„A slam maga az irodalom” – Csider István Zoltán, Pion István és Simon Márton erdélyi slam-turnéja

A slam poetry az új punk, a szólásszabadság, amely által az alkotó-előadó kifejtheti véleményét a közéletről, a versről, a politikáról – jellemezték a műfajt kolozsvári estjükön, a Bulgakov Irodalmi Kávézóbana magyarországi vendégek. 

„A slam maga az irodalom”

Csider István Zoltán, Pion István és Simon Márton erdélyi slam-turnéja

A slam poetry-trió eredetileg négyesként indult volna erdélyi körútjára, ám Závada Péter betegsége miatt nem vállalhatta a turnét. Kolozsvárt követően Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön szórakoztatták rajongóikat a meghívottak, mindenütt fergeteges sikert aratva. Hasonló esten egyébként nem is olyan régen, februárban vehettünk részt a Kincses Városban, akkor Simon, Pion és Závada slameltek, de a meghívottak más erdélyi városokban is többször felléptek már.

Első látogatásukkor egy tűt sem lehetett leejteni a Bulgakov kávézó nagypincéjében, amely rendszerint inkább bulizó fiatalokkal szokott megtelni. Bár ezúttal nem jöttek el ilyen sokan, üres széket most sem lehetett találni. Az egyetemi nyári szünet idején ez nagy sikerélmény a meghívottaknak és a szervezőknek egyaránt.

A kezdést üdvrivalgás, taps kísérte, akár egy koncerten. A zömében huszonévesekből álló, néhány szakmabelit – költőt, írót – is magába foglaló közönség izgatottan várta a műsort, amelyben a slam mellett könyvben, irodalmi folyóiratban megjelent hagyományos líra is terítékre került. Pion István Atlasz bírja és Simon Márton Polaroidok című kötetének bemutatója, illetve Csider István Zoltán versfelolvasása merőben eltért a megszokott irodalmi estektől. A meghívottak mellőzték a moderátort, az illedelmes kérdezz-felelek forgatókönyvet, ehelyett egyből a sűrűjébe vágtak: felolvasták kedvenc verseiket.

Simon Márton alkotásai közül érdemes kiemelni a következő  sorokat: „A hölgy értésemre adja, / hogy volna még remény, / csak az óraszerkezetből kéne kinyalnom a mézet” ;  „Házibuli után egy letépett / moziplakáttal takarózni” vagy „Szavai radioaktív hópelyhek”.  A könyv fülszövegében a következőket olvashatjuk: „A nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol a költészet és a valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: »Uram, íme a szakadék, amit rendelt«.”

Pion István művei közül a Siránkozó és a Tévémaci meghalt című versek ragadták leginkább magukkal a hallgatóságot. A szerző első kötete, amely nemrég látott napvilágot, tíz év munkájának eredménye, slam poetry-szöveget és hagyományos verseket egyaránt tartalmaz. Központi témája a család, a közvetlen ősök történetének meséje, a rájuk való emlékezés.  Závada Péter szerint „Pion István Atlasza ízig-vérig magánmitologikus létező. Egy egyedülállóan alázatos és szemérmes költői világ megszemélyesítése”. Szálinger Balázs pedig így ír a könyvről: „Az elmúlt évek leggazdagabb költői indulása”.

Nemkülönben érzékletesek a kötettel még nem rendelkező Csider István Zoltán Rendrakás és Kedvenc tűzfalam című versciklusának  képei: „A napsütötte sávot lehalkította, / így nem maradt belőle más, csak a sűrű, / sötét, kertvárosi kopogós reggelek, / az asztalon felejtett bizonytalanság”; „ A szíve régi légypapír, már nem ragad” – hogy csak néhányat említsünk, s a hatás nem is maradt el.

Fél óra tömény versanyag után, amely inkább elgondolkodtatta, mintsem szórakoztatta a közönséget, kezdetét vette a várvavárt show. Okostelefonról vagy papírról olvastak a meghívottak, s akadt közöttük slam-vers, amely a Budapest–Kolozsvár útvonalon született.

Elsőként Simon Márton ragadta magához a mikrofont, feladva a leckét annak, akiben bármiféle kétely élt volna a slam poetry létjogosultságát illetően. A lendületes indítást követően Pion István kérte, hogy mindenki hunyja be a szemét, s képzelje el maga elé Kelet-európai fotográfiák című alkotásának sorait. Egy-egy „alap” és „csavart” mondatot tartalmazó szövegeket hallhattunk például a napnyugtakor hazatérő munkásemberekről, vagy modellekről, amint levetik a csángó népviseletet a mobil öltözőben.

Következtek Csider István Zoltán társadalomkritikus ugyanakkor szórakozató, játékos szövegei, hogy aztán a második, majd harmadik körben klasszikusok és kortársak neveit halljuk slambe szedve, rávilágítva egy-egy korjelenségre, közéleti, politikai aktualitásra.

Slam és hagyományos vers viszonya

A slam az irodalmi szöveg egyik válfaja – válaszolta Simon Márton az Irodalmi Jelen kérdésére, hogy miként kapcsolódik egymáshoz a hagyományos vers és a slam poetry. Mivel színpadi műfaj, jóval harsányabb, egyszerűbb, közérthetőségre törekvő, punkosabb. Ahogy nem minden irodalmi folyóiratban megjelenő vers remekmű, ugyanígy nem minden slam-szöveg érdekes egy-két hónap múlva is, de jobb pillanataiban a slam poetry simán megüti az irodalmi színvonalat – vélte Simon.

Pion hozzáfűzte: a slamnek is vannak irodalmi műfaji követelményei, akár az ódának vagy a szonettnek. A mozgalomnak egyaránt vannak ellenzői és támogatói, de ettől függetlenül ugyanolyan elvárásoknak kell megfelelnie, mint a klasszikus versműfajoknak. Helye van az irodalomban, helyet kell teremteni a számára. Ha nem lenne köze az irodalomhoz, bele sem kezdett volna a slamelésbe.

Csider szerint a slam már megszületése pillanatában találkozik az irodalommal, mert a slam maga az irodalom. Szövegalkotó emberként a slamerek is figyelnek arra, mit írnak le, az ép mondatokra, a kohézióra. A színpadon adják elő ugyan, de attól még egy többnyire megírt szöveg marad, amelyen sokat gondolkodnak.

Murányi Sándor Olivér, a Simon–Pion–Csider hármasszékelyudvarhelyi estjének szervezője a rendezvény apropóján következőket mondta el: „Boldog XXIII. János pápa az egyház tavaszának nevezte a taizéi ökumenikus mozgalmat. A slam poetry az irodalom tavasza. Semmivel sem különbözik a magyarországi közönségtől az udvarhelyi. Benne vagyunk a vérkeringésben, ez a fontos. A fiúk nem tesznek különbséget a helyszínek közt. Frissek, lelkesek, valósággal felőrlik a közönséget. Székelyudvarhelyi estjük simán csillagos ötös egy ötös skálán. Sokan vitatják, hogy maradandót alkotnak vagy nem. Már önmagában nagy dolog, hogy megszólítják az olvasóközönséget. Népszerűségük megérdemelt, arányos a verseikkel. Miért ne lehetnének ők az új Ady Endrék?

Nos, hogy ők lesznek-e az új Ady Endrék, azt majd a jövő olvasója dönti el, de az tény, hogy nemcsak slam-szövegeikért, hanem kötetbeli verseikért is rajonganak a fiatalok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a dedikáltatásra váró, kígyózó sor, amelyet bármely kortárs költő megirigyelhetett volna.

Varga Melinda