Ugrás a tartalomra

Képzavar-elhárítás – Irodalmi Jelen műhelynapló 7

A pályakezdők leggyakoribb gyermekbetegségeivel: közhelyekkel, képzavarokkal és rossz mondatokkal foglalkoztunk az Irodalmi Jelen legutóbbi íróműhelyén, a hagyományokhoz híven a kolozsvári Bulgakov Kávézó emeleti termében.

 

Képzavar-elhárítás

Irodalmi Jelen műhelynapló 7

 

„Ébren alusszuk át porszem életünk”, „A lét magához tért”, „Megadásvágytól tüzelve küzdök veled”, „Szemem hecserlibozót”, „Lehunyja két szemét a tudat”, „Csak a meleg színek díszítették magányomat”, „Fogad csikorgatásától majd én is elalszom” – ilyen és ehhez hasonló költői képeknek szánt borzalmak a pályakezdők első verseiben gyakran előfordulnak. A legutóbbi műhelyen arról beszélgettünk a résztvevőkkel, hogyan küszöbölhetik ki ezeket, illetve mi az, ami esetleg „hasznosítható” belőlük.

Nemcsak a verset író, a prózát művelő fiatalok is leírnak néha nagyon kacifántos mondatokat, íme egy példa: „Miért remeg benne a legyőzött félelem, mely ordít, de oly halkan, mint a suttogás, mint a lélegzet, mint ahogy elfolyik az idő...” Kezdő alkotó első próbálkozása nagyon ritkán lesz remekmű, bár kétségtelenül ilyen is előfordul. Gyakoribb, hogy hibás sorok, képek töltik ki az első szárnypróbálgatásokat. A többség ezeket később megsemmisíti, hogy ne legyen évtizedek múltán kíváncsi bölcsészek aranybányája, s ne ezen nevessenek a jövő olvasói.

Műhelytagjaink ilyen és ehhez hasonló „meredek” képtársításokat szerencsére már csak elvétve vetnek papírra, de ezek is elronthatnak egy különben jó verset vagy novellát. Ezért úgy gondoltuk, megpróbálunk egy kis tavaszi nagytakarítást végezni. Az elmúlt fél év során összegyűlt szövegekből összegereblyéztem a legbántóbb részeket –  ezekből idéztem fentebb –, s arra kértem az est résztvevőit, ők is hozzanak magukkal néhányat lehetőleg saját szövegekből, de akár más kortárs műből is.

Az így összegyűjtött közhelyek, képzavarok és rossz mondatok  tárházból aztán ki kellett választaniuk egyet, hogy próbálják javítani, „használhatóvá” tenni.  Az irodalmi förmedvények zömében a műhelytagok korábbi verseiből kerültek ki, de akadt közismert kortárs írótól is kissé patetikusra sikerült mondat, amely nem illett szövegkörnyezetébe. A legtöbb közhelyet Tasnádi Ildikó hozta magával, saját régebbi verseiből válogatván, de Varga-Sándor György is több ilyet bocsátott rendelkezésünkre.  Végeredményben mindenkitől előkerült egy-egy súlyosabb vagy könnyedebb költői vagy írói bukfenc.

A részvevők bő fél órát kaptak a javításra, s volt, aki nemcsak jó képet, hanem egész verset írt belőle. Gotha Robert Milánt csókolta ekképp homlokon a múzsa, igaz ugyan, hogy a versen még akad javítani való, de használható alapanyag lett belőle. Lőnhárt-Schneider Csenge, aki először vett részt az íróműhelyen, fiatal korát meghazudtolva, nagyon ügyesen pofozta ki Tasnádi Ilkdikó két sorát. Varga Sándor-György is remekül nyesett meg néhány zavarosabb képet, ezen a műhelyen ő dolgozott a legtöbbet. Gere Nóra Szucher Ágnes Bernadett versképét: a szemem hecserlibozótot prózába ültette át, s így már nem volt annyira zavaró fülnek. A történetben ugyanis a hecserli a szem vérmességére utal, így már el tudtuk képzelni a képet.

A legnépszerűbb képzavar a szemem hecserlibozót és a fogad csikorgatásától majd én is elalszom volt. A műhelyen más kontextusba helyeztük, kibontottuk ezeket, s megállapítottuk, hogy a legelrettentőbb költői képből is lehet jót fabrikálni egy kis ügyeskedéssel. Persze sok olvasás, ujjgyakorlatok híján a képzavarok, közhelyek és rossz mondatok elburjánzanak a művekben, a klasszikus és kortárs irodalom alapos ismerete feltétele annak, hogy valakiből egyszer jó költő, író legyen.

A szórakoztató gyakorlat után néhány saját szöveg is elhangzott. Megismertük Lőnhárt–Schneider Csenge verseit, aki még a gimnázium padjait koptatja, s az iskolai problémák ihletik meg. Ironikusan, fanyar humorral közelíti meg ezeket a témákat,  és dicséretére válik az is, hogy szövegeiben nincsenek a fentiekhez hasonló, giccsbe hajló, zavaros  képek. Logikusan építkezik, jó érzékkel használja  a nyelvet. Bár a kötött formával is kísérletezik, a rímkezelésben van mit tanulnia.

Csenge után Milán hosszabb novellájának részletét hallgattuk meg, és megállapítottuk, hogy prózai szövegben sokkal jobban működik a szójáték és a humor, amelyeket verseiben előszeretettel alkalmaz.

A következő műhelyen Jánosi Andrea festőművészt látjuk vendégül, akinek képeit nemrég használtuk ihletforrásul. A beszélgetőesten irodalom és képzőművészet kapcsolódási pontjairól lesz szó.

Varga Melinda

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.