Gyerekkor szabadlábon
Két fiatal művészcsoport, Hímzőkörösök és NÁDha-tagok szövetkeztek egy felolvasás erejéig a Roham Bárban, és a gyerekkor állomásait hívták elő verseikkel. Nem volt hímezés-hámozás, csak nagyon erős szövegek – meg egy kis tényleges nátha. Képriport a Rohamból.
Gyerekkor szabadlábon
A Szabadlábon című felolvasóest a művek középpontjába a gyerekkor szabadságát állította, amelyről azt hihetnénk, megléte kézenfekvő és eredendően adott. A sokszor torokszorítóan "ütős" versek azonban inkább egy hiányállapotot jelenítettek meg, s feleltek rájuk a kivetítőn felvillanó videóinstallációk, melyeket a Hímzőkörösök készítettek.
"Ember volt, meztelenre, csupaszra, a fényig levetkőzött ember." - Lucz István Ádám: Fény
"Becsukja a szemét. Addig vár, amíg agyát eléri a fájdalom. (...) Összenyomja, papírdobozt az autók kereke. (...) Anya nem főz többé. Eltűnő vonalak a tenyéren. - Baki Júlia: Vasárnap
"Ha itt vagy, nem úgy félek. Hallgat bennem a békétlenség. (...) Mit dolgozol, amíg összedől a kockavár?" - Szabó Imola Julianna: Hiányfélék
"Engem is át akartak szoktatni a balkezességről. (...) Akkor éjjel én fújtam graffitit a vakolatlan tűzfalra a házatok mögött. - Dékány Dávid: Másnap
"Anyut egyszer beengedték, úgy volt, hogy szerdán hazamehetek" - Tóth Kinga: A holdvilágképűek
A nagy kékség
És ami benne van...
A versek szíven ütöttek, de a fel- és a levezető szakasz hangulata nagyon is felszabadult volt
Benézett egy cica is. Spulnit nem talált, csak a szövegek fonalát vette fel
Sós Dóra nem tudott jelen lenni a Hímzőkörből, de Tóth Kinga - és Szabó Imola is - kölcsönézték hangjukat, és felolvasták verseit
A NÁDhát a két fiú: Dékány Dávid és Lucz István Ádám képviselte. Tényleg náthásan
...és mivel egymás mellett ültek...
...még a Hímzőkörösök egy alapítótagját, Szabó Imolát is megfertőzték
Mire vége lett a műsornak, előkerült a gyógyító forró ital. De mi azért reméljük a viszontlátást
Szöveg és fotók: Laik Eszter