Irodalmi Jelen íróműhely-napló – 1. – „Az ősz szkizofrén évszak, város szeretne lenni”
Ezek a fiatalok bátrabban bánnak a nyelvvel, könnyebben néznek szembe saját magukkal, nincsenek megfertőzve a különböző irodalmi szekértáborok fölösleges ideáival.
Irodalmi Jelen íróműhely-napló – 1.
„Az ősz szkizofrén évszak, város szeretne lenni”
Kolozsvár a költők városa, aki ide kerül főiskolára, egyetemre és verselni kezd, annak nincs könnyű dolga, mert kőkemény verseny folyik. Ha valaki túléli az első Bretterét, megír néhány ügyesebb verset, de elbízza magát, nem dolgozik, rögtön jön egy fiatalabb, aki lekörözi, megelőzi, földbe döngöli.
Az Irodalmi Jelen Debüt rovatának versrészlegét szerkesztvén csak kapkodom a fejem, ha erdélyi költők kéziratait olvasom, és sokszor nehéz helyzetben vagyok, amikor dönteni kell, melyik szerzőt javasoljam a publikációra. Meg az is lényeges szempont, hogy az anyaországiak és más külhoni társaink se maradjanak háttérben, minden tehetség kapjon esélyt a megszólalásra. Egy év alatt rengeteg versből volt alkalmam válogatni, s a költeményeket olvasván arra a következtetésre jutottam, hogy a kortárs költészet megújulás előtt áll. Ezek a fiatalok bátrabban bánnak a nyelvvel, könnyebben néznek szembe saját magukkal, nincsenek megfertőzve a különböző irodalmi szekértáborok fölösleges ideáival.
Valamikor tavasszal fogalmazódott meg bennem először: jó volna egy kreatív írásműhelyt indítani, ahol ezek a szerzők találkoznak egymással, lehetőséget kapnak arra, hogy interaktív formában kapjanak visszajelzést a műveik kapcsán. Kolozsvár erre nem csak azért alkalmas, mert én is itt élek, s így kézenfekvő a helyszín, hanem mert erős irodalmi-művészeti centrum számos kiváló művésszel, költővel, íróval. Egy húszas évei elején járó alkotónak ennél jobb közeg nem igen adódhat a kibontakozásra. Az meg már csak hab a tortán, hogy a román kortárs líra legújabb gyöngyszemeibe is bele lehet kóstolni.
Az első műhely időpontját, amelyre saját szövegek mellett tematikus alkotást – Kolozsvár őszben címmel – is vártam, október második hetére tűztem ki, gondolván, hogy addigra már mindenki visszaérkezett a Kincsesbe, túl van az eget rengető bulikon, s már írja is az első szemináriumi dolgozatát. Azok az alkotók kaptak meghívást a műhelybe, akik megjelentek a Debüt rovatban, illetve írásaik megjelenés előtt állnak. Persze nem zártam ki annak lehetőségét sem, hogy bárki eljöjjön, és belekapcsolódjék ebbe az izgalmasnak ígérkező tevékenységbe.
Mivel a rendezvény nyilvános volt, híre a Facebook virtuális falujának köszönhetően sok helyre eljutott, így André Ferenc, Gábos Dezső, Kulcsár Árpád, Gotha Róbert Milán, Kiss Júlia, Ugron Nóra, Sárkány Tímea mellett új arcok is megjelentek a Bulgakov nagypince félhomályos asztalainál. A rendezvényünkre két közismert irodalmár is eljött: Bréda Ferenc és Weiss Raoul. Bréda hasznos tanácsait az alkotások kapcsán ezúttal is köszönjük.
A Bulgakov nagypincéje nem irodalmi estekre van kitalálva, a helyszínválasztás objektív okok miatt alakult így, mivel az emeleti terem, az Irodalmi Szalon felújítás alatt áll, s a kávéház nemdohányzó részébe elég szadista gesztus lett volna ennyi nikotinfüggő poetát beültetni. Úgy döntöttünk, maradunk inkább a dantei pokol szövegalkimistái.
Tematikus alkotást nem mindenki hozott magával, volt, aki nem tudott ráhangolódni a témára, vagy elfoglaltságai miatt nem sikerült írnia. Más mű viszont annál több előkerült a tarsolyból, s csak úgy sziporkáztak a jobbnál jobb képek például Kulcsár Árpád címtelen verseiben, aki az iróniát jó érzékkel építi be a soraiba:
Ugron Nóra, akinek versei megjelenés előtt állnak, külön dicséretet érdemel azért, ahogyan megszemélyesítette az őszt. Nóri szerint az évszaknak barna haja van, a költő mellé áll az átjárónál, és utazik a villamoson. Melyben a megszólíthatalan című alkotása ugyancsak figyelemre méltó, akárcsak az L című verse, vagy az egyelőre még címtelen alkotása, melyben a hiánynak ötvenhét kilónyi súlya van:
Nem fél beépíteni verseibe 21. századi kifejezéseket, például a „youtubelistát”, ez külön pikantériát kölcsönöz verseinek.
Kiss Júlia aznap írta meg csend című versét, amely kapcsolódik az őszhöz, viszont inkább epikus jellegű alkotás, nem tud verssé válni, akárcsak a Fodor Ákos-mottóval indító körvers. Mivel a máskor nagyon lírai, finom képeket használó lány új versei inkább prózai szövegnek tűntek, arra biztattuk, próbálkozzék ezzel a műfajjal is.
Gotha Róbert Milán poétikai képességei sem szárnyaltak, megpróbált néhol humoros elemeket vinni a szövegekbe, de sajnos túl barokkosra, zavarosra sikerültek. A jóból megárt a sok című verse alapján nála is fölfedeztük a „mesélőkedvet”. Reméljük, a következő ülésen novellával próbál meg levenni a lábunkról.
Bár Gábos Dezső prózás debütösünk is megjelent a körön, sajnos nem hozott magával új írást. A jó prózához sokkal több idő kell, mint a vershez – talán ez az oka. Szeretnénk mielőbb meghallgatni új novelláját.
Sárkány Tímea tizennyolc című verse, amely nemrég látott napvilágot a Debütben, kifogástalan volt. A fiatal kézdivásárhelyi lányt André, aki a Bretter Kör új elnöke, föl is kérte egy bemutatkozó estre, de ő egyelőre nem állt kötélnek, mivel kevés verse van, szám szerint kilenc. Bár kétségtelen, hogy ezzel a kilenccel könnyűszerrel meg tudná nyerni a harapós kedvű brettereseket.
Az est fénypontja az új arcok bemutatkozása volt. Turcsány Bíbor három rövidke verse, sajnos, még nem nem elég kiforrott. Bár közhelyeket tartalmaznak, nem bátortalanítottuk el az írástól. Három vers alapján még nem lehet eldönteni, költő lesz-e belőle. Kiderült viszont, hogy Bíbor énekel, és inkább előadóművésznek érzi magát, mint költőnek, de ettől függetlenül nagyon örültünk jelenlétének, és visszavárjuk.
Vass Csaba kissé régies nyelvezetet használ ugyan, néhány költői képe azonban figyelemre méltó, verseinek egyik erőssége az ironikus hang. Több olvasással, a kortárs líra alaposabb megismerése által sokat fejlődhet.
Molnár Bea versei kapcsán megállapítottuk: inkább az esszé felé hajlanak. Azért néhány szép kép erejéig jó volt elidőzni bennük:
André Ferenc, aki a Debüt rovat induló szerzője volt, és már számos rangos irodalmi lap közölte írásait – a Szép versek antológiába is beválogatták –, ősz témájú versét, melyet előző este írt, elveszítette. No de, mint kiderült, kiforrott költővel van dolgunk, pályája jó úton halad az első kötet felé, nem volt megerőltető számára gyorsan egy új verset írni. Bár ő nem volt megelégedve újdonsült művével, minket lenyűgöztek átütő erejű képei.
báboló
André fölolvasott egy korábbi verset is, mindkét alkotás szép zárása volt az Irodalmi Jelen első, csaknem háromórás íróműhelyének.
Varga Melinda