Ugrás a tartalomra

Sütő Zsolt: Happy - FOTÓESSZÉ + GALÉRIA

Van egy minősége a felnőtt tudatnak, ami nagyon kevesünkre jellemző. Azokról beszélek, akik megengedik magunknak, hogy ne hazudjanak. Egy pillanatra, és nem többre: amikor megnyomom az exponáló gombot. - Sütő Zsolt fotóesszéje és képei az Irodalmi Jelen galériájában

 

 

 

Happy

(jegyzetek egy könyv születéséhez, 2011. március–április)

 

 

Nem vagyok fotós, és nem az a munkám, hogy fotókat készítsek: az csak mind melléktermék. Az embereken dolgozom, folyton és folyton: dj, ki a társas körülményeket keveri-tekeri addig, míg az egész egyetlen pillanatba sűrítődve egy, azaz egyetlen képpé összeáll. Aztán mindannyian és közösen átbújunk ezen a hirtelen adódott féreglyukon, és megújulva, a közös élmény pozitív ajándékaival lépünk tovább. A következő pillanat felé. Ez a dolgom. Minden jó és jelen ember dolga. „...emészt a munka. Az a munka, amely nem engedélyez önmagán kívül semmit.” (Hamvas) Fásult, kiégett, mindenre sznob embereket innen oda kimozdítani, ez volt a valódi feladatom, itt és most, egy kis időre.

 

Tapasztalom, ahogyan sosem a fotókon látható-érezhető boldog pillanatokon, hanem a boldog szón (a címben) akadnak fenn az emberek. Vagyis nem együtt mosolyognak-örülnek, hanem megmosolyognak. Mások boldogságába mindig belebotlunk – mert a sajátunkra emlékeztet. Vagyis arra, hogy mi is lehetnénk boldogok. Pl. azzal, ha egy fotó örömet sugároz, akkor hagyom azt magamra hatni. Mégpedig örömmel. Örömet fogadni pedig szintén művészet.

 

A fényképezés ugyanakkor a lopás művészete is. Ellopom a pillanatot. Magamtól. Ez az ár, amit fizetek a képért. Hogy kilopom magamat belőle. (-) A kép igen, de a dolog nem fekete-fehér: azért kezdtem el portrékat fotózni, mert ami belőlem kiégett, azt a modell jó esetben hozzáteszi. (-) Megváltozik az ember tekintete, ha meztelenül néz a kamerába. Akkor is, ha csak az arcát, a tekintetét fényképezem le.

 

Nem lehet a (sok) munka a meggazdagodás titka: ismerőseim, rokonaim, kik egész életükben szegények maradtak, ugyanannyit dolgoztak, mint azok, akik közben meggazdagodtak. Mennyiségben, legalábbis, mindenképpen. (-) A fényképezőgép mint ön- és világismereti eszköz. Fotó, mint élmény, és mint élmény-terápia. Ezt egy teljes esszékötetben, gyakorlatokkal, kifejteni. Mihamarabb. Csak egy megrendelést vagy ösztöndíjat kapnék rá valahonnan.

 

Az önismeretnek, mint utazásnak sosincs vége. Végtelen. Mindkét előjel irányában. Bolyai óta tudjuk, a végtelenben van a találkozás, ott ér össze a két előjel. Ez egy tantrikus kép, fogadd szeretettel. Nemcsak tőlem, hanem Bolyaitól is. Szatori-képzelet. Itt és most. Tükör, melyben benne van múlt és jelen és jövő – ilyen értelemben féreglyuk, átjáró, világok közti kapu. Gondolj bele, milyen volt régen: elmenni a fényképészhez. Nézd meg azt a kevés képet, mit nagyapáid rád hagytak. És milyen ma: pixelhegyek egy merevlemezen, amit soha senki nem néz meg. Csak az Isten látja – ha van ennyi szemétre ideje. Kapcsolat: egymásra hangolódni, megnyílni, rábízni magad a fotósra. Szolgálat és szolgáltatás. Kaland, belső utazás külső nyomokkal.

 

Reinkarnatív fotó-szessön: újjászületsz tőle. Megengeded magadnak, hogy ne hazudj. Magadhoz térsz – egy pillanatra. Boldog leszel, egy pillanatra. Egyetlen pillanatra. Azt a pillanatot én elkapom, és neked ajándékozom. Ezen dolgozni, önmagukhoz visszavezetni az embereket, egy pillanatra, ez minden jelen ember dolga.

 

"HAPPY-GALÉRIA"

 

Sütő Zsolt

ww.zsolt.ro

 

Kapcsolódó: Sütő Zsolt az Irodalmi Jelenen

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.