Ugrás a tartalomra

„Örülnék, ha találnék mecénásokat”

INTERJÚ


Mészáros Sándorral, a Szépírók Társaságának új elnökével, a Kalligram főszerkesztőjével beszélgettünk az írószervezetek feladatairól, a többszörös tagságról és az átlagolvasóról.

 

 

 

„Örülnék, ha találnék mecénásokat”

 

Milyen motivációk késztettek arra, hogy a Szépírók Társaságának elnöke légy?

Nem kedvelem a nagy szavakat. Amikor vállaltam, még nem volt jelölt. És akikkel beszéltem, mindenki húzódozott a feladattól. Nekem is pompás érveim voltak arra, miért ne vállaljam. De némi hezitálás után úgy gondoltam, hogy ez a feladat talán még belefér az időmbe. Három évig voltam a JAK elnöke – ez jó iskola volt.

Milyen változásokat tervezel a Szépírók Társaságának működésében?

A kezdetektől, azaz tizenöt éve tagja vagyok a társaságnak, így korábban is volt rálátásom a működésre. Alapvetően e hagyomány továbbvitelét érzem a legfontosabb feladatnak – talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy a jelenlegi helyzetben mennyi energiára van szükség működőképességünk megőrzésére. A változások pedig elhatározások kérdése. Támad egy jó ötlet, vagy valamiről kiderül, hogy eddig rosszul működött, akkor ki kell találni, hogyan másképpen. Nekem rendszerint menet közben szokott eszembe jutni valami. Talán azért húzom a szám az olyanoktól, akiknek egyből nagy terveik vannak, noha be sem léptek a lakásba.

Mennyire kell egy írószervezetnek szakszervezetként működnie?

Kellene, de csak igen korlátozott módon tudunk igazi érdekvédelmi szervezetként működni. Vagyis erkölcsi értelemben igen, de anyagilag még korlátozottan sem.

Milyen módszerekkel tervezed a kortárs magyar irodalom népszerűsítését?

Nem találtam fel a spanyolviaszt. A már működő formákat szeretném bővíteni. Például: a „Könyv utóélete”-program keretében igen sok tagunk megy el irodalmi estre oda, ahol nem vagy ritkán van ilyen rendezvény. Ennek lehetőségeit a MASZRE támogatja. Ez azonban csak egyetlen forrás. Örülnék, ha találnék mecénásokat a nem állami szférából, akik elhiszik, hogy nem kidobott pénz az irodalmat támogatni. Gyalázatosnak találom, hogy a kortárs irodalom milyen kevés műve van a könyvtárakban. A határon túliakról ne is beszéljünk. A Márai-program ezen segített valamit, de máris megszüntetik. Kérdéses, hogyan és érdemben folytatódik-e. Ám miért kell mindig az államra várni? Ez mindig függést és kiszolgáltatottságot jelent. Ugyanúgy lehetne ehhez is más támogatót keresni, mint az előző tervhez.

Fotó: Szőcs Petra, forrás: prae.hu

Szükség van-e Magyarországon ennyi írószervezetre?

Erre a kérdésre csak laposságot lehet mondani. Igen, mert az írók és irodalmárok úgy érezték, hogy ennyire van szükségük. Majd eldől, mennyi az annyi. Mindenesetre, végre több írószervezet van – meg kell tanulnunk különböznünk és bizonyos kérdésekben megegyeznünk.

Mi értelme van a többszörös tagságoknak egy-egy alkotó esetében?

Értem a kérdésben a felháborodást. A jóindulat-hermeneutika arra késztet, hogy azt gondoljam azokról, akik több szervezetben is tagok, hogy több helyen akarnak segíteni. Vagy így jobb nekik. Mindenesetre: én egyszerre csak egyetlen szervezetnek voltam/vagyok tagja. A Szépírók Társasága alapszabálya is megengedi a többszörös tagságot, de tisztséget csak az vállalhat, aki nincs más szervezetnél. Ez korrekt és laza felfogás – szerintem.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy hiányolod az „igényes élességet” tartalmazó kritikákat a kortárs irodalmi életből. A Kalligram folyóirat főszerkesztőjeként mit teszel azért, hogy ez az értékelő attitűd meghonosodjon?

Próbálkozunk. Aztán ez hun sikerül, hun nem.

Milyen súllyal esik latba a Kalligram Kiadó és a folyóirat megítélésénél a szakma és az olvasó véleménye?

A szakma is „olvasó”. És nagyon különböző olvasók és olvasásmódok vannak. Könyveink és lapunk iránt elsősorban az igényes olvasók érdeklődnek. De vannak olyan könyveink, amelyek tízezres nagyságrendben keltek el. Ezekről az olvasókról sem szeretnénk lemondani. Hogy hol a határ és milyen arányok lennének jók – erről szól a tevékenységünk. Nehéz lenne erre egzakt választ adni egy rövid interjúban. Főleg, hogy nem is tudom.

Nem érzed úgy, hogy a szépirodalmi kiadványok az utóbbi évtizedekben megfeledkeztek az átlagolvasóról?

De, érzem. Ahogy az „átlagolvasó” is megfeledkezett az igényes szépirodalomról. De ebben semmi rendkívüli nincs: a diktatúrában nem, vagy csak nagyon korlátozottan volt tömegkultúra, ezért sok könyvet úgy fogyasztottak. Most jobban szétváltak az utak. Én is szeretném, ha például az egyik kedvenc regényemet, az Utazás az éjszaka mélyére című Céline-könyvet a Coelho-olvasók is falnák, de ez ebben a sorrendben nem esik jól. Ha valaki rákapott a brazil édességre, utána a francia keserű már nem megy.

Mivel készül a Kalligram a Könyvhétre?

Tizenhét könyvünk jelenik meg. Ha listát írnék, akkor úgy tűnne, mintha dicsekednék. Pedig panaszkodni olyan édes, nem is tudunk leszokni róla.

 

A ledben Szőcs Petra fotója látható, forrás: prae.hu

Mészáros Sándor életrajza itt érhető el.

Boldog Zoltán

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.