Ugrás a tartalomra

A valóság nyomora és a képzelet szabadsága

Sándor Zoltán Térdről a világ című kötete izgalmas kérdésekkel, új szempontokkal gazdagítja a délvidéki magyar kisebbség háború utáni életét feldolgozó irodalmat. A könyvet Főfai Rita mutatja be.

Sándor Zoltán nemcsak termékeny, de sokoldalú fiatal vajdasági magyar alkotó is. Mind publicisztikai, mind írói tevékenységéért számos elismerésben részesült. Előbb Az Év Újságírója Díjat, majd a Gion Nándor prózaíró ösztöndíjat és a Herceg János Irodalmi Díjat tudhatta magáénak. Tehetségét megmutatta lírában (Sár című verseskötet), drámában (A tor), prózaíróként pedig regényben (Emese) és novellákban (Az élő J.K., A szoba, Föltámad a szél). Műveiben nagy hangsúlyt kap fikció és valóság viszonya, illetve a 90-es évek balkáni háborújának a volt Jugoszlávia területén élők mindennapjaira gyakorolt hatása.

Legújabb novelláskötete, a Térdről a világ is magán hordozza e háború nyomait, azonban időben és térben kiterjedtebb folyamatokat érint. Erénye, hogy több társadalmi csoport (egyik napról a másikra élő nyugdíjasok, szegény értelmiségiek, veteránok, újgazdagok, stb.) szempontjából járja körbe az átvitt értelemben is peremvidéken élők problémáit. Nemcsak a szegénységet, a megélhetési nehézségeket tárgyalja azonban a Térdről a világ, mivel az értékvesztésnek, a világba vetett bizalom megingásának, a társadalmi szabályok figyelmen kívül hagyásának vagy kijátszásának szintén szerepe van a kiszolgáltatottság kialakulásában. A politikai csatározások, tévedések átjárják a hétköznapokat, részei a legszemélyesebb döntéseknek is.

Többféleképp szövi át a kötetet a háború utóérzése és az abból fakadó egzisztenciális, identitásbeli bizonytalanság, erkölcsi meghasonlás. A legsikerültebb megoldások a magyarázat, elemzés helyett az expresszivitásra helyezik a hangsúlyt, az érzékszervekre akarnak hatni. Nem kijelentenek, inkább sugalmaznak, érzékeltetnek. Ilyen például a kötet címadó novellája, a Térdről a világ. Az olvasó nem tudja pontosan, mi juttatta Alexet nyomorba, de éppen ez a homályosság irányítja a figyelmet az előzmények elemzéséről a karakter szubjektivitására, jelenére.

A kimondatlansággal, érzékletességgel jól bánik A három bajtárs novella is, amelyben a társait egykor cserbenhagyó veterán újra találkozik bajtársával, és szembesül tettének következményeivel: „A sírjánál megesküdtem rá, hogy az első adandó alkalommal kinyírlak. – Sale lesütötte a szemét, némán bólintott, és elnyomta a cigarettacsikket. Mindketten maguk elé meredtek, és hosszú hallgatásba burkolóztak. – Lehet még egy ital? – szólalt meg végül Sale.” Figyelemre méltó megoldás, hogy a brutális harcok nyomai több esetben éppen felaprózódásukkal, elszóródásukkal kerülnek előtérbe. Ahogy a Bűnhődésben a tévébeli lövöldözés összemosódik az úttest dübörgésével, vagy az Adósságban a levágott tyúkok vérére utalás végigkíséri a művet, úgy szövik át a múlt kegyetlenségei a jelen világát: „Hallod apjuk, ez a tojás nagyon finom. Vérré válik bennem.” A társadalomban megingott hittel függ össze a szereplők gyakori illegális, alvilági tevékenysége, amely szintén a bűn, a kétes cselekmények háttere.

A kötet kevésbé szerencsés megoldásai közé tartoznak azok, amelyek a problémákat konkretizálva, már-már didaktikusan mutatják be, például az Adósság. A cselekmény és a szereplők sablonosak, a kölcsönért folyamodó nyugdíjas és a segítséget megtagadó szomszéd, boltos, gazdag munkáltató, végül az arrogáns pénztáros története leginkább egy tanmesére emlékeztet. Bár a befejező gondolat, vagyis az idős házaspár adósságának kiegyenlítése az ábrándok révén szép és izgalmas ötlet, a megelőző klisék egymásra torlódására nem megfelelő válasz. Ez a felületesség megfigyelhető ott is, ahol nem a szegénység, hanem éppen a gazdagság és annak ára van a középpontban. A Natúr paradicsom a karrier és család összeegyeztetésének konfliktusát mutatja be, de nem lép túl az ismert élethelyzet sokadszori újramondásán: a munkájának élő, kosztümben tipegő, gyermekeivel bánni nem tudó nő és az idealizált otthon melegét megteremtő férje, majd a végén az asszony rádöbbenése a család jelentőségére.

Erkölcsi kérdések is gyakran felmerülnek a kötetben, ilyen többek között Az Életre ítélve, ahol az abortuszról beszélget egy tanulmányait folytatni akaró állapotos lány és az egyház álláspontját képviselő pap. A sok lehetőséget magában rejtő téma azonban a két ellentétes vélemény ütköztetésében merül ki, a pap végső tanácsa pedig (a lány ne árulja el barátjának, hogy nem az övé a gyermek) meglepő módon kisiklatja a beszélgetést, hiszen nem az alapvető problémára válaszol.

Az egész művön végigvonul a kérdés: mi az értelem, az intellektus, a művészet szerepe ebben a magára hagyott világban? A borzalmak és bűnök lenyomatai mellett mindvégig jelen van mintegy menekülési lehetőségként a valami magasabb rendűre vágyakozás. Ezt a leggyakrabban a művészet képviseli, és ahogy a krízis bemutatásánál, úgy a reménykeltő elemek működtetésénél is azok a sikeresebb megoldások, ahol a cselekménybe épülve, jelzésértékűen vannak jelen ezek a kapaszkodók. Például az abortuszról gondolkodó lány egy anyát a gyermekével ábrázoló festményben próbálja megtalálni a választ, vagy a munkájának élő asszony egy szürreális képpel tudná leginkább kifejezni helyzetét. Különösen érdekes a Vasemberek orgiájában a fémmel szeretkezésről szóló vers valóságba ültetésének gondolata. Az egyébként remek költemény megvalósítása azonban abszurd brutalitássá fajul, pedig művészet és realitás viszonyának izgalmas feldolgozása lehetett volna. Kár, hogy mindez csak az írás végén merül fel, és nem e köré épül a novella, mert így az eredeti ötlet kifejtése helyett a „darabolós” horrorokból megszokott klisék vannak túlsúlyban.

Máskor a művészetre vonatkozó elemek jelentősen csökkentik az olvasói élményt. A Jelenetek egy kiállításról vagy a Tiszta művészet alapkoncepciója ötletes, kommentárjai azonban feleslegesek, ráadásul mintha tankönyvek bonyolult idézeteit mondanák fel: „Fotóművészünket a létértelmezés szándékából fakadó művészi alkotás késztetésének és céljának közös síkba helyezése hozza gépével pillanatnyi szimbiózisba.” Hiába jelennek meg a mindennapok kiszolgáltatottsága fölé emelő lehetőségek, nem látni, hogy eredményesek lennének. A szereplők egyre inkább kiüresednek, alig találnak erkölcsi viszonyítási pontokat, a nyomasztó környezet szétzúzza a megmaradt értékeket.

A Szép új világ a kötet egyetlen novellája, ahol jelen van a misztikum. A különös hangulatú mű mintegy összefoglalja az eddigieket, a rejtélyes körülmények között, meztelenül az istállóba kerülő, magzatpózt felvevő férfi az új generáció képviselőjeként beszélget az őrület jeleit mutató asszonnyal. Míg a politikai hitegetéseket közvetítő választási plakát szép új világot ígér, az asszony a világ pusztulását látja. A boldogság és remény végső elvesztéséből következő kiüresedés pedig nem puszta pesszimista szólam, hanem profetikus kinyilatkoztatás.

Sándor Zoltán kötete izgalmas kérdésekkel, új szempontokkal gazdagítja a délvidéki magyar kisebbség háború utáni életét feldolgozó irodalmat. A nagyszerű ötletek ellenére bosszantóak a stílusbeli bizonytalanságok, szóismétlések (a „jövevény” szó például rendkívül gyakran, nem odaillően szerepel), indokolatlanul infantilis kifejezések (bácsi, jövevény, kukucskál). Zavaróak továbbá azok a kevésbé kreatív, ám igen gyakori megoldások, amikor a szereplőkre egy-egy ruhaneműjükkel vagy más fizikai jellemzővel (bajuszos, szemüveges) mutat rá a narrátor, néha pedig követhetetlen az interakció. A már említett közhelyek olykor mind a cselekményt, mind a hangulatkeltő elemeket (villámlás, lámpa kialvása, harangzúgás stb.) gyöngítik, és a sablonos karakterek gyakori alkalmazása is többször ront a befogadói élményen. Sztereotip ábrázolásokkal kelteni sajnálatot és ellenszenvet nemcsak didaktikus, de már-már moralizáló olvasathoz vezet.

Sándor Zoltán legújabb kötetében úgy mutatja be a társadalmi kiszolgáltatottságot, hogy egymásba szövődik kegyetlenség és művészet, a valóság nyomora és a képzelet szabadsága. Sajnos az írások ingadozó színvonala gyakran megzavarja az olvasás élményét.

 

Főfai Rita

Sándor Zoltán: Térdről a világ. zEtna, 2015.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.