INTERJÚ

---

Először kerülnek slamszövegek verseskötetbe Magyarországon. Pion István Atlasz bírja című könyve 2013. április 11-én jelenik meg. A költőt, az újságírót, az embert Toroczkay András kérdezte többek közt Esterházyról és a sajtos-tejfölös lángosról.

 

 

István a Sándorok közt

 

Elküldted az Atlasz bírja című köteted kéziratát, és valami feltűnt. Néhány versed után odaírtad, hogy „Elhangzott 2012. május 31-én, a Mika Tivadarban”. Miért?

Ezzel jeleztem, hogy slam poetryről van szó.

Világos. De ez miért fontos? Miért akarod külön kiemelni?

Nagyjából olyan funkciót látok benne, mint mondjuk Balassi nótajelzéseiben: hogy ezek nemcsak leírt, hanem hangzó szövegek is egyben.

És ettől függetlenül teljes értékű verseknek tekinted őket? A „nótejelzés” nélkül is működnének ezek papíron?

Igen, teljes értékű verseknek tekintem őket, és szerintem „nótajelzés” nélkül is működnek papíron. Sőt.

Ha már itt tartunk: Mit köszönhetsz a slam poetry-nek?

Azt, hogy visszarántott az irodalomba.

 

A készülő kötet borítója

 

Nemsokára megjelenik a köteted a Helikonnál. Mit gondolsz a kiadóról?

Azt, hogy a kedvéért akár a Sándor nevet is felveszem: Csoóri, Kányádi, Márai, Weöres és Pion Sándor.

Tényleg, még Baricco is Alessandro. Mennyire volt nehéz bekerülnöd a Sándorok közé?

Semennyire. Péczely Dóra akkor még kiadóvezetőként keresett meg azzal, hogy csináljuk meg a kötetet. Igaz, azóta Kovács Attila Zoltán lett a kiadó vezetője, de hála Istennek a részéről is igencsak kitüntetett figyelemben részesülök. Egyébként ez az egész sok-sok év munkájába került. Szóval nehéz és hosszú volt.

Amikor a Literára írtál netnaplót, mit éreztél a körülötte kialakult botrány miatt?

Először iszonyúan meglepődtem, aztán mérhetetlen szomorúság lett rajtam úrrá, közben elfogott a szégyen és a megalázottság érzése, majd dühöt és haragot éreztem, és ez az egész aztán addig kavargott bennem, amíg el nem nyomott a fáradtság, ugyanis két-három napig nem tudtam az ügy miatt aludni. Ez két és fél éve volt. A napokban sörözni fogunk Vári Gyurival.

Ha én egy országgyűlési képviselő lennék, aki plenáris ülésre siet, és egy rabló megfenyegetne téged, hogy a túszul ejtett csajod meg fogja erőszakolni, ha nem sikerül rábírnod engem az Atlasz bírja megvásárlására, melyik verseddel próbálkoznál először? És miért?

Versbe tördelném ezt a kérdést. Az lehet, hogy bejönne.

Csider István Zoltánnal az I. Országos Team Slam Bajnokságon

 

Hogy telik egy átlagos keddi napod?

Átlagosan.

Mihez képest?

Az összes többi naphoz képest.

Hm. Ez elgondolkoztató. Mint az is, hogy mesélted egyszer: Esterházy Péter lenyúlta az Estiben egy ötleted (és rögtön ott meg is köszöni), amely a csak párbeszédből álló regény volna. Mikor írod meg és hogy tudta lenyúlni a mester?

Csak beleírta az Estibe, hogy beszélgettünk róla, nem nyúlta le: „...rendre összejártunk, hogy a regényről beszélgessünk. Természetesen a regényről mint olyanról; izgatottan álmodoztunk az abszolút-regényről, a totális-regényről, a minimum regényről, a néma regényről, a narrációmentes regényről (Pityu ötlete!), egyáltalán a mentes regényről – decafé?, gyerekek, decafé? –, a telt regényről, az üres regényről...” De hogy mikor írom meg, azt nem tudom.

Miért és hogyan ismerkedtetek meg?

Én kerestem meg, mert tele volt a tököm azzal, hogy próbálnak beskatulyázni politikailag, és szükségem volt valakire, aki tudja, hogy miről beszélek, és meg is hallgat.

Az ő telefonszámát tudod fejből? Egyáltalán: van olyan telefonszám, amit tudsz fejből? Kié?

Fogunk még versekről beszélni?

Nem, még nem. Akkor hagyjuk a telefonszámokat. Petőfi, Kossuth vagy Deák? Indoklással.

Petőfi és Kossuth már nincs, most a Deák éri a legtöbbet.

Kétségtelen. Ha az elmúlt 10 évből kellene választani, melyik verseskötetre adnál tíz pontot a tízből, melyikre nyolcat és melyikre hatot? Valamint ha meg kellene nevezned egy olyan alkotót az elmúlt száz évből, akit nem olvasnak szerinted elegen, ki volna az?

Ha majd a három verseskötet alkotója kiáll, és versenyen mond el egy-egy verset, ráadásul éppen tagja leszek a zsűrinek, bár ilyen még sosem történt, akkor pontozok bárkit, élőben. De így nem ütök a hasamra. Viszont ha meg kellene neveznem valakit, akkor most téged mondanálak.

Nagyon kedves vagy. Maradva a számoknál: az Atlasz bírja mennyi idő alatt készült?

Tíz év.

Ezt hogy kell érteni? Van benne tízéves vers?

Úgy, hogy tíz éve veszem komolyan a költészetet, és ha tízéves vers nincs is, de egy-két sor van benne, ami akkorról származik.

 

Pion István és Hevesi Judit

 

Az újságírás mint tevékenység használ, árt vagy közömbös az irodalomnak?

Használ, árt és közömbös.

Te mostanában mindig ilyen szószátyár vagy? Amikor használ, akkor hogyan használ? Amikor árt, hogyan árt?

Csak a csajommal szeretek beszélgetni, és neki ezt már elmeséltem, az elég is.

Akkor köszönöm az interjút... Egyébként boldog vagy?

Szívesen. Sosem voltam boldogabb!

Ennek örülök. 89-ben kire szavaztál volna?

Miért, te?

Hú, nehéz kérdés. Ha akkor lennék annyi, mint amennyi most vagyok, akkor talán az MDF-re, vagy az SZDSZ-re. Lehet, hogy a Fideszre.

Én a BMX-emen SZDSZ-es zászlóval nyomultam, kaptam a haveromtól, ő meg a szüleitől. Ezt aztán meg is írtam, talán az Előszezonon még fent van.

Egyik versedben írod, hogy elütöttél egy őzet...

Valójában egy szarvasbikát ütöttem el.

Bocsánat, egy szarvasbikát. És miért ütöttél el egy szarvasbikát, István?

Ez egy hülye kérdés, András.

Akkor lapozzunk: és ha én egy lángosos bódéban dolgoznék Alsógödön, hogy próbálnád eladni az Atlasz bírját?

Sehogy.

Miért? Neked nem lenne fontos, hogy magasirodalmat (ha van ilyen) olvassak? Vagy nem érteném meg úgyse?

Akkor és ott egyáltalán nem lenne fontos, hogy „magasirodalmat” olvass. Egyszerűen csak azt szeretném, hogy csinálj nekem egy sajtos-tejfölöst.

Az első versesköteted egyik fejezetének az alcíme „Családregény”. Lustaságból nem írtál/sz családregényt? Nem vagy te látens prózaíró? Előfordulhat, hogy egyszer, mint Oravecz Imre, te is elkezded megírni prózában?

Ha valaminek az alcíme az, hogy családregény, akkor az családregény. Régebben poémának hívtam a Téged tanuljalak című hosszúverset, mert nem találtam rá jobb szót. Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez egy családregény – és szerintem ez igazabb és jobb is, mint a poéma. És nem vagyok látens prózaíró: írok prózát, csak ritkán és keveset. És nem, úgy, mint Oravecz Imre, biztosan nem kezdem el megírni prózában.

Nekem valamiért a tiszta, tisztaság szó ugrott be a kötetedről, nagyon kíváncsi vagyok, hogy te, ha az Atlasz bírja szavakat így együtt meghallod, melyik tíz szóra gondolsz először, esetleg mondhatsz embert is.

„és bírja odakint a fagyos tundra forró sivatagában Bear Grylls”. Ez pont tíz szó, és van benne ember is. És azért ez, mert ezt mormolom legtöbbször, vagy legalábbis ez jut eszembe, ha kimondom, hogy Atlasz bírja, ráadásul önkéntelenül asszociálok, úgyhogy nem tudom kikerülni a tíz legszebb magyar szót sem, szóval inkább maradnék ennél a tíznél.

 

A bevezetőben található fotót Máté Péter készítette.

Toroczkay András