Ugrás a tartalomra

Gondolatváltás a Kisdeddel – Zimonyi Zita dialógusa

„– Tudod, hogy megtagadnak majd – számtalanszor! Aztán lobogókra tűzik a neved, rád hivatkozva rántanak tőrt, kardot, gyújtanak máglyát, robbantanak bombát, és újra megtagadnak, majd diadallal felmutatnak?

– Mindaz, amit megtesznek majd a nevemben, egymással teszik.”

– Nézd, e vérfoltos vásznon vajúdott édesanyád.

– Világra jöttem, ő a karjába vett, s felemelt.

– Majdan te emeled a magasba.

– Akinek erő adatott, az használja önmaga és mások felemelésére!

– Születhettél volna Heródes házába is...

– Semmi sem rossz vagy jó önmagában.

– De akit sima úton indítanak, hamarabb célhoz ér, mint akit göröngyök gátolnak!

– Nem az számít, milyen az út, hanem, hogy ki megy rajta!

– Kisded, tudod, ki vagy, látod előre sorsodat?

– Önmagam vagyok. Ember. Véges a végtelenből.

– Embert mondtál?

– Embert. Ember fiát.

– Az Írás és majdani hited szerint Isten fia vagy.

– Az, miképpen te is.

– Nem értem: engem nem hívott századok sora, jövendölés, sem népek hada.

– Minden, ami eddig volt téged hívott.

– Nem érzem. Egyedül vagyok a végtelenben!

– Figyelj jobban világodra!

– Kisded, tudod, mi vár rád?

– Mint mindenki másra: élet és halál.

– Másodszor kérdem: tudod, mi vár rád?!

– Hordom majd életem terhét, keresztemet.

– Csak egyetlen szó Pilátus előtt, és megmenthetnéd majd magad.

– Csak egyetlen szó, és megmentem majd magamat, s ezzel magunkat!

– Ha választhatnál, kiválasztott lennél?

– Sorsa önmaga az ember, miként Isten is önmaga léte.

– Tudod, hogy miattad csecsemőket ölnek meg majd, kivégeznek több százezer embert, és felszabdalják érted a világot?

– Nem miattam, hanem a hatalomért!

– Tudod, hogy népedet nevedben üldözi majd e világ?

– Egy tőről fakad itt minden hajtás, egy tőről hullik a mélybe is.

– Péter apostolod utódai kőszikla helyett aranytrónuson ülnek majd, tőled soha nem hallott tanításokkal törvénykeznek rubintos pásztorbottal kezükben…

– Tanításom a lélek kincseit gyarapítja, a megismerést oltalmazza. Törvényem ez, nem más!

– Tudod, hogy megtagadnak majd – számtalanszor! Aztán lobogókra tűzik a neved, rád hivatkozva rántanak tőrt, kardot, gyújtanak máglyát, robbantanak bombát, és újra megtagadnak, majd diadallal felmutatnak?

– Mindaz, amit megtesznek majd a nevemben, egymással teszik.

– Oszd szét vagyonod, mondod majd egykor, de a vagyonát nem osztja szét senki. A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek. Százezrek nyomorognak, százezrek vesznek éhen.

– Nincs nagyobb teher a vagyonnál…

– Ez a vigasz?!

– Nem. De ez itt a szellem és anyag világa. Egyik erényét vagy bűnét ne kérd számon a másikon!

– Miként te Buddha után, próféták jönnek majd utánad is, igazabbnak hirdetve magukat náladnál.

– Mindegy, hol kutatsz, ha elfogadásra, megnyugvásra, odaadásra találsz.

– Hát nem te vagy az út, az igazság és az élet?! Az egyetlen?!

– Utam a békesség, igazságom a megbocsátás, életem a jótevés!

– De hol rejlik a szerteszórt igazság, s mi az egyáltalán?

– Keresése, felfedezése, elfogadása annak, ami benned jó!

– Születésnapodon kérdem: Ha elesnék, felemelnél?

– Nem. Nem én sújtalak a földre. Állj fel! Nekem is lesz erőm hozzá –háromszor keresztem terhe alatt.

– Hát elhagytál mindörökre, vagy nem is voltál velem soha?

– Mindig veled voltam, vagyok és leszek – amíg magaddal leszel!

– S ha testem végleg elveszítem?

– Ami Istentől van benned és bennem, az nem vész el, emelni sem kell, el sem veszítheted soha!

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.