Ugrás a tartalomra

Rejtőzködő írószobrok – Buda

A tizenegyedik kerületben, a Feneketlen tó Bartók Béla út felőli szélénél áll Kosztolányi Dezső mellszobra, melyet Borbás Tibor készített 1979-ben. A hanyag eleganciával könyöklő művész alakja talán egy kicsit szikárabb, mint fotói alapján elképzeljük, hiányoznak róla a jól ismert „kisgyermek” vonásai.

A szoboralak mellett Kosztolányi Mágia című, 1912-es verseskönyve hever, még a címlapot is gondosan megmunkálta kőből az alkotó.

Kosztolányi barátja, Karinthy szobráig nem kell sokat sétálnunk – az alkotás  a később róla elnevezett út végén áll, amit az ő korában még Verpeléti útnak hívtak. A magasból önmagára letekintő író ötletes metafora, különösen, hogy Karinthy milyen szívesen játszott el műveiben az élet és halál kettősségében rejlő lehetőségekkel. De a Találkozás egy fiatalemberrel című novellája is ihletője lehetett az önmagát szemlélő író alakjának. A szobor alkotója Paulikovics Iván, 1988-ban avatták fel. 

Az első kerületben Kosztolányi egykori Logodi utcai otthonától egy ugrásra található az az emlékmű a Vérmező szélén, amelyre Márai akár rá is láthatott volna Mikó utcai lakása ablakából – persze akkor még nagyon messze volt Babits Mihály születésének 125. évfordulója. Ebből az alkalomból avatták fel ugyanis 2008-ban a költő szobrát a Vérmező szélén, Babits egykori, Attila úti lakásaitól nem messze.

Marton László alkotása könyveket formázó emelvényen örökíti meg a Nyugat első nemzedékének költőfejedelmét, aki széles karimájú kalapot tart a fejében. 

Az emlékhely különlegessége az úgynevezett idézetfal: a bronzalaktól néhány lépésre a költő nevének betűit őrző márványtáblákra a hazai kulturális élet jeles szereplői írtak fel a maguk választotta Babits-idézeteket. Az első táblán mások mellett Püski Sándor, Bakón Annamária és Kozma Imre kedvenc sorai olvashatók.

 

Távolabb lépve összeolvashatjuk a márványtáblák betűit. Az emlékmű esténként finom megvilágítást kap, és méltán tarthat számot a Buda egyik legszebben megvalósított irodalmi emlékhelye címre.

Nem kell messze sétálnunk az emlékműtől, hogy elérjük a sanzonban is megénekelt Horváth-kertet, ahol ugyan nem íróember szobrát találjuk, de az írók társaságára méltó Déryné Széppataki Róza emlékművét. A 2010-ben átadott, különlegesen szép fehér márványalkotás érdekessége, hogy egy korábbi szobrot, Ligeti Miklós alkotását faragtatták újra. Először a hajdani Budai Színkör mellett 1935-ben avatták fel a művet, ez az alkotás azonban Budapest ostroma idején megsemmisült. A 75 év múlva újra megvalósuló mű Polgár Botond gyergyószentmiklósi szobrász alkotása. Déryné messziről tarkálló virágok özönében pengeti a legendás gitárt, így aztán örökké hálás közönség figyeli a produkcióját. 

A budai szobrok közül a legfiatalabb alkotás a tizenkettedik kerületben, a Városmajor szélén álló Kós Károly-emlékmű, melyet 2013-ban avattak fel a róla elnevezett iskola mellett. Melocco Miklós műve az idős építész-író-könyvkiadó alakját örökíti meg.

A szobor alatt Kányádi Sándortól olvasható idézet a Kós Károly arcképe alá című verséből: „Barázdált orcádról / az idő aláfoly, / mint az olvadó hó a vén Maguráról”.

A hegyvidéki kerület minden bizonnyal leghangulatosabb szobra az idős Jókait megmintázó alkotás, mely szintén egy, az íróról elkeresztelt általános iskola mellett áll. Ezért kerülhetett Jókai társaságába egy helyes kisfiú is. Nem véletlenül lett a környékbeliek egyik kedvenc helye ez a kis park, noha szélesebb körben Jókai ismertebb szobrai mellett kevesen tudnak erről az alkotásról.

A kisfiút az idős emberek derűjével szemlélő író.

...és maga a kisfiú.

Ha a szobortól tovább sétálunk a Költő utcán, a Jókai-kertben találjuk magunkat, ami az író élete alkonyán legkedvesebb tartózkodási helye volt. Az egykori présházban ma a Jókai-emlékszoba működik. Itt kertészkedett és szőlészkedett, és itt üldögélt kedves oroszlános kőpadján. Kiváló szőlősgazda volt, tapasztalatait a Kertészgazdászati jegyzetek című műben osztotta meg a közönséggel.

Emléktábla a nyári lak oldalán.

„Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Svábhegyen. El ne vigyenek a Kerepesi úti kertbe, a sok kérkedő márványoszlop közé. Tegyenek oda a négy fehér levelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat” – rendelkezett az író végső nyughelyéről.

Maga Jókai is jelen volt báró Eötvös József szobrának felavatásán 1890. július 6-án. Nem is kellett messze mennie, hiszen nyári lakjától egy ugrásra leplezték le az író-politikus bronzalakját. A szobor költségét állítólag a helybéli lakosok állták, akik hálásan gondoltak Eötvösre, a svábhegyi nyaralóélet megalapozójára. Szobrának avatásán számos jeles művész felvonult. A fogaskerekű vasút egykori végállomásánál egy kis pihenőparkot is kialakítottak a szobor körül, mely szintén Eötvös József nevét kapta.

A második kerület egyik legeldugottabb alkotása a 2006-ban felavatott Németh László-szobor. Maga a terecske is nehezen felfedezhető: a Pasaréti út és a Radna utca fái között meghúzódó kis zöld terület nyáron teljesen elrejti Csíkszentmihályi Róbert alkotását. Németh László kötődött a kerülethez, bár más részéhez: a Medve utcai elemi iskolába járt. Az emlékművön a kőből kibomló, legyezőszerűen szétnyíló könyvlapok előtt ül a költő törékeny alakja.

S végül hol máshol állhatna Krúdy Gyula szobra, mint Óbudán, a Kéhli vendéglő oldalában. Már maga a végtelen lakótelepek árnyékában meghúzódó régi kis házikó is, mely előtt a szobor áll, feléleszti az ódonabb Óbuda hangulatát. A csokornyakkendős Krúdy-mellszobor mellé egy padra le is ülhet a látogató, hogy átitatódjon egy letűnt kor szellemével. 

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

A Karinthy-szoborról készült fotó: www.budapest-foto.hu

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.