyűjteményes kötet nagyon aprólékos munka eredménye, precíz, cizellált nyelvezetet használ, vasíze és acélsúlya van, miközben az elbeszélő (aki néha nő, néha férfi) mindent megfigyel, mindent megért és mindent megszenved. Soltész Béla hátizsákos turista és író a társadalmat nemcsak munkája által, hanem Inbox című novelláskötetében is kutatja. Ez a kötet üdítően nem pc (political correctness), hanem posztkorrekt és prepolitikai, viszont a benne megképződő irónia és sztereotípia-halmozás jól kezelhető, ha az olvasó megérti ezt a kifordított humorforrást, miközben a mélységbe akar tekinteni, az meg fityiszt mutat neki. 

Valóban vannak olyan karót nyelt emberek, akik a komolytalanságot betegségként kezelik, és küzdenek ellene. Főként, ha szépirodalomról van szó. Pedig Cserna-Szabó András szerint is az a legmagasabb rendű művészet, ahol sírás és nevetés arányosan oszlik meg. Az író egy testben él az olvasóval, akit néha gyönyörködtetni tud a giccs, ha a befogadásmódját iróniával kezeljük. Még a filozófia is szórakoztató lehet, ha más pozícióból szemléljük, és lecsapjuk a magas labdákat, amelyeket felkínál. De az irónia kezelése, az írás megtanulása csak az írótól, költőtől függ. Nem várhat külső segítséget, neki kell ráéreznie. A kívülről érkező észrevételek annyiban hasznosak, hogy a kérdésfeltevések elbizonytalanítják vagy megerősítik a szerzőt abban, hogy munkája valóban olvasóközönségre lelhet.

Futballozni mindenki futballozott, az is, aki nem. Minden este héttől leutazunk a tizenhatos mélyére, miközben a pálya játékosok függvényében méretet vált, de legalább megkülönböztethetőek a csapatok: pólós vs. csurdé felsőtestek. Lengyel hátra varrt Szűz Mária, hasában disznóval. Hogy szerencsehozó-e, annak nem én vagyok a megmondhatója. Az utolsó estére hirdetett felolvasások két részben folydogálnak, kiszorítva medréből az esőt. Az utolsó meccsel összecsúszva a lengyel–magyar műfordító műhelyben létrejött szövegek mégis rátaláltak a fröccsöző befogadókra a büfében. A mássalhangzótorlódás ismét zsibbasztja az érzékeim, s mint kiderül, nemcsak nyelvi problémák merültek fel fordítás közben, hanem kulturális szempontból is erős a különbség, más a néplélek, a gondolkodásmód, így hosszú munkafolyamat előzte meg a létrejövő szövegeket. Az egyik lengyel meghívott az érdekesség kedvéért javascript programmal vizuálisan ábrázolta egy magyar vers lengyelre fordításának különböző stádiumait, a nyers szöveg finomításának mozzanatait. Kabai Lóránt úgy érzi, verse sokkal jobban hangzik lengyelül, mint magyarul. A lengyelek a dicséretet megköszönték, pironkodva fogadták a tapsot, és arról meséltek, hogy a közös munkán túl nekik a fröccsgép, a hegyek és az udvar hátsó fertályában húzódó „hobbitház” tetszett a legjobban ebben a pár napban. A lengyel szövegáradást felváltották a líra- és prózaműhelyekbe hozott vagy épp ott írt szövegek, amelyek végighallgatásához kezdetben türelmet gyűjtöttünk, mivel a tavalyi tapasztalatokból – számomra legendákból – építkezve az éjjel soha nem érhet véget, és hajnalig tartó felolvasást jósoltak idénre is. Korpa Tamás konferálta fel a szerzőket. A szövegek egymásutániságát csak a technika akasztotta: egy ideig megafonba kiabálták a szövegeket, a hivatalos megafonállvány Kollár Árpád személyében testesült meg. A rend visszaállása után versek és novella(részletek) váltakoztak gyors ütemben, majd Horváth Benji Málik Roland 12 pohár című versét olvasta fel zárásként, ami a félvér szeszek és némberek eltolásáról és magunkhoz vonásáról ad intést az elkövetkezendő éjszakára vonatkozóan.

Ismét elnyúlt az éjszaka, másnap reggel a megafonból csengő hang szólít fel pakolásra, rendrakásra, székhordásra, sátorbontásra, ágyneműcserélésre, távozásra, boldog vasárnapra és jövő ilyenkori találkozásra. Eddig nem gondolkodtam azon (mióta felhagytam a gyerekkori táborozásokkal), hogy a kiszakadás az egy hét alatt megszokott térből ennyire megbolygatná az embert, amint az ismerősnek érzett vonások a szembemosolygó arcokon eltűnnek és hiányozni kezdenek.

Levisznek a révhez, útközben arra kíváncsiak, hogyan telt a tábor, mit tanultam ebben a pár napban. Nehéz válaszolni. Idő kell, mint minden másnak, hogy az élmény leülepedjen, és a lényegi dolgok megmutatkozzanak a belső zsongásból, visszatérve a külvilágba. Hazafele ismét hosszú az út, tizennégy óra busszal. Ezeket az éjszakákat csak átaludni lehet. Néha őznek álmodom magam, néha nem is álmodok. Olvasni nem lehet. Írni is csak addig, míg le nem merül a laptop, s energiatakarékos fénye szétszóródik a buszsötétben. Ezért késik a levél, ugye megérted. Várni kell, hogy minden megtalálja a maga medrét, kiszorítva esőt és idegen nedveket. Idő kell és türelem, úgy, mint a szeretethez.

 

Sárkány Tímea

Leadfotó: Horváth Győző, FISZ Facebook-oldal

További képek a FISZ Facebook-oldalán

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.