Ugrás a tartalomra

Szőcs Géza – Mit olvastam az újságokban? (Főként az erdély.ma hírlevélben)

Karácsony tájban olvastam azt a hírt, amely nyilván megvigasztalta mindazokat a székely atyafiakat, akik nem érzik elég fontosnak magukat, s netalán azt gondolják, hogy ott az Isten háta mögött, az elfelejtett székelyföldi végeken senki nem tartja számon őket, senki nem törődik velük.

Akiket ilyenszerű gátlások kínoznának, azok önérzetének bizonyára jót tesznek az USA Állambiztonsági levéltárából most előkerült dokumentumok, melyekből kiderül, hogy az ötvenes években melyek voltak az akkor fenyegetőnek tartott nukleáris háború romániai célpontjai. 

Beszéljünk most az erdélyi célpontokról.

Az 1956-ban kidolgozott csapásmérő stratégia Gyulafehérvár és Vulkány mellett két fő célpontot határozott meg, Sepsiszentgyörgyöt és Csíkcsicsót. Ha utóbbi esetében apró kis precíziós hiba csúszik be a célzóberendezésbe, a hidrogénbomba telibe találhatta volna a Siculicidium madéfalvi emlékművét, nem messze nagyapám szülőházától.

Székely, hiába menekülsz. A dormánfalviak is megszívták volna: Mojnest, a hegyen túl, ugyancsak kiszemelt célpont volt.

Vajon mivel vívhatták ki a csíkiak és háromszékiek a NATO haragját?

Talán azzal, hogy, olyan vitézül harcoltak a napóleoni háborúkban? Józsa Lajos írása emlékeztet rá, hogy a székely hadak ezekben az években – nyilván hálás szívvel, amiért a császáriak voltak szívesek rendet teremteni Madéfalván – több mint kétszáz csatában vettek részt derekasan és becsülettel. (Még egy Szentkereszty tábornok is harcolt ezekben az ütközetekben, igen vitézül, és mit sem sejtve arról, hogy a család árkosi kastélya milyen restitúciós polémiák tárgya lesz két évszázaddal később.)

Derekasan, hősiesen, vitézül.

Csoda-e, ha a NATO bepánikolt a székelyektől? Durr nekik egy hidrogént!

Adott időpontban a székely hadak a Rajna mindkét partját megszállták. Nem messze Kölntől. Ha kihúztak volna ott alig több mint kétszáz évet, komoly feladataik lehettek volna a minap, szilveszterkor, a kölni nők védelmében.

Szerencsére Henriette Reker, a kölni főpolgármester asszony tudja, mi a megoldás: fel is hívta a kölni lányok-asszonyok figyelmét arra, hogyan kell viselkedni a februári karneválon. Ne menjenek közel az idegenekhez, „tartsanak tőlük kartávolságot”.

Bezzeg Bíró Rozália, nagyváradi alpolgármesteri rutinjával, egészen más megoldásokban gondolkodik. „Az RMDSZ nőszervezete tartalmas rendezvényekkel töltötte ki a 16. Akciónap A Nők Elleni Erőszak Ellen elnevezésű kampányt, amely zéró toleranciát hirdet a nők elleni erőszakkal szemben.”

Erre a kampányra néhány hete került sor, de különösen az azóta történtek fényében ki ne értene egyet a zéró toleranciával, meg azzal, hogy „az is fontos, hogy olyan menedékhelyek, központok létesüljenek, amelyekben elszállásolhatóak az erőszakos cselekedetek áldozatai”. Talán Reker főpolgármester asszony másként gondolja? Vagy már el is kezdték a menedékhelyek építését a kölni nőknek?

És még egy-két cím, egy-két hír:

„A Balkán felől hódítaná meg Európát az Iszlám Állam.” Honnan máshonnan? „Leigázzuk a keresztény országokat, gyilkolni és mérgezni fogunk.”

Miheztartás végett.

És még egy gyöngyszem.

„Saját anyját végezte ki az Iszlám Állam harcosa.”  De miért is?

Az eset az ostromlott, bombázott, aknavetőkkel és gránátokkal lőtt Rakka városában történt. Az anyuka arra vetemedett, hogy fiának, az ifjú Ali Saqr-al Quasemnek felvesse, fiacskám, vajon nem kellene-e elmenekülni erről a helyről, ne húzzunk el innen valamilyen békésebb környékre?

Ali nem sokat hezitált, felnyomta anyját a parancsnokainál. És az anya ugyanazt az ítéletet kapta, mint Ruqia Hassan újságírónő, akinek volt mersze az ostromlott város mindennapjairól tudósítani. Mi a büntetése az ilyesminek? Halál.

Azt nem tudjuk, volt-e kéznél az újságírónőnek fia, aki kivégezhette volna. Ali mindenesetre megkapta hálás feladatként, hogy anyja hóhéra lehet. Az eseményre nagy nyilvánosság előtt, a rakkai posta előtt, több száz érdeklődő és okulni vágyó jelenlétében került sor, ott lőtte fejbe anyját a buzgó harcos.

Nem tudjuk, olvasták-e Várnai Zseni versét: 

Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek! 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.