Ugrás a tartalomra

Amerikai ropi a magyar diákoknál

Miközben néhány napja hirdették meg a „Minden este népmese. Tegyünk együtt a magyar népmesekincs terjedéséért!” cselekvési programot, az Egy ropi naplója című könyv töretlenül hódít az iskolások körében. Vajon mi lehet Jeff Kinney furcsa műfajú könyvének titka? Bárdos József írását olvashatják.

Jeff Kinney műve, az Egy ropi naplója az utóbbi idők egyik nagy sikerkönyve az iskolások között. Nálunk 2008-ban jelent meg az első kötet. Azóta a sorozatnak 9 darabja kapható (most novemberben jelenik meg a 10. rész). A gyerekek ezt olvassák a pad alatt az iskolában, ezt olvassák a metrón. Ezt olvassák otthon. Egyáltalán kézbe veszik. Olyanok is, akik állítólag nem szeretnek olvasni.

A magamfajta kritikus azt kérdezi, miért? Mi a magyarázat? Mi ez a titok?

Ezek az amerikaiak tudnak valamit – vághatjuk rá. Tudnak ifjúsági könyvet csinálni. Nézzük, hogyan!

Először lássuk a szerzőt! Semmi különös: egyetemet végzett, egyetemi lapot szerkesztett, számítógépes játéktervező, rajzoló és író. Olyan, aki valóban tud írni. Ez talán a titok első része. Amerikában az, aki erre adja a fejét, megtanul írni. Megtanul szerkeszteni, alakokat mozgatni, sztorit formálni. Így születik a kézirat. Mellesleg a szöveget a saját rajzai illusztrálják, sőt a képek a történet elhagyhatatlan részei. Viszont önmagukban is megállnak, szórakoztatóak. Ilyesmivel a tabudöntögető Tandori Dezsőn kívül nálunk senki nem próbálkozott. Nála viszont hiányzott a könnyed humor.

De a kézirat még nem könyv. Ahhoz kell egy kiadó, egy szerkesztő, aki el tudja fogadni ezt a képSregény játékot, merthogy ez a műfaja az Egy ropi naplójának. Szükség van még egy tördelőre, aki a könyvet az író szándéka szerint meg tudja formálni, sőt a szöveg betűtípusának kiválasztásával, a szellős, jól tagolt szövegtükörrel könnyen áttekinthetővé, könnyen olvashatóvá, fogyaszthatóvá tudja tenni. Egy oldalon nincs 50-90 szónál több. Egy oldal 13 sor, az is 4, tágas szünettel elválasztott bekezdés. A nehezen, lassan olvasók is jól haladhatnak vele. A csökkentett erőfeszítés lehetővé teszi, hogy a szöveg jelentése, humora is eljusson az olvasóhoz.

Milyen a történet? Semmi különös. Válaszd szereplőknek a kiszemelt olvasók korosztályát, írj iskoláról, az biztos bejön! Ráadásul ezek a történetek még csak nem is nagyon eredetiek. Osztálytársak, barátok, szülői tilalmak, iskolai lógás, ügyetlenkedések teszik ki a nagy részét.

Akkor miért fogyhat ennyire? Például azért, mert valójában nem is regény. Inkább sztorik füzére, amelyeket csak a főszereplőnek és barátjának alakja köt össze, és persze az iskolai év. Tegyük még hozzá, hogy a naplóforma is segít: nem kell nézőpontot váltogatni, az elbeszélő egyenlő a hőssel, könnyű azonosulni vele.

Mindez azért jó, mert nem szükséges elmélyedni ebben a világban: felszínes olvasás is elég, könnyed szórakozást nyújt. Teljesítmény-centrikus világunkban már ez is siker: „200 oldal egy hét alatt! Az már valami! Igaz?”

A fordítást Szabados Tamás és Gyurkovics Máté készítette. Szép, korrekt munka. Pedig tudjuk, nem könnyű az amerikai ifjúsági szlenget magyarra átültetni. Egyikük nem akarta mai diáknyelven beszéltetni hősét, megelégedett néhány jelzésértékű szóval, fordulattal. Kivéve talán a címet. Hogy a ropi tényleg ilyen kétbalkezes ifjoncot jelent-e a mai diáknyelvben, nem tudom. Talán mostantól kezdve igen… Schlemilt vagy Pechvogelt mégsem írhatott. Hol van az már! Az eredeti Wimpy pedig, akit az amerikai olvasó jól ismer a Popey-sorozatból, nálunk ismeretlen. A szerencsétlen flótás nehézkes, gyenge lett volna. Szóval egy ropi lett a főhős. Történetét mindenképpen érdemes elolvasnia a gyerekeknek és a felnőtteknek is.

És ha Amerika, akkor nem maradhat el a megfilmesítés sem. A rendező Thor Freudenthal, és hozzá csatlakozott négy profi forgatókönyvíró. A film már nálunk is látható.

 

Bárdos József

Jeff Kinney: Egy ropi naplója. Szeged, Könyvmolyképző, 2014.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.