Ugrás a tartalomra

Az író, aki nem provokál, olyan, mint az ivartalan here!

Az év legizgalmasabb versképeiből válogattunk olvasóink körében népszerű költőinktől és műfordítóinktól, a versrészletek néhol dialógusba lépnek egymással.
 
versképek
 
 
 
Az író, aki nem provokál, olyan, mint az ivartalan here!
 
Vörös István
Fotó: Vass Tibor 
 „Kikérem magamnak,
hogy barátaim és ellenségeim
ne tudjanak már verset
írni, mert feketére égett
az ujjuk az árulás
izzó acéltollát megragadva
”                                                                                                         
(Vörös István: Az indián)
 
 
Böszörményi Zoltán
 „Vesd le vándorruhád, Vergilius,
öltözz ünneplőbe! Eleget szolgáltad Dantét,
gyere, ülj közénk, kémleljük együtt az égboltot!
Későre jár. A pokol kapuit már bezárták.”
(Böszörményi Zoltán: És mindenütt a pénz)
 
 
Lennert-Móger Tímea
 vedlő bőrünk-
ből
ostort sodornak
hátakat vagy lovakat ütnek vele
hátakat vagy lovakat ütünk vele
generációk halnak bele
mire megtanulok élni
”    
(Lennert-Móger Tímea: Kilátó)
 
                                                                      
Varga Melinda
Ebben a versben, amit most építesz magadnak,
megtanulod, miként maradj látható láthatatlan
”                                                                      
(Varga Melinda: A nem női vers)
 
 
Szőcs Géza
„testetlen legyen és hallhatatlan,
de érezze őrizze őt átfutóban
az őszi préri,
bár lába már
a földet sem éri"                                                                                                                
(Carbonaro: A jó vers)  
 
 
Alexandru Pertria
„az író, aki nem provokál, olyan,
mint az ivartalan here!"
(Alexandru Petria: Provokálok, tehát vagyok)
 
 
Kabai Lóránt
Fotó: Hományi Péter                      
 
álmomban szemét voltam,
mert írtam valamit és megjelent,
valaki, noha semmi oka nem volt rá,
magára vette — mintha nem az irodalom
veszélyességéről beszélnék annyit.”
  
(kabai lóránt: Motyogás, hajnal)
 
 
Pál Dániel Levente                                                                                                                 
„Vanessa, ó Vanessa,
térdelsz ott angyalok között,
s el se hiszed, hogy ajkadon
búgó mély torok-hangon
már madárdal az istentagadás
(Pál Dániel Levente: Vanessa balladája)
 
 
Pál Dániel Levente
„Vakmerő és tudatlan
Az, aki átölel.
Hozzám még magam
Sem engedem közel.
                                                                       
(Kupihár Rebeka: Én)
 
 
Bék Timur                                                                                                               
Az életem egy névutó;
befut alám, mire fölér,
hónapokon általfutó,
bágyadt cigarettafüzér
.”
(Bék Timur: Nihil
 
                        
Muszka Sándor                                                                         
„Chopinnal kezdte 
fél deci kevert
az asztalra szórta nyugtatóit
ez szilva
ez körte
ez barack
ez málna
ez virágoskert
ez a gyerekkorom.”
 
(Muszka Sándor: Eső)
 
                                                                               
Áfra János
Fotó: Bach Máté 
Előled a napot varangyok takarják el,
gázokat eregetve masszává oldódnak fönt,
de te sodródj zajtalan, csendülj a mélyég övén,
és csak a sárkány égette utakra lépj.
(Áfra János: A fa születése)
 
 
Ármos Lóránd
 A rét puha test csendből és mohából.
Ködfoszlány a lágy fény felett. ”                                                                                         
(Ármos Lóránd: Fagyoslábú)  
 
                                     
Purosz Leonidasz 
És hova tűnt a mondatokból a lány,
aki, mint egy elromlott névmás,
úgy fest: nem pótolható
?”
(Purosz Leonidasz: A valóság holléte)  
 
                                                                                                       
Turi Tímea
védtelen vagy Te is,
mint egy elrontott hasonlat” 
(Turi Tímea: Kedden nem lesz háború)
 
 
Lakinger Tibor                                                                                                        
a sárkányt védetté nyilvánították az állatvédők,
az unikornist kilőtték
(Lakinger Tibor: Fazonra nyírt mesék)
 
 
Rónai - Balázs Zoltán portréja
„Csak mi vagyunk zombik.
Alvatlan koalák”                                                                                                    
(Rónai-Balázs Zoltán: Miami Aiport)
 
 
Izsó Zita
néha felpróbálja az útra kelők lábnyomait,
mint a kisgyerek az anyja cipőit
”                                                                                                   
(Izsó Zita: Az állatgondozó)
 
 
Bíró Tímea
 Fotó: Anatics Márta 
 
szorongatom a kulcscsomót
az átvizesedett kabátzsebben
mint aki ölni készül
de nincs hozzá  fegyvere”                                                                                                                
(Bíró Tímea: Léket vágunk)
 
 
Kemény Gabriella
Álmomban beleestem egy
zseb-univerzumba. A kör-alakú
szobák belülről nyolcszögűek voltak,
odébb kúsztak a pontok a helyükről, és
egyre forróbbak lettek a falak.”
 

(Kemény Gabriella: Zseb)
 
 
Fövényi Sándor
olcsó kölnit s alig-borostát
hord magán a magány, itt a Blahán,
hol lassan sátrat bont az áhítat
.”                                                                                                    
(Fövényi Sándor: A Blahán)
 
 
Magyar Eszter Csenge
Álmaimban a város felett
terpeszben állok
az égre visszadobott
hullócsillagok között.
                                                                                                       
(Magyar Eszter Csenge: Esténként)
 
 
Papp-Für János
 „láthatatlan íveket rendezel vaksi kezeddel
a kereten túli semmibe"
                                                                          
(Papp-Für János: Térélmény)
 
 
Király Farkas
dombzöldbe bukott a narancs nap.
emlékké lett. felét magamban hordom.”                                                                             
(Király Farkas: Koordináták)
 
 
Szűcs Noémi
„Fülünkbe vihar és lódobogás szökött,
a paplanodba sóhajtottam, mert
átfordítottad rajtam az éjszakát
”                                                                                 
(Szűcs Noémi: Fok-fokozat)
 
 
Vass Csaba
 ha azt hiszed semmi sem lehetetlen
akkor meséld el a vaknak miért szép a naplemente
vagy hogyan ásítanak a macskakölykök”
 
(Vass Csaba: A százkettesen)
 
 
Ilyés Zsolt
Fotó: Szabó R. Ádám 
 
köztestet ölt a hiány
csak magába dőlhet a kardvirág
önkéjjel rág a gyomorsav
elvszerűen jön az émely
végtagoltan hadar a nyelv”                                                                                                
(Ilyés Zsolt: helyettesíthetőség)
 
 
Sárkány Tímea
 Fotó: Szilágyi Kinga Magdolna  
szeretnél egyedül lenni, de szemből
és oldalról is lesnek rád, a test hús-
rózsákká bomol a benti nyomástól,
szétkenődik az esőverte táj.”                                                                                               
(Sárkány Tímea: vonat, kelet felé)
 
 
Csepcsányi Éva
„az éj zsebéből kifordul a tél”                                                                                            
(Csepcsányi Éva: télközel)
 
 
Acsai Roland
Hulló nyárfavatta
Úszik rajtad a partra
”                                                                                                   
(Acsai Roland: Nyári tankák)
 
 
Hevesi Judit
törött karfa a világ
és az ülés is kényelmetlen
de nem volt és most sincs
előled hova menjek
mint sötétedéskor
megvadult őzek
nincsen bennünk isten
 
(Hevesi Judit: Retúr)
 
 
Laczkó Vass Róbert
feslett szirének
tenger vizétől ittas
fecsegő lányok
incselkednek

a bosszúszomjat habzó
poszeidónnal
”                                                                                                                
(Laczkó Vass Róbert: Attiki Tragoúdi)
 
 
Tamás Dorka
Ophelia félholt-fehér,
Az éjszakai buszra vár.
Hamlet sehol.”
(Tamás Dorka: Ophelia Budapesten járt)
 
 
Horváth Benji
„És a Margit hídnál megérzed a téli holdat,
amíg fejedben üti a zongorát Thelonious Monk,
pilótád. Nem találsz benne hibát,
ahogy dúdolva újra repülőre szállsz.”        
(Horváth Benji: Relax)
 
 
André Ferenc
csak az lehet tiéd, mit felköhögsz.
csaholnak kint a legnagyobb kutyák,
bent magadhoz sincs elég közöd.
vesédbe égett rég az alkuvágy.”                                                                                         
(André Ferenc: Foneopátia, szókrátétellel)
 
 
Géczi János
Néhány nappal később kivirágzott a fa,
hogy felakasztotta magát rá az ifjú
a bűntudat kötelével.
Beszélik, hét se kellett, s elhulltak
a szeplőnyi szirmok
.”
(Géczi János: …öröktüzét.)
 
 
Laboda
apám a sziklakert
s benne én kövirózsa”     
(Laboda Róbert: Félálom III.)
 
 
Vass Tibor
Fotó: Orosz Tamás                                            
Apám rőt sövény
a lassú dél
előtt.
(Vass Tibor: Kék Radnóta)
     
 
Lackfi
„Elléptél a ködbe előlem! Míg éltél, sose tettem ezt meg,
de halálod után bátor lettem, most először letegezlek.
A vállamon ülsz, a hajamban alszol, máskor motyogsz fülembe,
s ha kérdem néha, mi van veled, nézel rám: hát mi lenne?”
(Lackfi János: Kései)
 
 
Szokolay Zoltán
A szerelem
óvatosan lép a házba,
idegen férfi sötét bútorai közé,
látszik, hogy nem ismeri a járást,
hosszú hajával takarja hátán a szárnycsonkokat,
fehér bőrpántos szandálját kezébe véve,
mezítláb halad a márványlapokon.”                                                                                   
(Szokolay Zoltán: Vendég)
 
 
Pethő
mondd leszünk mi még boldogok
vagy csak várjuk a megváltást
míg a bádogasztal könyökünk kivasalja
és a betonfalakra felköpdössük
a dohányt
”                                                                                                                        
(Pethő Lóránd: Azbeszt)
 
 
Hegedűs Gyöngyi
egyetlen tévút van: hinni,
hogy belenézhetek a tükörbe.
és egyetlen téboly: ha nem nézhetek bele sohasem.”
                                                
(Hidasi Hegedűs Gyöngyi: mintha lélegzetért)
 
 
Branczeiz Anna
néha az angyalok leveszik
a szárnyaik. A kuckójukban könnyezve,
piszkos fehérben ülnek hallgatag –
fojtó csendjük megnyugtat
téged.                                                                
(Branczeiz Anna: Aki angyalnak hív)
 
 
Dimény Árpád
Valahányszor tükörbe nézek,
ott egy sötét folt, bal felől,
mintha láthatatlan résekből
árnyék szivárogna
a járomcsont alatti siralomvölgybe,
ott őrlik egymást porrá a tiszta igék.”     
(Dimény H. Árpád: Én sötét foltom)
 
 
Török Panka
„Lélegzetem a szürke esti füst,
delírium-udvara van a Holdnak,
bordáimmal tüdőmön – élő üst-
dobon – játsszanak siratót a holtak
.”
(Török Panka: Visszamerülés)
 
 
Horváth Veronika
kavarog tobzódik hunyt szemed mögött a táj
és hajnallá hasad
”                                                                                                             
(Horváth Veronika: Metamorfózis)
 
 
Kálomista Bence
Színvakok festenek
rólam kirakatképeket:
tiritarka árnyalatokkal
készülnek a portrék,
egy felhasított vásznon
szétdörzsölt, fekete foltként
valósághűbb lennék.”  
(Kálomista Bence: Portré)
 
 
Fellinger
„A remény használt persely
a felszentelt, vadonatúj templomban,
ahol a hívek a falak lebontására
gyűjtenek minden áldott vasárnap.”
                                                                                 
(Fellinger Károly: Fájdalomcsillapító)
 
 
Bogd
Más dimenzióba
kiürült szívvel, elmével léptem át,
s azóta ott szobrozok a seholban.
”                                                                                    
(Bogdán László: A költői verseny XIV.)
 
 
Lőnhárt Melinda
Szétpukkadt vízhólyag az ég,
hófehér tenyerén
naptükörtojás,
gomolygó ködfátyolcafatok,
ma is elmarad a havazás,
az álom fehér gyolcsot
sző körém.”
                                                                                                                     
(Lőnhárt Melinda: November)
 
 
Birtalan Ferenc
fehér szoknyájú kamillasárga nyár
hazudom jó ez
de gyöngülő ujjaim közül kiperegnek az esték
csak a hold a szél az igaz
az álmok széthordják az ember gyöngülő testét
(Birtalan Ferenc: Kamilaének)
 
 
Marno
 Az ablakban
napoztam, szemközt az irodaház
ablakait tisztították az alpinisták.
Az ég ibolyántúli fényben izzott.”   
 (Marno János: Bruno Alzheimer emlékére)
 
 
Ayhan Gökhan
„Örömömhöz úgy simul az épület, mint
hang melege a hidegebb erényhez”                                                                                 
(Ayhan Gökhan: A bécsi szemétégető)
 
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.