Ugrás a tartalomra

A NŐÍRÓ

 

"Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki."

 

 

Marguerite Duras

 
Ha valaha nőíró hatott rám, mégpedig úgy, hogy legyalult, földbe döngölt, atomokra tépett, akkor ő nem más, mint a Kokinkínában (ma: Vietnami Köztársaság) született francia nő: Marguerite Duras.
A szerető. Ez a kisregény címe. A Modern Könyvtár sorozatban jelent meg, Ádám Péter fordította. Legalább ötven éve ismerem, és annak is lehet húsz éve, hogy nem mertem újra kézbe venni. Fantasztikus, pörgő, szenvedélyesen izzó erotikával, hatalmas csendekkel, tele képpel, látvánnyal szinte mozduló alakkal, élő családdal, várossal, élő, közben teljesen normálisnak ható rasszizmussal. Egy tizennégy és fél éves kislány találkozása a testi szeremmel. 
Bikácsy Gergely írja az írónőről: "Duras nem annyira műfajteremtő, mint inkább műfajtörő író és filmrendező." Ő pedig önmagáról a naplójában: "Amellett, hogy bájosnak legjobb akarattal sem lehetett nevezni, meg hogy a ruhák, amikben jártam, leírhatatlanul nevetségesek voltak, nem mondhatnám, hogy szépségemmel felhívtam magamra figyelmet. Alacsony voltam, nem különösebben jó alakú, girhes és tetejébe szeplős is, de mintha ez sem lett volna elég, két vörös copfom majdnem térdig ért (copfot mondtam, pedig a kábel szó sokkal pontosabb lett volna, anyám minden alkalommal olyan szorosra fonta a hajamat). A bőröm sötétbarna volt, mert az ültetvényen reggeltől estig kinn voltunk a szabadban, pedig Saigonban akkortájt fehér bőr volt a divat."
A friss hírek egyike: Marguerite Duras fia, Jean Mascoló kiadóvállalata az anyját adja ki. Kis kötetben gyűjtötte össze anyja receptjeit, amelyeket Duras iskolásfüzetekbe jegyzett fel, megjegyzéseivel kísérve. A póréhagymalevest például öngyilkosság ellen ajánlotta. Aki Duras-módra akar főzni, és tud franciául, elhelyezheti a könyvecskét a konyhájában, de "azt sem árt tudni – ajánlja az írónő –, hogy semmi nem kényszerít evésre. Evés helyett ágyba is mehetünk."
Marguerite Duras Vietnam déli részén születik, négyéves, amikor apja meghal, tanítónő anyja három gyereket nevel. 1930-ban saigoni lányinternátusba kerül. 1934-ben, amikor anyja végleg tönkremegy, települ Franciaországba.
A szeretőt 2.400.000 példányban vásárolta meg a kedves olvasó (én legalább hármat a két és fél millióból), és megkapja a Goncourt-díjat. Duras részt venne a regényből készülő film forgatásán: a producer felkéri a regény adaptálására, de az írónő éppen súlyos alkoholista időszakát éli, kórházba kerül, fél év kóma.
A következőket mondja az életről (életéről), a világról (világáról), és ezen alkalmasint érdemes elgondolkodni néhanap, amikor egy-egy percről azt hisszük, vasútállomáson vagyunk éppen, indulunk valahová, netán megérkeztünk valahonnan éppen, sínen voltunk/vagyunk/leszünk: "Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki."
Onagy Zoltán
 
Marguerite Duras, 1914. április 4. – l996. március 3., francia írónő.

 

Kifejezések
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!